I'M STILL ALIVE!
"Ez mostanában erősen el van maradva az aktualitásoktól..." - kaptam meg a finom letolást a minap. Mit mondjak, igaz. De pont te mondod? :) Ha valakinek tudnia kellene, mi történt az utóbbi időben, akkor te vagy az. Mert én nem tudom. Belekiabálni a világba pláne nem, hiszen ha én sem tudom, mi ez, másnak még annyi sejtése sincs... Nem ez, nem az, de nem is csak amaz. Félelem, bátorság, lelkiismeretfurdalás, vonzalom, bizalom, na meg egy hatalmas adag őszinteség biztos van benne. Pontosabb választ valószínűleg te sem tudsz, de ez nem is baj. Vannak dolgok, amikre nem kell válaszolni. Az idő majd megadja a választ.
Furcsa dolgokat képes produkálni az élet, jót és rosszat, na meg persze váratlant egyaránt. A rosszban egyikünk sem volt kispályás mostanság, a váratlant - sokszorosan - meghozta a közelmúlt, úgyhogy ideje, hogy mostmár valami jó is történjen. És hogy mi van a háttérben? Sors, végzet, véletlen, Isten ujja, avagy mezei racionalitás - számít ez? Így történt. Egyben viszont biztos vagyok: semmi sem történik ok és cél nélkül.
Kiderítjük, miért van és mire jó ez az egész? :)
2002-10-15
KEDD, AZAZ... TESSÉK TUDNI!
Ha a tegnapi napra azt mondtam, hogy könnyek visszatartásával küzdöttem, akkor ma mit mondjak... Pedig a tegnap esti gyógyító sírás nagyon jót tett, bár bedagadt és csíkra gyógyult szemmel, de azért sokszorosan vidámabban tekintgettem a világba és eszem ágában sem volt átvinni a tegnap hangulatát mára is. Egészen addig, amíg el nem kezdtem olvasgatni azokat a maileket, amiket a tegnap esti bejegyzés indukált... A részvét megnyilvánulása egy dolog - bár hangsúlyozom, nem ezért írtam, csupán egyszerűen kibukott -, amin sokkal inkább elámultam, hogy mintha ezzel kinyitottam volna egy nagy zsilipet. Olyan személyes történeteket meséltetek el, olyan bizalmat szavaztatok nekem, amit nem tudom, mivel érdemeltem ki. Ennek megfelelően csupa botor válaszlevelet küldözgettem, mert hát hogyan tudnék az élet legfontosabb dolgaira - sőt néhol magára az Életre - reagálni vagy akár csak a kiváltott érzelmekhez közelítő szavakat találni?! Nem találtam, bocsássátok ezt meg nekem. Azonban ha megtiszteltetek a bizalmatokkal, akkor valószínűleg érzitek, hogy képes vagyok átérezni és nem elsiklani felette... Csodálatos emberek vagytok egytől-egyig és nem tudom megfelelően megköszönni mindezt.
Na de vidámodjunk, vagy legalábbis próbáljuk meg elterelni a gondolatainkat az igazán fontos dolgokról...
Jelentem, lehet gratulálni, mert hivatalosan is középvezető, vagy mi a rák lettem. A drága jó cégemet tekintve ez elég nagy dolog és büszke is vagyok rá. Na nem az elért szintre, sokkal inkább az elérés mikéntjére: helyezkedés, taposás és seggnyalás nélkül ment a dolog. Szóval meglepő, de néha értékelik a sok és kitartó munkát.
Tehát a tény örömteli, azonban az eljárás maga és a kivitelezés hagyott némi kívánnivalót maga után... A felsővezetés ugyanis úgy ítélte meg, hogy elég, ha egy körmailben világgá kürtöli az új szervezeti struktúrát és csókolom. Jó-jó, fű alatt és egymás között gyakorlatilag már nyílt titok volt a dolog, na de mégis, nem illett volna erről megkérdezni például engem? Mások, eddigi középvezetők visszaminősítéséről és ennek erkölcsi-etikai velejáróiról már nem is beszélve... A megkérdezés elmaradásának oka természetesen teljesen evidens, nem is vésem le, mindenkinek a fantáziájára bízom - nem kell hozzá túl sok, csak néhány, corporate ass-ként eltöltött év. Azért kicsit segítek: ebben nekem egyelőre annyi a nyereség, hogy van jogom még többet és még tovább dolgozni, hivatalosan is egy egész csoport terhét vinni és mindenért vállalni a felelősséget. A pozitív kicsengések és velejárók valahogy a nagy némaságban elmaradtak...
