GODHEAD - ELEANOR RIGBY » AUDIO | VIDEO
[2000 YEARS OF HUMAN ERROR, 2001]
Pár héttel ezelőtt falra festettem az ördögöt, miszerint vasárnapi blogger leszek - és milyen igazam lett. Magyarázat - amennyiben szükséges, de ne legyen - több is van.
Egyrészt egyszerűen nem vagyok klasszikus értelemben vett blogger. Nem vagyok sem kényszeres beszélő, sem kényszeres író, exhibicionista pedig pláne nem (bár ezt egyesek valoszínűleg megkérdőjelezik :D), marhaságokat nem fogok összeírkálni, terápiás célzatú "én kicsi naplóm"-ra pláne nincs szükségem...
Másrészt nem tisztázott, hogy maradjon meg ez az oldal, bármilyen ritkán frissül, avagy csak LD-50-nel foglalkozzak - esetleg egyikkel sem. Utóbbi kijelentésemért már előre érzem az ostorcsapások okozta fájdalmat. :D
Ergo lehet, hogy bezár a bazár. A végső döntés még folyamatban. Addig is, az utóbbi pár nap eseményei, röviden és tárgyilagosan.

DEATH IN JUNE - BOYD RICE/NON - SCIVIAS [FMK, 04. 25.]
Nakéremszépen, kezdem a tömör konklúzióval: nem tetszett. És akkor most kicsit részletesebben.
Abszolút egyetértek Dam-mel, Scivias nagyon sokat fejlődött tavaly december óta, magasan ők voltak a legjobbak, mégpedig azért, mert - a zenei tudáson kívül - rajtuk még látszik, hogy hittel csinálják azt, amit csinálnak. Külön dícséretet érdemel a dobok mögött álló úr (tőle elnézést, hogy a nevéről fogalmam sincs), egyetlen elütése sem volt, élvezet volt figyelni a játékát.
A hegedűs lánynak viszont nem láttam túl sok értelmét, hangzásilag/hangulatilag semmi különöset nem tett a dologhoz, egyedül azzal tudom magyarázni a jelenlétét, hogy így feldobják a színpadképet - már ha egy vörös plüssbe csavart, totálisan élettelenül álldogáló viaszbábu bármit fel tud dobni.
Aztán jött a Death in June. Hmmm... Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy az ilyen típusú zene szövegalapú. Na de azért ha már zenéről beszélünk - kövezzetek meg -, némi zenét is kéne vegyíteni a dologba. Oké, az All Pigs Must Die részek valóban hatottak, de nekem távolról sem az a hangulat jött le a színpadról, mint amit itthon ülve, a lemezeket hallgatva vártam volna. Egyszerűen unalmas, erőtlen és szürke volt, ezen nincs tovább mit magyarázni.
Szerencsére a végén - még ha rövid idő erejéig is, de - Boyd Rice megmentette az este hangulatát, amit Death in June szerencsétlenül ama bizonyos béka hátsója alá pakolt. Bár ő is ugyanúgy profi módon félvállról nyomta le a dolgot, akár csak a DIJ, de az ő zenéjében, mimikájában, kiállásában legalább volt némi lendület és szenvedély, talán azt is merem mondani, elkötelezettség. Több jót azonban róla sem tudok elmondani, hiába szeretnék...

Az összes banda mentségére legyen szólva, hogy a goth zene ezen irányzata nem túlzottan az én világom, számomra sokkal inkább a rock alapú, ütős, erőt sugárzó zenék jönnek be. Pontosan ezért teljes terjedelmében nem is ismerem egyik fellépő munkásságát sem, tehát nem annyira a rajongás, mint inkább a kíváncsiság vitt ki az FMK-ba. Azt nem mondom, hogy megbántam, érdekes volt, néhol még élvezetes is, de összességében a látottak/hallottak nem győztek meg arról, hogy ebbe az irányba kéne tágítanom a zenei ízlésvilágomat.

