THE GATHERING - PROBABLY BUILT IN THE FIFTIES
Az alábbi képek elkövetője egy 24 éves svéd leányzó, Linda Bergkvist.
Azt hiszem, többet felesleges mondani.

MY SIXTH SHADOW - SACRIFICE
LO-FI|HI-FI|DOWNLOAD [SACRIFICE, 2002]
Your taste, your scent
Still all around of me
You' re everywhere
Your voice, your lies
When you got rid of me
You know it

This love we shared
This love of us
I can't forget it
I can't do without you
Your name is still
The breath of my words


A goth zene és érzelemvilág terjed, tagadhatatlan. Megmondom őszintén, elképzelni sem tudtam, hogy a mediterrán Olaszhonban egyáltalán él ez a stílus, de él, méghozzá nem is akárhogy. Aztán jobban belegondolva revideálni kellett nézeteimet, hiszen egyértelmű, hogy az érzelmileg túlfűtött déliek mentalitásához bizony nagyon is passzol az érzelmileg túlfűtött zene.
Ugyan az olasz goth zenei életbe még nem nagyon ástam bele magam - bár ezek után a dolog nem fog sokáig váratni magára -, egy kiemelkedő, ám sajnos még kevéssé ismert bandára sikerült rábukkanni. A My Sixth Shadow saját megfogalmazása szerint gothic nu metalt játszik - én egyszerűen csak úgy mondanám, fantasztikusan jó zenét játszanak, felesleges címkézni.
A csapat hivatalosan 1998 óta létezik, de miután időközben több tagcsere és névváltás történt, igen fiatalnak számítanak a zenei életben. Olyannyira fiatalnak, hogy hivatalos albumuk még meg sem jelent. Dehát szerencséjükre - vagy inkább a hallgatók szerencséjére - létezik a net, amit ők fantasztikusan jól ki is használnak. Egyrészt nem restek népszerűsíteni saját magukat, másrészt az mp3.com-on elérhetővé tették anyagaikat.
A siker nem is maradt el, Sacrifice című daluk ott trónol a gothic metal lista élén - teljesen jogosan. Ugyanis ha a dal egyszer bekerült az ember playlist-jébe, nem fog onnan kimászni. Elemezgethetnénk az okokat: hogy Dave fantasztikusan váltogatja a metalra, illetve a goth zenére jellemző hangszíneket és énekstílust, hogy a gitárriffek ott és úgy zúznak, ahogy a nagykönyvben meg van írva, hogy a szintetizátor külön színfoltot hoz, mégis elválaszthatatlan egységet alkot a többi hangszerrel, hogy a dob olyan súlyt ad a hangzásnak, hogy bennakad a lélegzet. Ez mind igaz, mégsem ez a track legnagyobb pozitívuma: atmoszférát, hangulatot teremt. Teljesen mindegy, milyen napszakban hallgatjuk, körülöttünk hirtelen sötétség lesz, ami egyszer bársonyosan és melengetően ölel át, máskor rebbenő szemű, nyirkos magányosságot hoz. Egy szó mint száz, megunhatatlan, mert kölcsönhatásban áll velünk, a befogadóval, az éppen aktuális lelkiállapotunkkal. És ez az, amit csak nagyon kevesen tudnak elérni.
Fedezzétek fel őket, nem fogtok csalódni.

SENTENCED - KILLING ME KILLING YOU
[CRIMSON, 2000]
Na tessék, csak szólnom kellett, így teljesüljön minden egy nyikkanásra...
Csokignak köszönhetően megvan Mr. Steele férfiassága, méghozzá magyar site-on! Dehát közismert szemérmességem miatt marad a pornómentesség, mindenesetre a kíváncsiaknak itt a néznivaló, mit is mondhatnék, barátságos... ;)

CHARON - SORROWSONG
[DOWNHEARTED, 2002]
Hónapokig tartó lankadatlan kutatómunka után SEM koronázta siker
fáradhatatlanságomat, Peter Steele hímtagja szőrén-szálán eltűnt. De ez azért közelít... :D