Dehát valódi corporate ass-ként azt kell mondanom - és mert tényleg értékelem a cégem és szeretek ott dolgozni -, hogy remélhetőleg előbb-utóbb ezt a szépséghibát is orvosolni fogják. :)
És akkor a végére egy még vidámabb dolog: a péntek! Mert buli az lesz megint, szokásos hely, minden szokásos, még az is, hogy ne kelljen külön meghívó, mindenki hivatalos!
LD-50 PARTY #3
Helyszín: Marco Polo Club, VII. Nyár u. 6.
Időpont: 2002. október 18., péntek, 21:00 órától kifulladásig
Belépő: 500HUF
DJ'k: d4m4g3 + Zero
Ha a tegnapi napra azt mondtam, hogy könnyek visszatartásával küzdöttem, akkor ma mit mondjak... Pedig a tegnap esti gyógyító sírás nagyon jót tett, bár bedagadt és csíkra gyógyult szemmel, de azért sokszorosan vidámabban tekintgettem a világba és eszem ágában sem volt átvinni a tegnap hangulatát mára is. Egészen addig, amíg el nem kezdtem olvasgatni azokat a maileket, amiket a tegnap esti bejegyzés indukált... A részvét megnyilvánulása egy dolog - bár hangsúlyozom, nem ezért írtam, csupán egyszerűen kibukott -, amin sokkal inkább elámultam, hogy mintha ezzel kinyitottam volna egy nagy zsilipet. Olyan személyes történeteket meséltetek el, olyan bizalmat szavaztatok nekem, amit nem tudom, mivel érdemeltem ki. Ennek megfelelően csupa botor válaszlevelet küldözgettem, mert hát hogyan tudnék az élet legfontosabb dolgaira - sőt néhol magára az Életre - reagálni vagy akár csak a kiváltott érzelmekhez közelítő szavakat találni?! Nem találtam, bocsássátok ezt meg nekem. Azonban ha megtiszteltetek a bizalmatokkal, akkor valószínűleg érzitek, hogy képes vagyok átérezni és nem elsiklani felette... Csodálatos emberek vagytok egytől-egyig és nem tudom megfelelően megköszönni mindezt.
Na de vidámodjunk, vagy legalábbis próbáljuk meg elterelni a gondolatainkat az igazán fontos dolgokról...
Jelentem, lehet gratulálni, mert hivatalosan is középvezető, vagy mi a rák lettem. A drága jó cégemet tekintve ez elég nagy dolog és büszke is vagyok rá. Na nem az elért szintre, sokkal inkább az elérés mikéntjére: helyezkedés, taposás és seggnyalás nélkül ment a dolog. Szóval meglepő, de néha értékelik a sok és kitartó munkát.
Tehát a tény örömteli, azonban az eljárás maga és a kivitelezés hagyott némi kívánnivalót maga után... A felsővezetés ugyanis úgy ítélte meg, hogy elég, ha egy körmailben világgá kürtöli az új szervezeti struktúrát és csókolom. Jó-jó, fű alatt és egymás között gyakorlatilag már nyílt titok volt a dolog, na de mégis, nem illett volna erről megkérdezni például engem? Mások, eddigi középvezetők visszaminősítéséről és ennek erkölcsi-etikai velejáróiról már nem is beszélve... A megkérdezés elmaradásának oka természetesen teljesen evidens, nem is vésem le, mindenkinek a fantáziájára bízom - nem kell hozzá túl sok, csak néhány, corporate ass-ként eltöltött év. Azért kicsit segítek: ebben nekem egyelőre annyi a nyereség, hogy van jogom még többet és még tovább dolgozni, hivatalosan is egy egész csoport terhét vinni és mindenért vállalni a felelősséget. A pozitív kicsengések és velejárók valahogy a nagy némaságban elmaradtak...