DISCO EXPRESS [RÁDAY KLUB, 04. 26.]
A Rádayról eddig csupa rosszat hallottam, miszerint nincs buli balhé nélkül. Ennek megfelelően parázva és - akár szégyen, akár nem, bevallom - meglehetősen félve elmenni szórakozni nem az élvezetek csúcsa. De erőt vettem magamon, lesz, ami lesz felkiáltással lementem - és szerencsére nem is volt semmi gond. A hely külleme enyhén szólva is kriminális, sokkal inkább hasonlít egy berendezés nélküli hajléktalanszállóra, mint szórakozóhelyre, valamint a biztonságért felelős marcona urak is levehetnének az arcukból egy jó adagot, merthogy az egyedüli fenyegető közeg ők voltak. Tehát többet valószínűleg nem fogom ott tiszteletemet tenni, a pénzemért igenis valamilyen színvonalat elvárok, de azért összességében egyszer elviselhető volt.
A Disco Express mint mindig, most is hozta a formáját, eszméletlen hangulatot csináltak. 10-15 ember lehetett, aki miattuk ment le, a többieknek valószínűleg fogalmuk sem volt, ki az a külsejében vegyesvágott társaság, amely a húrok közé csap. Pár szám elhangzása után azonban az egész terem egy emberként ugrált, táncolt és vigyorgott, még a falakat támasztó, szteroidtúltengésben szenvedő biztonsági őrök szája is a fülükig ért.
Röviden és lényegre törően: így kell zenélni, így kell örömet és jókedvet teremteni. Vegyétek a lemezt, menjetek bulikra, megéri.
Az est további részét tekintve bizonyos részleteket megtudhattok Szonitól, úgyhogy azt nem ismétlem, más, személyes vonatkozásokról, butaságról és tenyérviszketést kiváltó megnyilvánulásokról pedig inkább nem tartanék kiselőadást.

Mint ahogy a tegnapi Wigwam-beli kiruccanásról sem, mert annak aztán - Black-Out felejthető fellépésén túl - szinte kizárólag personal pillanatai voltak.

LD-50 REVAMPED
Végre-valahára, hosszú vajúdás után elkészült és elindult hódító körútjára a külsőleg-belsőleg megújult LD-50. Ami a legfontosabb változás, hogy community-képes a dolog, szóval tessék odamaszatolni a fórumba, feliratkozni a levlistára és ontani a bölcs hozzászólásokat. Damage és jómagam, valamint sokak gyors visszajelzése alapján a site veszett jó lett. Check, de gyorsan.

Magán(abb)életi történések netre vetéséhez most hulla vagyok, de ha valakit mégis nagyon furdal a kíváncsiság, azt egyrészt megnyugtatom, hogy a bulimegvonási tünetek szerencsésen eltűntek, másrészt olvassa Szoni élménybeszámolását. Bárminemű hasonlóság valós eseményekhez és személyekhez nem a véletlen műve. :D

THE 69 EYES - DANCE D'AMOUR
És igen, végre itt van!
Vagy hát majdnem. Régen vártam már rá, de lassan hivatalosan is eljött az idő, hogy kezembe kaparintsam a finnek első számú goth bandájának újabb opuszgyűjteményét.
A Paris Kills címre hallgató album Finnországban április 19-től, a világ többi pontján pedig május 20-tól kapható.
Akit körülbelül olyan öröm tölt el a hír hallatán, mint engem, de "valamivel" vastagabb erszénnyel van megáldva, az április 25-én kukkantson el a Szajna-partra, közelebbről a Kata Bárba, ahol is megjelenési partyt csapnak ezek a nem is annyira hideg északi hímek.

Tartalomhoz a forma - Let there be Goth in 2002

RADIO GA-GA, AKA MŰSZÁL
Hiába ígértem meg magamnak, hogy na, majd most, mostmár tényleg, de komolyan - csak nem akar összejönni. Dehát ez van, ezt kell szeretni, és ha tetszik, ha nem, megszokni.
A múlt hétvégéről annyit, hogy semmit, mivel semmi nem történt, a szokásos szombat esti adrenalinvadász-körút betegség miatt elmaradt. Szívtam is a fogam rendesen, bulifüggő lettem, nagyon úgy néz ki, pedig ezt akár még pár hónappal ezelőtt sem tudtam volna magamról elképzelni. Na de ami késik, az nincs itt időben. De lesz még szombat, lesz még lágy kenyér, meg lesz egy jövő hét is, ami gyakorlatilag alvás nélkül fog eltelni, az a szép, az a jó, magyarul duplán-triplán behozzuk a kényszerpihenő okozta kiesést, ugye? :)

Szóval a hétvégén aktív eyecandyre, akarom mondani tévézésre kényszerítettem magam. Egymás után nyomattam a fejembe a borzalmasabbnal borzalmasabb agymenéseket, tízpercenként felugráltam, hogy én ezt nem bííírom, kiölik belőlem az utolsó emberi érzést, ne adj' Isten felelősségtudatot. Hogy miről beszélek? Természetesen az utolsó utáni percben való politikai kapkodásról, szájtépésről és hatásvadászatról. És erről körülbelül ennyit, nem érdemel az egész többet. A mór felelőssége teljes tudatában megtette kötelességét és aféle normális mór módjára nem is foglalkozik tovább a dologgal.