CHARON - ERASE ME
[DOWNHEARTED, 2002]
Nah csokkkolom...
Mai levéláradat nagy része szemétre dobható volt, de ez az ismeretlen szerző által monitorra vetett szösszenet megéri, hogy az utókor is ámuljon az emberi, azaz pardon, de kizárólag férfihülyeségen...
Ha az író magára ismer, jelentkezzen, ezért az utánozhatatlan élményért nem tudom mi, de valami jár. :)

"Egy ismerősömnek, Árpinak volt egy autója. Szép volt, jó volt (Opel Senator 3.0), neki mégsem volt elég jó.
Egy szép napon elhatározta, hogy dögösíteni kell. Elkezdődött a tuning. Először jöttek a szokásos dolgok: szélesebb felni, tök fekete fólia, brutál erősítő stb. Igen ám, de ilyenje sok mindenkinek van, így nem lehet kitűnni a tömegből.
Na, akkor jött az ötlet: ha Michael Knightnak van, akkor neki is kell, és ezzel elkezdődött a KITT-hadművelet. Úgy kezdte, hogy a műszerfal összes szabad helyére kapcsolókat és ledeket barkácsolt. Ezek nagy részének semmi funkciója nem volt, csak (szerinte) jól nézett ki. Mások szerint inkább hasonlított Pirx kapitány valamelyik járgányára, de neki tetszett. A legjobb az volt benne, hogy volt 8 kapcsoló, ami sorba volt kötve a gyújtáskapcsolóval. Cselesen ezeket úgy építette be, hogy egy részüket megfordította, tehát az autót csak egy bizonyos kapcsolóállásnál lehetett indítani. Ennek a lopásgátláson kívül az volt az értelme, hogy szerinte baromi imponáló volt, ahogy kapcsolgatott indulás előtt. "Tudod, ahogy a helikopteren, az amcsi filmekben. Mégis csak komolyabb így a gép, nem?"
Persze eltelt egy-két nap, amíg ezt az állást megtanulta. Addig úgy nézett ki egy indítás, hogy beült, az összes kapcsoló lefelé mutatott. Elkezdte vadul kapcsolgatni és minden kombinációnál megpróbált indítózni. Minden indítás előtt jött a "hopp, most megvan, most jó!" szöveg, de általában csak negyedikre-ötödikre találta el. Én már rég tudtam a helyes állást, de a marhája képtelen volt megjegyezni. Persze nem segítettem neki, csak együttérzően bólogattam az anyósülésen.
Egyszer megkérdeztem tőle, miért nem írja le. Azt mondta, azt elveszítheti, és akkor könnyen ellopják az autót. Elképzeltem, hogy valaki talál a parkolóban egy cetlit, hogy "fel-fel-le-fel", és felderül az arca: "ahaaa, megvan a Senator kódja, elő a pajszert!".
Aztán persze szépen lassan megtanulta a kódot, és egy idő után már kezdett unalmas lenni a dolog, ezért újabb furfangos eszközök kellettek. Ekkor jött (őt idézve) "a behatolási és eltulajdonítási kísérletet megakadályozó kompúteres - így, k-val, hosszú ú-val ejtve - rendszer". Én itt már nem akartam beülni mellé, mert tudtam, hogy nem fogom megállni röhögés nélkül. De a hosszas unszolásra - "nézzed má' meg, hogy mit bír a gépsárkány, me' ilyet még nem láttá', öcsém!" - beültem. Az újabb okosság nem volt más, mint egy lepukkant 486-os laptop, amit ráapplikált a riasztóra, egy aktív hangszóró az anyósülés lábterében, plusz valahol hátul egy mágnes egy reed-relével. A hangszóró azért kellett, mert riasztáskor a laptop mindenféle okosságot mondott. Árpi úgy képzelte, hogy ha el is lopják az autót, a riasztó megszólal, és a tolvaj megijed a hangtól, ami ilyeneket mond: "Tolvaj! Az autó 15 másodpercen belül leáll! A rendszer értesíti a rendőrséget!", stb.