Dehát valódi corporate ass-ként azt kell mondanom - és mert tényleg értékelem a cégem és szeretek ott dolgozni -, hogy remélhetőleg előbb-utóbb ezt a szépséghibát is orvosolni fogják. :)
És akkor a végére egy még vidámabb dolog: a péntek! Mert buli az lesz megint, szokásos hely, minden szokásos, még az is, hogy ne kelljen külön meghívó, mindenki hivatalos!
LD-50 PARTY #3
Helyszín: Marco Polo Club, VII. Nyár u. 6.
Időpont: 2002. október 18., péntek, 21:00 órától kifulladásig
Belépő: 500HUF
DJ'k: d4m4g3 + Zero
2002-10-14
THE CULT - NICO
[BEYOND GOOD AND EVIL, 2001]
Köszönöm mindenkinek, aki akár mail, akár susmus (aka sms), akár egyéb formában vette a fáradtságot és arra biztatott, hogy semmiképpen se hagyjam abba az írogatást. Sok kellemes, sőt, meghökkentően kellemes csalódást hozott ez a téma, mert olyanoktól kaptam figyelmet, olyanok éreztek rá a hangulatomra, akiktől a legkevésbé sem vártam, miután igen kevéssé ismernek. Természetesen némi keserűség is vegyült a dologba, mert voltak bizony olyanok is, akik hiába ismernek már jó ideje, hiába sorolom őket a barát kategóriába - amely fogalom nálam különös becsben áll és nem dobálódzom egykönnyen vele -, mégsem érezték, hogy milyen jól esne tőlük egy-két bíztató szó, még ha csak felszínesen is. Természetesen ettől nem fog megszűnni a barát mivoltuk, de hogy sok mindent át kell értékelnem és újra kell gondolnom, az biztos.
Aztán drága blogbarátnőmtől kaptam egy olyan mailt, amelynek olvasásakor szabályszerűen könny szökött a szemembe... Nem idézem, mert más úgysem érthetné, de ámulattal tölt el, hogy egy tucat levél, valamint egy-két találkozás után hogyan érezhet rá valaki a másikra ilyen szinten? A válasz könnyű, a mindennapos gyakorlat ebből a tantárgyból viszont annál ritkább: odafigyeléssel. Nálam ez természetes, azaz ha bárkivel, bármilyen színű-szagú-rangú kapcsolatba kerülök, kérés nélkül is a maximális figyelmemet élvezi. A másik oldaltól, kölcsönösségi alapon ezt lehetetlen elvárni, nem is tettem soha, mindig is tisztában voltam azzal, hogy én vagyok abnormális ebből a szempontból. De amikor az ember megkapja kéretlenül és váratlanul valakitől, annál nagyobb ajándékot nem is kívánhatna. Köszönöm. :)
Hey Nico, stay strong in this world
My girl, ignore their cold words
The song of your heart's so true
The sigh is a way for you
Hey Nico, stay strong in this world
"Mindig végleg búcsúzunk."
Ezt is nála olvastam. És ha azt mondom, egész nap hadakoztam egy-két könnycseppel, illetve azok visszatartásával, akkor gondolom evidens, hogy ez a tőmondat betette a nagykaput és nem érdekelt a környezet véleménye, szabadjára engedtem a sós vizet...
Lassan 12 éve, de még mindig olyan érzés, mintha tegnap lett volna. Rutinműtét, mondta mindenki, pár nap és el is felejtitek. Az orvos jó barát, te is nála születtél és túlélted - viccelődtek velem. Bennem mégis ott mocorgott valami megmagyarázhatatlan feszültség, az érzés, ami oly sokszor kerített már hatalmába, hogy nem tudom mi, de VALAMI történni fog. Aztán eljött az utolsó délután, látogatás, minden rendben van, mindent tökéletesen előkészítettünk - mondták az orvosok, semmi baj nem lehet. Ő mosolygott és vidám volt, mint mindig, hülyéskedtünk, ahogy annyiszor tettük feszült helyzetben, mintha csak a barátnőm lenne. "Holnapután találkozunk" - mondta Ő, én pedig hittem neki, hiszen Ő volt az Őszinteség, a Becsület, a megtestestült stabilitás az életemben. Kikísért, megölteltük egymást - és akkor a világ minden bizonyosságával, de kimondatlanul tudtuk, hiszen ilyet kimondani nem lehet. Én sírtam, úgy, mint azelőtt soha, Ő vígasztalt. "Jól meglesztek" - mondta mosolyogva. A kapuból még egyszer visszafordultam, Ő még mindig ott állt. Halvány mosolyt erőltettem magamra, integettem.