 
Mindezek után talán már érthető, hogy tegnap már nagyon nem bírtam az ücsörgést, és ahogy már Szoni is írta, csacsogtunk egy jó nőieset. Aztán meg ijedeztünk kicsit, és bár nem kedvelem túlzottan Nicole Kidman-t - bár rosszat nem tudok mondani egyik alakítására sem, egyszerűen nem szimpatikus és kész -, a Más világ határozottan tetszett. Na persze nem a vadidegenek ölébe való ugrálósdi, az valahogy nem jött be (különben is, hétköznap, sőt mi több, hétfő este mi a túrót keres annyi ember a moziban?!), tehát rettegj, bosszúm rettenetes lesz! :D

De akárhogy is, annyira belejöttünk az ijedezésbe, hogy még a héten irány surány, akarom mondani A pokolból című gót opusz, az azért jó pár fokkal jobban érdekel. Hogy miért? Nem is tudom... Talán Johnny Depp miatt? :D

Végül, de abszolút nem utolsó sorban, drága I., a meszelt gyökeret itt alant nem veszem le - mert nekem bejön a style, és önző dög módjára néha oda akarok kukkolni :D -, annyit tehetek az ügy érdekében esetleg, hogy írok még ilyen jó hosszúakat gyorsan, és így záros határidőn belül kitolom a látóteredből. :D

SIEBENBÜRGEN - PLAGUED BE THY ANGEL
[PLAGUED BE THY ANGEL, 2001]
"Alone she will break and alone she will bend
When all light has fled, when all hope and love is dead
An outcast from heavens grace, banished and exiled
Oh, benignant Divine - plagued be thy angel..."

Nem sűrűn - gyakorlatilag sohasem - hallgatok death metalt, de most szerencsére kivételt tettem - extra thanx to Dam.
Siebenbürgen bejött, nagyon is, meghallgattam egyszer, hmm, elmegy, na, akkor még egyszer és még egyszer... aztán még sokszor. Adrenalin- és vérképző a zúzda rendesen, távozott is tőle minden álmosságom. Aztán kicsit a körmükre néztem, és leesett, miért is. Hivatalosan ugyanis ők vampiric black metalt játszanak. Aminek meg bármi köze van a vámpírokhoz, az a szívem csücske és bejön - még ha nem tudok róla, akkor is.
Munkásságuk mélyebb feltérképezése holnapra marad, addig is pörög tovább a Plagued be thy Angel, fülbemászónak pedig itt az Angelic, ami gyengébb lelkületűeknek valószínűleg könnyebben emészthető.

MDFMK - STARE AT THE SUN [MDFMK, 2000]
Sikeresen kezdek kilábalni a lég útján terjedő nyűből, valamint sikeresen továbbadtam kedvenc családtagjaimnak. Erről részletesebben semmit, nem egy élmény, az biztos. Köszönöm a jobbuljmeget Damnek és Szoninak, akinek viszont, valamint Luminak erős szorítás még mindig. És egyébként is, jobbulást mindenkinek, mert ha éppen nem baci miatt, akkor más miatt, de hogy mindenkin van most valami nyavalya, az tuti.
Egy valakinek kívánok rosszat, és az a Sors (vagy inkább Nemesis, vagy hívjátok úgy, ahogy tetszik), neki szívem szerint az arcára tolnék egy légkalapácsot és tartósan nem engedném tőle szabadulni.

Az elmúlt napok erős kómában telt fetrengései után most kezdek körbenézni, hogy mi is van. Nem sok minden, egyet kivéve: a fenti banneralanyok április 25-i gigjét. Gyűljetek oda, senkinek nem fog nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket okozni egy kis zenei ízléstágítás.