A mágnes a reed-relével kapcsolta a laptop áramellátását. A baj az volt, hogy úgy volt megoldva, hogy csak saccra lehetett tudni, hova kell tenni a mágnest a csomagtartóban, nem volt megjelölve a helye. A másik gond az volt, hogy akivel íratta a programot, az csak Windows-ra tudta megírni, úgyhogy innentől kezdve így nézett ki az indulás:
Árpi körberohant kétszer az autó körül, ellenőrizve, hogy nincs behatolási nyom, távirányítóval kinyitotta az ajtókat, nekem be kellett ülnöm, mert ő elhelyezte a csomagtartóban a mágnest - "Ne haragudj, de ezt még neked sem mutatom meg!" -, előre jött, beállította a kapcsolókat, indítózott, fülelt, hogy bootol-e a laptop, káromkodott, hátrament, igazított a mágnesen, vissza előre, fülelés, laptop bootol. Ilyenkor ülni kellett még egy ideig, mert a Windows még nem indult el, és ha a program nem álló autónál indult el, megszakította a gyújtást. Mivel csak saccra tudtuk, mennyi ideig tart, ücsörögtünk pár percet. Ekkor összegerjedt az autó hi-fi-je az aktív hangszóróval, ami borzalmas hangon visított. Elkezdett gyűlni a tömeg a parkolóban - én meg próbáltam úgy tenni, mint akinek semmi köze az egészhez. Látszott rajtuk, hogy rendszeres nézői a mulatságnak, mert volt, aki rutinosan egyből a mászókára ment fel, hogy lásson a többiek feje felett.
Ekkor jött az, hogy elkezdett vonyítani a riasztó, a hangszóró a lábamnál megszólalt olyan hangon, mint egy vízbe fojtott Sokol rádió: "Tolvaj! A motor le fog állni!", stb.
Kezdtek röhögni az emberek, én meg kisebbre húztam össze magam. Ő pedig üvölt: "Gerjed, bmeg, összegerjed, k riasztó, k laptop, k programozó!" Itt jött még egy fél perces k-s felsorolás, ordítva természetesen, és a programozó meg az egész mindenség lovakkal és felmenőkkel történő közösülésére biztatása.
Fontolgattam a menekülés lehetőségét, de már túl sokan álltak körülöttünk, és nem voltam benne biztos, hogy át tudom törni a bámészkodók gyűrűjét. Ő hozzáfogott, hogyaszondja: gyújtás lekapcsolása, motorháztető felnyitása, laptop lehúzása a riasztóról, riasztó kikapcsolása kulccsal, fenyegető "fasztnézel?!" a tömegnek, matatás a motortérben, csatlakozók pöcögtetése, "Nenyújjáhozzá, öcsisajt!" a közelebb merészkedő gyerekeknek, motorháztető le, beülés, indítózás, várakozás a bootra, szokásos visítás, szerencsére most nem riaszt, indulhatunk.
Persze padlógáz, visít a gumi, a tömeg szétrebben, és mi "kottonájdzsó" torzítva, műszerfalrezegtetve üvöltő hangjaira otthagyjuk a parkolóban a népet.
Főhősünk boldogan húzza ki magát az ülésben, és büszkeségtől sugárzó arccal csak ennyit kérdez: "Na?"
Elgondolkodom, mit is mondhatnék. Például megkérdezhetném, hogy mi van, ha a tolvaj nem rakja helyére a mágnest, és akkor a laptop nem indul el, nem tiltja le a gyújtást, nem óbégat, mint a haldokló rinocérosz, és úgy általában, simán el lehet lopni az autót.
Vagy megpendíthetem, hogy a sok szar árából vehetett volna egy rendes riasztót is, de nem szólalok meg, mert az ember úgyis hiába magyarázza egy apának, hogy kockafejű a gyereke, az akkor sem érti meg, ha megáll a korsó a kölyök fején..."