Akkor láttam utoljára az Édesanyám.
[BEYOND GOOD AND EVIL, 2001]
Köszönöm mindenkinek, aki akár mail, akár susmus (aka sms), akár egyéb formában vette a fáradtságot és arra biztatott, hogy semmiképpen se hagyjam abba az írogatást. Sok kellemes, sőt, meghökkentően kellemes csalódást hozott ez a téma, mert olyanoktól kaptam figyelmet, olyanok éreztek rá a hangulatomra, akiktől a legkevésbé sem vártam, miután igen kevéssé ismernek. Természetesen némi keserűség is vegyült a dologba, mert voltak bizony olyanok is, akik hiába ismernek már jó ideje, hiába sorolom őket a barát kategóriába - amely fogalom nálam különös becsben áll és nem dobálódzom egykönnyen vele -, mégsem érezték, hogy milyen jól esne tőlük egy-két bíztató szó, még ha csak felszínesen is. Természetesen ettől nem fog megszűnni a barát mivoltuk, de hogy sok mindent át kell értékelnem és újra kell gondolnom, az biztos.
Aztán drága blogbarátnőmtől kaptam egy olyan mailt, amelynek olvasásakor szabályszerűen könny szökött a szemembe... Nem idézem, mert más úgysem érthetné, de ámulattal tölt el, hogy egy tucat levél, valamint egy-két találkozás után hogyan érezhet rá valaki a másikra ilyen szinten? A válasz könnyű, a mindennapos gyakorlat ebből a tantárgyból viszont annál ritkább: odafigyeléssel. Nálam ez természetes, azaz ha bárkivel, bármilyen színű-szagú-rangú kapcsolatba kerülök, kérés nélkül is a maximális figyelmemet élvezi. A másik oldaltól, kölcsönösségi alapon ezt lehetetlen elvárni, nem is tettem soha, mindig is tisztában voltam azzal, hogy én vagyok abnormális ebből a szempontból. De amikor az ember megkapja kéretlenül és váratlanul valakitől, annál nagyobb ajándékot nem is kívánhatna. Köszönöm. :)
Hey Nico, stay strong in this world
My girl, ignore their cold words
The song of your heart's so true
The sigh is a way for you
Hey Nico, stay strong in this world
"Mindig végleg búcsúzunk."
Ezt is nála olvastam. És ha azt mondom, egész nap hadakoztam egy-két könnycseppel, illetve azok visszatartásával, akkor gondolom evidens, hogy ez a tőmondat betette a nagykaput és nem érdekelt a környezet véleménye, szabadjára engedtem a sós vizet...
Lassan 12 éve, de még mindig olyan érzés, mintha tegnap lett volna. Rutinműtét, mondta mindenki, pár nap és el is felejtitek. Az orvos jó barát, te is nála születtél és túlélted - viccelődtek velem. Bennem mégis ott mocorgott valami megmagyarázhatatlan feszültség, az érzés, ami oly sokszor kerített már hatalmába, hogy nem tudom mi, de VALAMI történni fog. Aztán eljött az utolsó délután, látogatás, minden rendben van, mindent tökéletesen előkészítettünk - mondták az orvosok, semmi baj nem lehet. Ő mosolygott és vidám volt, mint mindig, hülyéskedtünk, ahogy annyiszor tettük feszült helyzetben, mintha csak a barátnőm lenne. "Holnapután találkozunk" - mondta Ő, én pedig hittem neki, hiszen Ő volt az Őszinteség, a Becsület, a megtestestült stabilitás az életemben. Kikísért, megölteltük egymást - és akkor a világ minden bizonyosságával, de kimondatlanul tudtuk, hiszen ilyet kimondani nem lehet. Én sírtam, úgy, mint azelőtt soha, Ő vígasztalt. "Jól meglesztek" - mondta mosolyogva. A kapuból még egyszer visszafordultam, Ő még mindig ott állt. Halvány mosolyt erőltettem magamra, integettem.