MŰSZÁL @ ESTFTM 98.6
Ma egyetlen fontos mondanivaló van: globális jobbuláskívánás, szorítás és pozitív energia küldése kéretik Luminak.
Gyógyulj meg, SoulBoy!

FÚJTATÓSDI
Jééé, idetaláltam...
Hát igen, igen, jogosak az okosságaimat hiányoló mailek, valóban jól eltűntem. Annyira, hogy néha még én sem találom magamat. De szó nem érheti a ház elejét, szóltam előre. :)
Jól van na, nem kell rögtön így nézni az ember szétszakadozófélben lévő lányára, van ilyen. Az is igaz, hogy a tartós távollétet csak félig-meddig okozza a munka. A másik fele meg az, hogy tavasz van nagyon, csicseregnek a bárányfelhők és sokkal kellemesebb dolgok is vannak, mint a négy fal között maszatolni.
Például az egyik ilyen kellemesebb és publikus dolog a bulizás. Na ennek a dolognak hódoltam (helyesebben hódoltunk, ugyebár :D) a múlt héten rendesen, csütörtök-péntek egyben, szombaton kicsiny összekaparás, de csak hogy vasárnap újult lendülettel lehessen nekiindulni. Az ilyen jó kedvvel, bőséggel való lazulás ki tudja ám cserélni az embert - és most nem a négy nap alatt összvissz pár órás szundi okozta nyüszögésről beszélek, éppen ellenkezőleg, a pozitív hatásokról. Akinek van ebbéli tapasztalata, illetve gyakorlata, az folytassa csak - én is ezt fogom tenni, az is biztos -, aki meg nem nagyon hajlamos erre, az valahogy szánja rá magát. Meg fog lepődni, milyen jótékony hatással lesz rá az a felismerés, hogy a hús-vér közeg összehasonlíthatatlan a pixelgenerációval. :)

A másik bejelentenivaló, hogy ha nem vigyázok - márpedig miért vigyáznék?! -, az oldal pillanatokon belül át fog menni Disco Express fan site-ba, ahogy erre utaló jelek Szoninál is észrevehetők. :D
Az ok meglehetősen egyszerű: fantasztikus bulibandáról van szó, pénteken megint volt szerencsénk a közreműködésükkel szétrúgni kedvenc szórakozóhelyünk falát. Aki most fintorog, az tegye csak nyugodtan. Igaz, hogy nem Doors-i mélységekben, vagy Christian Death-i magasságokban zengedeznek, de nem is kell ilyen elvárásoknak megfelelniük, ugyanis nem ez a cél. A cél a polgárpukkasztás, a fanyar humor, valamint hogy a néző/hallgató jól érezze magát. Mindezt úgy teszik, hogy a hangszeres-, illetve énektudás nagyon is a helyén van, ebbéli kritika a legrosszabb indulattal sem érheti őket.
Legfrissebb - és legelső - albumuk napokon belül kapható lesz, aki teheti, és főleg, ha jó kedvet akar teremteni magának, vegye meg. Utána pedig menjen el egy bulijukra, és megérti, miről is kaparászok itt össze-vissza. :)

Pig - The Fountain Of Miracles
[The Swining, 1993]
We drink together
We stink together
We breed together
We bleed together
We swing together
We cling together
We work together
We hurt together
We mate together
We hate together
We break together
We fake together
We cry together
We lie together
We gain together
We stain together
We crawl together
We brawl together
We make together
We steal together
We hail together
We squeal together
We fear together
We slay together
We love together
We prey together

20:00-23:00 | MŰSZÁLPAMUT | PAMUTMŰSZÁL
Keywords
Szerzői jogok, kutyahányás, Asimov, a robotika törvényei, Playboy, implant, Márai Sándor, alt.cyberpunk.chatsubo, Friends, Shakespeare, 9 mm, experimental, iskolarádió, Look At Me, társkereső, Spaceman, blog blog blog.

/Sonal
Tavasz, napfény, sunshine kívül-belül, rengeteg, de izgalmas meló, változik minden - szerencsére pozitív irányba -, csak a zenemánia, a napi koffeindózis, valamint az alvásigény változatlan, aminek rögtön eleget is teszek.