CHARON - CRAVING
[DOWNHEARTED, 2002]
You are the saviour without a saviours crown
Till night is falling it brings you down to sigh
I adore your blessing there is no much to say
I'll be come your reason to feed the flame inside our hearts

You're all desire, you're all desire I haunt
Beat my heart, beat my heart to dry

Craving, haunting the ceased devotion
She's the one for me, the cross I beg to see the path
When I don't want to stay

You are the reason to wipe my past away
Till night is falling I need no longer to breath

I don't need to care
I don't feel like cared
I don't need to breath cause I know what is
Best for me

CHARON - LITTLE ANGEL » AUDIO | VIDEO[47MB]
[DOWNHEARTED, 2002]
Lassan visszatérek a normál kerékvágásba, és ha más nem is, zenei ajánlat sűrűbben lesz - mert újabb és újabb felfedezett, figyelemre méltó zengedező mindig akad.
Ma is így volt. Mit sem sejtve hallgattam egy amerikai netes metal (!) rádiót, amikor megütötte a fülem egy igencsak az ízlésemnek való, de számomra totálisan ismeretlen banda, a Charon egyik nótája. Bár nem büszkélkedem ezzel, a finn csapat ugyanis 1992 óta létezik, idén jelentették meg harmadik albumukat, Downhearted címmel.
Hangzásilag természetesen igen erőteljes rock alapról van szó, de ott figyel a dallamban az az összetéveszthetetlen, kellemesen bizsergető, kesernyés goth beütés - és ennek a kettőnek az elegye engem egy pillanat alatt le tud venni a lábamról. Nagy elődként néhol persze - nem is titkoltan - visszahallani Type O Negative-os beütéseket, mások valószínűleg a 69 Eyes-hoz, vagy talán HIM-hez fogják hasonlítani őket. Bár a felsoroltak egytől-egyig nagy kedvenceim, ha tárgyilagos és objektív akarok lenni, a Charon egy dologban biztosan üti őket - énekhang tekintetében: Juha-Pekka Leppäluoto valami fantasztikus természetességgel és könnyedséggel énekli ki a néha bizony elég erős hangot követelő részeket is. Sehol nincs Peter Steele mesterkélt búgása, búg anélkül is, a 69 Eyes Jyrki-jének, valamint Ville Vallo-nak pedig még kéne egy-két emberöltő, hogy akárcsak a közelébe érjen hangerő és énektudás tekintetében.
Persze a többieket sem szabad elfelejteni (Jasse von Hast - gitár, Pasi Sipilä - gitár, Antti Karihtala - dob, Teemu Hautamäki - basszus), mindenki nagyon a helyén van, együtt vannak, a szó legnemesebb értelmében egy csapat. Talán nem véletlenül kapott az album sok szaklaptól maximális pontszámot.
Egyszóval telitalálat, észak megint jött, látott és győzött. Oda kell rájuk figyelni.

Downhearted [2002]
:. Bitter Joy
:. Little Angel
:. Erase Me
:. Come Tonight
:. Sister Misery

Tearstained [2000]
:. Worthless
:. Sorrowbringer
:. As We Die

Sorrowburn [1998]
:. Wortex
:. To Serve You
:. Neverbirth
:. November's Eve
:. Morrow