Akkor láttam utoljára az Édesanyám.
2002-10-13
FIELDS OF THE NEPHILIM - FOR HER LIGHT
[ELIZIUM, 1990]
Illusions borne of the air
Something seems so precious there
I'll elude you, I will lose you
As rehearsal of my despair
Már magam is unom, de megint csak az a kérdés: mi a fenének nekem ez a blog? Semmi értelme, sűrűbb frissítéselmaradási ok az időhiány, ritkább a kedvhiány, avagy a grafománia eltűnte. Az ég világon senki nem tud meg rólam ebből aztán semmit, sem tényeket, sem történéseket, sem gondolatokat. Főleg, ha beleolvasok az offline, azaz kézzel írott naplómba (igen, van nekem olyanom is). Összehasonlítva a kettőt először a röhögőgörcs kerülget, látva a különbséget, utána egyértelműen látom, hogy evidens, az online változatot be kellene fejezni...
De ha ezt ennyire tudom, mi tart vissza? Passz... Illetve nem passz. Általában az, hogy néha-néha előtör belőlem a közlési vágy és akkor jó, hogy van nekem ilyenem is. Mostanában pedig egyértelműen az - amit mindig is reméltem és vártam ettől a falfirkától -, hogy kezd kialakulni végre egy kis csapat, akik időről-időre személyesen is találkoznak, jól érzik magukat, tehát egy kellemes kis baráti kör-kezdemény. Namost ebből a legkevésbé sem akarnék kimaradni, mert van pár fantasztikus ember, akik ennek a feleslegességnek köszönhetően kerültek be az életembe.
Egyszóval: segítség! Mi legyen?
[ELIZIUM, 1990]
Illusions borne of the air
Something seems so precious there
I'll elude you, I will lose you
As rehearsal of my despair
Már magam is unom, de megint csak az a kérdés: mi a fenének nekem ez a blog? Semmi értelme, sűrűbb frissítéselmaradási ok az időhiány, ritkább a kedvhiány, avagy a grafománia eltűnte. Az ég világon senki nem tud meg rólam ebből aztán semmit, sem tényeket, sem történéseket, sem gondolatokat. Főleg, ha beleolvasok az offline, azaz kézzel írott naplómba (igen, van nekem olyanom is). Összehasonlítva a kettőt először a röhögőgörcs kerülget, látva a különbséget, utána egyértelműen látom, hogy evidens, az online változatot be kellene fejezni...
De ha ezt ennyire tudom, mi tart vissza? Passz... Illetve nem passz. Általában az, hogy néha-néha előtör belőlem a közlési vágy és akkor jó, hogy van nekem ilyenem is. Mostanában pedig egyértelműen az - amit mindig is reméltem és vártam ettől a falfirkától -, hogy kezd kialakulni végre egy kis csapat, akik időről-időre személyesen is találkoznak, jól érzik magukat, tehát egy kellemes kis baráti kör-kezdemény. Namost ebből a legkevésbé sem akarnék kimaradni, mert van pár fantasztikus ember, akik ennek a feleslegességnek köszönhetően kerültek be az életembe.
Egyszóval: segítség! Mi legyen?
2002-10-08
MŰSZÁLTIME
Semmi, de semmi időm, de főleg kedvem mostanság írogatni, a grafomániám téli álmot alszik. Pedig lenne miről mesélni, többek között egy újabb frenetikusan jól sikerült hétvégéről, de akkor sem mondok semmit. Sokkal inkább van kedvem a személyes kontaktushoz, elkapható vagyok az alább részletezett helyszínen és időpontban. Gyertek, ne kelljen külön meghívó, már csak azért is, mert előreláthatólag megint egy jó kis bloggermeetről lesz szó... :)
LD-50 PARTY #2
Helyszín: Marco Polo Club, VII. Nyár u. 6.