Last but not least, üdv a kábelnépek között Luminatar. :)

Godsmack - Moon Baby
[Godsmack, 1997]
Ja, hogy Húsvét van, arról teljesen meg is feledkeztem, mint ahogy mindenki megfeledkezett róla, mit is jelent ez valójában, ma már csak nyúl, lögybölés, meg álszent körmenet maradt az egészből (tisztelet a kivételnek). Úgyhogy ennek megfelelően rühellem az egészet, aki engem meg akar locsolni, az halálnak halálával hal, vagy minimum olyan átkot szórok a fejére, hogy élete végéig alliterálni fog - ami viszont "enyhén" idegesítene, tehát azt vonná maga után, hogy egy kölcsönkért katanával csapnám le az illető fejét.
Magyarul: vizes hímek OUT!

Amúgy is, a mai nap nekem teljesen mást jelent, ma ünnepelné születésnapját az az ember, aki a világon a legfontosabb volt számomra, de már nagyon régen nincs módom hozzábújni és megbeszélni a dolgokat, megköszönni rengeteg mindent, többek között azt, hogy élek...

The Roots & BT - Tao Of The Machine
[Blade II Soundtrack, 2002]
Abszolút elfogult vagyok a vámpír témájú filmekkel kapcsolatban, úgyhogy valószínűleg ezért kell egyes pontokban ellentmondanom: a Blade II csont nélkül tökéletesre sikeredett. Jó, jó, beismerem, a történet kicsit gyengécske és igencsak bele lehet kötni, na de őszintén, az ilyen témájú filmektől senki sem vár el filozófiai mélységeket, tökéletesen elvarrott szálakat és ilyesmi. Egy dolgot kell teljesítenie: az adrenalinszintet gyorsan és tartósan a plafonra kell löknie, hangulatot kell teremtenie - ez pedig teljesen rendben volt.
Nyssa valóban jó - ha nem a legjobb - karakter volt az egész történetben, na de azt kell mondjam, szerencse, hogy a végén elporladt. Ha nem így történt volna, akkor csak még egy elcseszett álomgyári happy end-es cukormáz lett volna az egészből. Meg hát gondoljuk csak kicsit tovább, mi is történt volna, ha életben marad... Blade és Nyssa jól egymásba szerelmesednek, a vámpírölő kisiparosból és arájából tespedt házaspár lesz, akiknek más dolguk sincs, mint ragadozó gyermekeik napi véradagját biztosítani... Hát, ízlés kérdése, nekem elég gyengének tűnt volna ez a verzió.

A lényeg a lényeg, a film nagyon jó, extra durva, erőszakos és vérdús, mindenkinek ajánlom. Kivéve azoknak, akik valamilyen érthetetlen okból kifolyólag nem bírják a belsőségek okozta vizuális gyönyört, vagy esetleg rémálmaik lennének egy félbevágott fejből kíváncsian kacsintgató szemgolyó látványától. :D



A hétvége másik filmélménye nem egy friss darab, nekem viszont csak most volt hozzá szerencsém. Félálomban kapcsolgattam a csatornák között, amikor egyszer csak Al Pacino-ra kaptam fel a fejem, ottragadtam és nem jutottam levegőhöz. A Minden héten háború címet viselő movie-ról csak szuperlativuszokban tudok beszélni, egyszerűen lenyűgöző. Alaptémáját tekintve igencsak USA-központú, ugyanis az amerikai futball világát mutatja be. Na de hogy!
Egyrészről a rendező, Oliver Stone neve már garancia arra, hogy nem valami tucatdologról van szó. Aztán persze jönnek a színészek, nagyágyú egytől-egyig, a legapróbb szerepben is, most azonban nem fogom őket sorolgatni és dícsérgetni, bár megérdemelnék, ugyanis amit nyújtottak, az nem a klasszikus értelemben vett színészi játék: eggyé váltak a szerepükkel. Nincsen klisé, nincs bevett hatásvadász mimika, emberek vannak, akiknek gondolkodás nélkül elhiszem minden rezdülését.
Amitől viszont abszolút fantasztikus az egész, amitől igazán élményszintre emelkedett a dolog, az Salvatore Totino operatőri munkája, illetve a vágás: 150 perc villanásokból összerakva, ezer fokon égés, idegfeszültség, szenvedés, pokol és menny pillanatonként váltakozva - mindez szinte fizikailag tapintható tálalásban.
Egyszóval menjetek és szerezzétek be ezt a filmet, garantáltan összehasonlíthatatlan élményben lesz részetek. Nekem simán bekerült a személyes toplistámba.