CELLDWELLER - OWN LITTLE WORLD » LOW | HIGH
[OWN LITTLE WORLD, 1999]
Nem sűrűn fordult elő eddig, de a mai Damage-adaggal vitatkoznom kell. Nem feltétlenül teológiai értelemben - ezzel kapcsolatos másként gondolkodásunk már túltárgyalva :) - , sokkal átfogóbb tekintetben.
"... ezért ijednek meg az emberek, olyan perspektívákat kapnak, amikre sosem gondoltak, sosem mertek gondolni, sosem léteztek a számukra ..." - mondod. Nem értek egyet.
A kockákat természetesen sokféleképpen lehet tologatni és egymásba rakni. A határokat meg lehet próbálni kitolni, kipróbálni a változás, a másként gondolkodás és másként cselekvés saját magunkra, másokra, esetleg bizonyos szituációkra tett hatását. A kísérletezés jó dolog az abszolút határok ismeretében, de ez az, amely nagyon könnyen elmosódik, ha az ember vérszemet kap az újítás hevében.
Saját életünkben többé vagy kevésbé, de mindannyian kitoljuk a határokat, "én majd másként csinálom", és másként is csináljuk. Nem jobban, de másképp. Egy-egy életszakasz végére érve azonban sokszor azzal szembesülünk, hogy tévedtünk. Lehet, hogy elődeink sem csinálták jobban, de megvolt bennük egy dolog, ami belőlünk fokról-fokra kivész: a tisztelet. Hogy vannak jó és bevált, hogy ne mondjam, szent témák és tabuk. Ezeket nem kell bolygatni és szembeköpni, csak magunknak ártunk vele - még akkor is, ha úgy gondoljuk, számunkra, a mi életünkben ezeknek nincs jelentősége.

A hagyomány kötődést jelent, kötődést a múlthoz, írott és íratlan szabályokat, gyökeret. Ezeket nem azért "kötelező" betartani, mert más azt mondja. Azért van jelentősége, mert több emberöltőn keresztül bebizonyosodott, hogy ez így jó, működőképes. Ami régi, az nem feltétlenül rossz is. Ami szép, megható vagy egyszerűen tiszteletreméltó, az nem feltétlenül ciki vagy nevetséges. Meg kell különböztetni a polgárpukkasztást és a totális önjogúságot. Az utóbbinak nem sok értelme van, semmi mást nem érünk el vele, mint elvágjuk azokat a láthatatlan szálakat, ami minket, mint egyént a világhoz köt, megmutatja, hova is tartozunk. Banális közhely, de igaz, hogy nézd meg, hova jutott a világ azzal, hogy megkérdőjelezett, sőt, olykor érvénytelenített évezredes elveket. Az emberiség a várva várt szabadság helyett szabadosságot és bizonytalanságot kapott, értékek helyett olcsó, eldobható papírzsebkendő-világot. Csak még több kötelet raktunk a saját nyakunkba azzal, hogy nekünk kell kitalálni, hogyan éljük - lehetőleg boldogan - az életet mértékek és mércék hiányában. Ez a súly egyre jobban fojtogat és lehúz, de visszavonni, belátni a tévedést, esetleg "visszacsinálni" már sem mód, sem elég önkritika és alázat senkiben - sem egyénileg, sem társadalmi szinten.

A negatív változás megállíthatatlan, és habár a világot senki nem tudja már megváltoztatni, legalább a saját életünket ne tegyük idő előtt gyökér nélküli, magányos szemétdombbá.

MARILYN MANSON - THE NOBODIES » REAL | WM
[HOLY WOOD, 2000]
Today I am dirty
I want to be pretty
Tomorrow, I know I'm just dirt

We are the nobodies
We wanna be somebodies
When we're dead
They'll know just who we are

És igen! Eltelt egy hét, én meg bekk ögen. Tényleg olyan vagyok ezzel a blogdologgal, mint egy rossz apa, vagy egy még rosszabb anya.
Viszont volt jó sűrű hétvége, amit Szoni drága idejében megörökített a utókornak, mert rám ugyebár ilyen szempontból ne számítson senki. Mármint írás szempontjából. Idejében. Frissiben. Melegében.
Egyetlen dolog, méghozzá amolyan köszönetnyilvánítás-féle van, ami ide is kívánkozik, az pedig Disco Express-ék Selyme, illetve az ő igen kellemes és barátságos kommunikációs képessége. Komolyan példát vehetne róla a magyar zenész szakma minden egyes tagja, így kell népszerűsíteni a zenét, így kell normálisan, emberien beszélgetni és így kell a szó nemes értelmében vett alázattal hozzáállni a "sztársághoz" - sztárallűröktől és nagy arctól mentesen.