Időpont: 2002. október 11., péntek, 21:00 órától kifulladásig
Belépő: 500HUF
Fellépő: Holt Költők Társasága
DJ'k: d4m4g3 + Mechanova
Semmi, de semmi időm, de főleg kedvem mostanság írogatni, a grafomániám téli álmot alszik. Pedig lenne miről mesélni, többek között egy újabb frenetikusan jól sikerült hétvégéről, de akkor sem mondok semmit. Sokkal inkább van kedvem a személyes kontaktushoz, elkapható vagyok az alább részletezett helyszínen és időpontban. Gyertek, ne kelljen külön meghívó, már csak azért is, mert előreláthatólag megint egy jó kis bloggermeetről lesz szó... :)
LD-50 PARTY #2
Helyszín: Marco Polo Club, VII. Nyár u. 6.
Időpont: 2002. október 11., péntek, 21:00 órától kifulladásig
Belépő: 500HUF
Fellépő: Holt Költők Társasága
DJ'k: d4m4g3 + Mechanova
2002-10-03
SZUBJEKTÍV BULISZPOT EGY KIJJEBB ÁLLÓTÓL,
AVAGY HOGY KERÜL EGY MÁKSZEM A HOMOKBA?
Egyszerűen. Úgy, hogy meghívják. Meghogy beöltöztettetik feketébe. Történt pedig mindez Anth által, merthogy ő úgy gondolta, hogy az jó. Még nekem is. Nekem, akinek se blogja nincs széles e netvilágon, se egy tisztességes honlapja (az utolsó frissítés két és fél évvel ezelőttre datálódik, és azt közli, hogy ha leszerelek, akkor lesz belőle valami. Leszereltem. Nem lett.), sőt, még az industrial műfajához is annyi csak annyi közöm van, mint a foltozóvargának a térvezérelt tranzisztorhoz... Hogy a gothic rockról már ne is beszéljünk... Nem vagyok egy büdöslábú diszkópatkány, de a beharangozott zenék közül egyedül Marilyn Manson volt ismerős, de az én ízlésemnek még az is túl volt, ami Anthnak még innen. Hiába küldözgette nekem lelkesen a kedvencebbnél kedvencebb zenéit, ha nekem csak annyira futotta, hogy nem rossz, hm, érdekes..., (aztán aljasul visszatettem az IronMaident...jujj, ne bánts!) Sok mindenben egyezik a véleményünk, de a zenei világunknak annyi köze van egymáshoz, mint a szobámnak a rendhez.
A jó bulikat szeretem, de ettől egy kicsit fázott a lábam, pedig tavaly óta van két pár Magas-Tátra kompatibilis zoknim is. Csak fehérek, azok meg ide nem az igaziak... Hm, darkos buli... Szerencsére egyszerre hármunkat bolondított ide ez a nőszemély, Dyna és PacsaBácsi személye volt a garancia arra, hogy valahogy majdcsak lesz, mert úgy még sosem volt, hogy sehogyse lett volna. A garanciát még azért biztos ami biztos alapon megtoldottuk néhány fehér rumos koktéllal, a'la Dyna, majd PacsaBácsi kijelentette, hogy ha a zene nem jön be, akkor legalább iszunk. És lőn. (Szavatartó ember.) Közben kaptam egy szíves invitálást Anth telefonjáról, miszerint "Saca, vágyjuk a testedet!". Na ennek nem lehetett ellenállni. Csak két nappal utána derült ki, hogy Anth helyett Szonja követte el az ominózus mondatot. Mindegy, a lányok akkor már jól érezték magukat. Is.