Viszont ami melegében van, hogy most értem haza a szokásos hétfői nőszakaszos meetről, jót csevegtünk, mint mindig, polgárt is pukkasztottunk, mint mindig, lassan hadiövezetnek kellene nyilvánítani a közös séták útvonalát, de az tuti, hogy kiskorúakat arrafelé csak saját felelősségre legeltessen bárki, amerre mi járunk. :D
Ahogy pedig mászunk bele egyre inkább a nyárba, a hadiövezetet fokozatosan ki kell terjeszteni országos szintre. Merthogy nem nagyon lesz olyan eldugott zuga a magyar ugarnak, amit nem fogunk zenemániától felbuzdult lélekkel meglátogatni. A naptár egyre inkább tele, az erszény viszont egyre üresebb. Tehát arra kérek minden Drága Olvasót, szánjon meg két, helyszínre bármikor kiküldhető tudosítót és támogasson minket havi betevőjének 1%-ával. Számlaszám és rózsaszín csekk mailben igényelhető. A befektetés abszolút mértékben megéri, erről biztosíthatunk mindenkit. Nekünk mindenképpen. :D

És végül, de abszolút első helyre kívánkozva, köszönöm T.-nek a múlt hetet.
Tudod, miért. :)

Rendhagyó felhívás
Álláslehetőségek várnak 220-as aljzattal született netfreakeket!
Feltétel: forrásban való HTML-turka profi szinten, gyorsaság, munkabírás.
Egyéb részleteket, kérdéseket és mindenmást mail-ben.

SYSTEM OF A DOWN - CHOP SUEY!
AUDIO | VIDEO [TOXICITY, 2001]
Why have you forsaken me
In your eyes forsaken me
In your thoughts forsaken me
In your heart forsaken me
Trust in my self righteous suicide
I cry when angels deserve to die

Lassan, de biztosan szétcsapom a szétcsapást, amit a tegnap esti kísérletezgetés okozott. Ma már érthetetlen oknál fogva nagyon kíváncsi voltam, milyen hatással van egymásra többféle, értelembutításra kitalált folyadék. Az eredmény: a kellemes hatás kipihenése révén - előkészítendő a kellemetlen hatást -, sok órás álmot hoznak, ezáltal eltüntetnek legalább fél napot az időből, felborítják a bioritmust, fokozott koffeinszükségletet okoznak és megutáltatják magukat. De végül győz a vasakarat, és rövidebb-hosszabb idő elmúltával az ember újra embernek érzi magát.

A tegnap este egyéb tekintetben pedig teljesen felejthetőre sikeredett. Természetesen Szonival találkozni mindig egy élmény, ez most sem volt másképp, de zenei vonatkozásban nulla volt a dolog. Egyedül egy kellemes csevej mentette meg az este hangulatát, melyet két, a téma alapján látens papi hivatástudattal rendelkező úrral folytattunk: kísérletezgetés közben érdekes teológiai fejtegetésekbe sikerült bonyolódnunk lélekről, bűnről és megmentésről, melynek végkonklúziója szerint Lucifernek előbb bűnbe kell vinnie, Gábriel arkangyal csak aztán menthet meg, esetleg együttes erővel, nagy elszántsággal küzdenek a lelkekért. A mi lelkeink azonban köszönték szépen, jól voltak, úgyhogy vitázós kedv hiányában mit is tehettünk volna, ennyiben maradtunk.