Aztán beestünk az ajtón, és hamarosan kiderült, hogy egész jó kis hely ez. A kezdet kezdetén fél perc alatt be lettünk mutatva legalább 12 embernek, aminek persze az lett az eredménye, hogy egy perc múlva már senkinek a nevére nem emlékeztem. Kivétel ez alól Szonja, aki sápadt arcúak nélkül ugyan, de egy piros hajgumival felszerelkezve jelent meg. Ez a hajgumi később önálló életre kelt egy Tequilának nevezett ősi mexikói indián varázslat nyomán, minek következtében csak a buli végére sikerült megszabadulnom tőle. Addig aktívan hülyét csinált belőlem. Mondjuk nagyon iparkodnia nem kellett hozzá. A koncertnek csak a végére értünk oda, sajna, de az utolsó két szám az bejött (bár nem vagyok műértő zenekritikus, de ez egy villanyszerelő és önjelölt bútorlapasztalostól nem is igen várható el.) A többi zenéről nemigen tudok mit nyilatkozni, lévén hogy a mexikói varázslat összefogott a Nagy Fehér Rum szellemével, és film jellegűvé változtatták a memóriámat (nem olyan élessé, mint inkább kockássá...) De erre már csak másnap (hogy miért utálom ezt a szót...) reggel értem rá gondolni, a kispesti alkalmi szállásról (thx. Dynanak és a matracának) hazafelé bumlizva a BKV-n, hónom alatt ArtuDetuval (R2D2, kopirájt StarWars, egyébként egy jólfésült kölcsön szőnyegtisztítógép). Viszont az, hogy Anth mit kérdezett tőlem kétszer is, miután egyszer sem sikerült rá válaszolnom, valamint hogy az elromlott söröskorsóm hogy lett tele ismét a bárpult érintése nélkül, azt már örök homály fedi. Pedig ennek a másodiknak a liszensze komolyan érdekelne...
Naszóval üdv mindenkinek, akit megismertem, azoknak, akik ezek után még megismernek, meg azoknak, akik ezek után már nem, és végül, de nem utolsó sorban azoknak, akik a bulit összehozták.
Saca
(Távolban egy piros hajgumi, Katajev után szabadon)
A fenti irományt elkövető, Saca álnévre hallgató, amúgy becsületes nevén Nagy Piros Hajgumi a maga szokásosan szemtelen stílusában közölte, nem merem ezt a firkát ide kitenni. Hát tessék... Nem ismersz még engem eléggé! :D
AVAGY HOGY KERÜL EGY MÁKSZEM A HOMOKBA?
Egyszerűen. Úgy, hogy meghívják. Meghogy beöltöztettetik feketébe. Történt pedig mindez Anth által, merthogy ő úgy gondolta, hogy az jó. Még nekem is. Nekem, akinek se blogja nincs széles e netvilágon, se egy tisztességes honlapja (az utolsó frissítés két és fél évvel ezelőttre datálódik, és azt közli, hogy ha leszerelek, akkor lesz belőle valami. Leszereltem. Nem lett.), sőt, még az industrial műfajához is annyi csak annyi közöm van, mint a foltozóvargának a térvezérelt tranzisztorhoz... Hogy a gothic rockról már ne is beszéljünk... Nem vagyok egy büdöslábú diszkópatkány, de a beharangozott zenék közül egyedül Marilyn Manson volt ismerős, de az én ízlésemnek még az is túl volt, ami Anthnak még innen. Hiába küldözgette nekem lelkesen a kedvencebbnél kedvencebb zenéit, ha nekem csak annyira futotta, hogy nem rossz, hm, érdekes..., (aztán aljasul visszatettem az IronMaident...jujj, ne bánts!) Sok mindenben egyezik a véleményünk, de a zenei világunknak annyi köze van egymáshoz, mint a szobámnak a rendhez.
A jó bulikat szeretem, de ettől egy kicsit fázott a lábam, pedig tavaly óta van két pár Magas-Tátra kompatibilis zoknim is. Csak fehérek, azok meg ide nem az igaziak... Hm, darkos buli... Szerencsére egyszerre hármunkat bolondított ide ez a nőszemély, Dyna és PacsaBácsi személye volt a garancia arra, hogy valahogy majdcsak lesz, mert úgy még sosem volt, hogy sehogyse lett volna. A garanciát még azért biztos ami biztos alapon megtoldottuk néhány fehér rumos koktéllal, a'la Dyna, majd PacsaBácsi kijelentette, hogy ha a zene nem jön be, akkor legalább iszunk. És lőn. (Szavatartó ember.) Közben kaptam egy szíves invitálást Anth telefonjáról, miszerint "Saca, vágyjuk a testedet!". Na ennek nem lehetett ellenállni. Csak két nappal utána derült ki, hogy Anth helyett Szonja követte el az ominózus mondatot. Mindegy, a lányok akkor már jól érezték magukat. Is.