Most meg annyiban maradok, hogy megyek tovább gyakorolni a vasakaratot. :)

WHITESNAKE - IS THIS LOVE
[WHITESNAKE, 1987]
Na igen, nem kell csodálkozni a mjúzikon, ma illúzió-, illetve imagerombolás következik. Először is szolgálati közlemény: marad az oldal, tetves ritkán frissítve, de marad. Ennek egyetlen oka van, mégpedig hogy Damage-dzsel való tegnapi soros beszélgetésünk során tisztáztuk, hogy hát LD-50-re csak és kizárólag goth and related cuccokat maszatoljak fel, ha zenéről van szó. A kérés teljesen korrekt és jogos, a zenebuziságom ellenben közismert, így nem szeretném és nem is fogom soha megtagadni, hogy a rock nálam a nagybetűs ZENE, abban gyökeredzik minden, többek között én. Hogy a többi zenei stílusról már ne is beszéljünk. Bár aki eddig jól figyelt, az a hétvégi közös kiruccanások helyszínéből mindezt már sejthette. :)
A nyári feeling meg most nagyon visszahozta a régi szép idők hangulatát, úgyhogy a megboldogult nyolcvanas-kilencvenes évek amerikai rock-, illetve west-coast istenei dübörögnek a hangszórókból. Akinek füle van a hallásra, hallgassa. :)

Amúgy pedig veszett álmosság az úr felettem, hiába kötöttem be magamnak intravénásan a koffeinadagolót. Mindezt szépülési vágyam számlájára írhatom, reggel 8-ra menni fodrászhoz nem egy leányálom, főleg azon az egyetlen napon nem, amikor elvileg aludhatnék valamennyit. Dehát kellett egy kis pletyi, kellett egy kis dráma korán reggel.
Női fodrászokhoz ugyebár idejében be kell jelentkezni, jó fej módjára ezt meg is tettem valamikor a hét közepén. Igen ám, de nem a fodrásznőm véste fel kívánalmaimat abba a nagyon féltve őrzött naptárba, hanem valami Segéderő. Segéderő beírta a nevem, ennyi. Tehát ma reggel álomkórosan levonultam, fejszépítő kisiparosom néz rám mangaszemekkel, hogy mit is akarok én most? Hát mit, nézz rám, meg szeretném szüntetni a divatos búrámat, miszerint szőke nőci vagyok barnára festett hajtővel.
FEEESTÉÉÉS?! - szakadt ki a sikoly a jobb sorsra érdemes leányzóból. Én nézek vissza értelmesen, hogy ebben most mi akkora dráma, volt már ilyen a világtörténelemben... Aztán kinyögte: pont olyan színű, árnyalatú, fényű, akármijű festék, ami nekem kell, na az nincs. Jajdejó... Akkor nézzük, mink van? És közös erővel elkezdtük túrni a készletet. Találtunk színben ilyet meg olyat, és persze amolyat is, miközben nagy egyetértésben szidtuk a hiányos információkat bevéső Segéderőt. Megfelelően nagy rakat tubus összehalmozása után középkori alkimistákat megszégyenítő módon kavartunk és kevertünk - és lőn siker, színben, árnyalatban, fényben, akármiben pont olyan vagyok, mint szoktam lenni.

De ez a reggeli indítás nem volt elég, utána úgy gondoltam, jó lesz nekem kinézni a távolkeletiek üzemeltette piacra, hátha összecapcarászok mindenféle felesleges holmit, de legalább olcsón. Kívánalmaimat siker koronázta, mindenesetre az biztos, hogy székes fővárosunk lakosainak jelentősen nagy többsége ugyanúgy, ugyanabban az időben gondolta ugyanazt. Volt is kellemes kis hemzsegés, lökdösődés és rugdalózás - mindez több száz fokos déli napfényben.

Azonban ezt is túléltem, azóta szidom, amit csak szidni lehet, úgyhogy ideje, hogy este legyen, belemásszunk a nagy büdös éjszakába, és valakit aktív, zene által kiváltott testmozgás közben "véletlenül" jól bokán rúgjak - természetesen kizárólag terápiás célzatú agressziólevezetés céljából. :)