Aztán beestünk az ajtón, és hamarosan kiderült, hogy egész jó kis hely ez. A kezdet kezdetén fél perc alatt be lettünk mutatva legalább 12 embernek, aminek persze az lett az eredménye, hogy egy perc múlva már senkinek a nevére nem emlékeztem. Kivétel ez alól Szonja, aki sápadt arcúak nélkül ugyan, de egy piros hajgumival felszerelkezve jelent meg. Ez a hajgumi később önálló életre kelt egy Tequilának nevezett ősi mexikói indián varázslat nyomán, minek következtében csak a buli végére sikerült megszabadulnom tőle. Addig aktívan hülyét csinált belőlem. Mondjuk nagyon iparkodnia nem kellett hozzá. A koncertnek csak a végére értünk oda, sajna, de az utolsó két szám az bejött (bár nem vagyok műértő zenekritikus, de ez egy villanyszerelő és önjelölt bútorlapasztalostól nem is igen várható el.) A többi zenéről nemigen tudok mit nyilatkozni, lévén hogy a mexikói varázslat összefogott a Nagy Fehér Rum szellemével, és film jellegűvé változtatták a memóriámat (nem olyan élessé, mint inkább kockássá...) De erre már csak másnap (hogy miért utálom ezt a szót...) reggel értem rá gondolni, a kispesti alkalmi szállásról (thx. Dynanak és a matracának) hazafelé bumlizva a BKV-n, hónom alatt ArtuDetuval (R2D2, kopirájt StarWars, egyébként egy jólfésült kölcsön szőnyegtisztítógép). Viszont az, hogy Anth mit kérdezett tőlem kétszer is, miután egyszer sem sikerült rá válaszolnom, valamint hogy az elromlott söröskorsóm hogy lett tele ismét a bárpult érintése nélkül, azt már örök homály fedi. Pedig ennek a másodiknak a liszensze komolyan érdekelne...
Naszóval üdv mindenkinek, akit megismertem, azoknak, akik ezek után még megismernek, meg azoknak, akik ezek után már nem, és végül, de nem utolsó sorban azoknak, akik a bulit összehozták.
Saca
(Távolban egy piros hajgumi, Katajev után szabadon)
A fenti irományt elkövető, Saca álnévre hallgató, amúgy becsületes nevén Nagy Piros Hajgumi a maga szokásosan szemtelen stílusában közölte, nem merem ezt a firkát ide kitenni. Hát tessék... Nem ismersz még engem eléggé! :D
2002-10-02
ELECTRATIKUM
Másik ismerős, másik zenemániákus, másik party... de ugyanúgy jó zene, jó fej emberek, jó hely, gyertek-gyertek-gyertek! :)
ELECTRATIKUM
Időpont: 2002. október 5., szombat, 22:00-től kifulladásig
Helyszín: St. Tropez állóhajó, Bp., Petőfi tér 8K
Belépő: 500 HUF
Techno - electro - progressive: Anders, La King, Reakthor, Stevie Pivo
Drum'n bass - jungle - hiphop: Rise, Shome, Chuck, Freak.When.C
Visual: Asua Crew, Kashter, VF, Daybreaker
More info & downloadz:
www.electratikum.hu | www.d250.hu
Másik ismerős, másik zenemániákus, másik party... de ugyanúgy jó zene, jó fej emberek, jó hely, gyertek-gyertek-gyertek! :)
ELECTRATIKUM
Időpont: 2002. október 5., szombat, 22:00-től kifulladásig
Helyszín: St. Tropez állóhajó, Bp., Petőfi tér 8K
Belépő: 500 HUF
Techno - electro - progressive: Anders, La King, Reakthor, Stevie Pivo
Drum'n bass - jungle - hiphop: Rise, Shome, Chuck, Freak.When.C
Visual: Asua Crew, Kashter, VF, Daybreaker
More info & downloadz:
www.electratikum.hu | www.d250.hu
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)