Implant - Exodus
(Kmputor, 2001)
Veszett Implant-mániában telt el ez a nap zeneileg, egyszerűen fantasztikus lendületet ad akár még háttérmorajként is, nekem kimondottan ihletet ad a mindenféle maszatolásaimhoz.

Ha már ihletnél tartunk, akkor design linkeket kaptok egy tonnával, ami a vizualice kreatívoknak nem fog sem újat mondani, sem különösképpen fellelkesíteni, de én most a jövő Michelangeloira, illetve a lustákra gondolva szedegettem össze a dolgokat. :)
Ja, azt remélem, mondanom sem kell, hogy ha pixelszínezésről van szó, a Photoshop A PROGRAM, illetve az Adobe cuccok. A konkurrens termék nevét még leírni sem fogom, aki azt használja, magára vessen. :)

Mindenki volt kezdő, de a maiaknak iszonyú könnyű a helyzete, mert a net tele van jobbnál-jobb, erre a témára szakosodott site-okkal. Csak végig kell bandukolni jó pár tutorialon, lelkesen, nem lohadva gyakorolgatni előbb a kliséket, aztán jöhet a saját ötlet, orrba-szájba. :)

Aki tényleg abszolút kezdő, és fogalma sincs még arról sem, hogy merre induljon el, az tutira örömmel fog turkálni a GraphicsNews oldalain, a legjobb iránytű, a programleírásokból nagyjából mindent megtudni, hogy mi mire jó.
Tonnaszámra találhattok különböző szintű, lépésről-lépésre elmagyarázott feladatokat például a RoadMap-en, bár szabadon választható erre a célra akár PhotoshopCafe, akár a PS Workshop, személyes kedvenceim - holtversenyben - mégis az Eyes on Design, illetve a Designs by Mark.
Fajsúlyosabb dolgokért érdemes megnézni a Phong-ot vagy az FXZone-t, de ebben a mezőnyben Anders Qvicker viszi a pálmát.

Egy kis szorgalom, alig pár év és csontig hatoló gerincfájdalom után ki fog derülni, hogy ott szunnyad-e bennetek az őstehetség. :D
Ha mázlitok van, igen, és olyan dolgokat fogtok összedobálni fél óra alatt, mint Wilhelm Steiner, pár képrészlete alant látható - azt hiszem, külön kommentárt ezekhez nem kell fűzni. Na jó, elárulom, ő már belekutyul mindenféle 3D-s okosságot is. :)

Implant - Catwoman
(Kmputor, 2001)
Végleg pont került egy hosszú és vegyesen szép, illetve kínlódással teli időszak végére: visszavonhatatlanul elhalálozott a munkahelyem. Élő, illetve kimúlt bizonyítéka annak, hogy önmagában mit sem ér a hozzáértés, a lelkesedés, az ötlet és egyéb, nélkülözhetetlen összetevő.
Négy év rabszolgamunka, négy év szitkozódás, de elsősorban négy év alapvetően jó hangulatban eltöltött munkanapjai, jó fej kollégák, jó fej főnök. Akikkel ma már nem volt lehetőségem találkozni, azoknak ezúton üzennék: srácok, a legkomolyabb köszönet nektek mindenért - a jó csapatmunkáért, a segítőkészségért, a jófejségért, a hülyéskedésekért, és főleg azért, hogy abszolút korrekt módon elviseltetek egy női főnököt. :) Sok sikert kívánok mindenkinek.

Az érzés vegyes, egyrészt az elmúlás és a "minden változik" szomorúsága, másrészt az új kezdet, a remélhetőleg sokkal jobb folytatás reménye. Remélem, a dübörgő Catwoman most jó omen, a talpamra fogok esni megint. Még nem ez volt a kilencedik életem.

Implant - Digital Junky (Pierrepoint Rmx) (Kmputor, 2001)
Did you have your implant today?
»»»»»
Did you have your implant today?
»»»»»
Did you have your implant today?
»»»»»
Did you have your implant today?
»»»»»

Covenant - Dead Stars
(United States Of Mind, 2000)
Az elmúlt 24 óra erőteljesen szürkeállomány-strapálóra sikeredett, ezért ma csupa olyan siteot lestem meg, ami egy csöppnyi agymozgatást sem kívánt. Az elkövetkezendő időkben ennél csak sűrűbb napjaim lesznek, úgyhogy valószínűsíthető a megszólalásaim totális elbutulása. :D

Elsőrangú és felsőfokú agressziómat - miután nem díjazok sem semmiféle first person shooter cuccot, sem a porcelándobálást - itt vezettem le. De ha már ilyen jól benne voltam a flash világban, megnéztem, mi újság Swift-éknél. Aki nem tudja, mi ez, mire, vagy mi ellen jó, annak most nagyon rossz lehet, nem is fogja megtudni, amíg meg nem nézi a siteot. De itt láthat pár kellemes példát, mit is lehet kezdeni vele.

A mai nap meglepetései közé tartozott, hogy megtudtam, ez a nap abban jeleskedik, hogy ma ünnepelhetem a névnapom (lehet tippelni, eddig miért nem tudtam róla :D). Úgyhogy megnéztem, mi is van a név mögött, rajtam kívül. Aztán arra is kíváncsi voltam, hogyan hangzik ez több nyelven - ki nem találjátok: ugyanúgy. :) Tehát fogtam magam és elkezdtem érdekesebb, na meg egzotikusabb nevek után keresgélni, találtam is nagy rakat keletiesen zümmögőt, az a jó, hogy az arcomba tették, hogyan is kell ezeket kiejteni. De ez nem volt elég, kíváncsi voltam, a nekem tetsző pár névből milyen anagrammát lehet kipötyögni. A téma jól bedarált, és hogy megkoronázzam a napi feleslegesen meglátogatott siteokat, egész mondatok anagrammáival szórakoztam. :)

Na de hogy valami napi infoval is szolgáljak, ne feledkezzetek meg a 44. Grammy Díjkiosztóról. Engem speciel - egy-két előadó kivételével - hidegen hagy, a mainstream nem az én világom, na de hát azért mégis, itt a helye. :)

Covenant - Babel
(Sequencer, 1997)
Bár egy kis csúszással, de a nyúzközpontnak köszönhetően én is felfedeztem ezt a "párhuzamos bloguniverzumot" - hadd plagizáljak :) -, amin meglepődtem, nemkicsit. Nem csak azon, hogy nem tudtam/tudtunk róla, hanem a bolygók keletkezési időpontjára csodálkoztam rá rendesen, na meg persze a bolygótulajok korára, ami alapján a galaxis nyugodtan megkaphatná a Tejút nevet, ha már nem lenne foglalt. :D
Persze ez nem kritika, csupán tény, méghozzá örömteli, és ha lesz egy kis időm/kedvem, még a linkek is ki fognak kerülni a helyükre, hadd legyen tartós ez az öröm. :)

Covenant - Feedback
(Sequencer, 1997)
Teljes a nyüzsgés és nyaggatás, egyszerre húsz helyen húsz dolgon ügyködök, fejem zsong, kv-ért kiabál minden porcikám. Ráadásul a mai telihold sem kímél - osszátok be, milyen szempontból -, ha nem vigyázok, így járok, úgyhogy most ennyi, de I'll be back, valahogy, valamikor. :D

Műszál(l) a szélben
Bár Szoni felszólítását ugyan csak most olvastam, a nyácsorgatnivalók kipakolásának ünnepéről valahogy én sem feledkeztem meg, mint az alább látszódik. Nyilvánítsuk gyorsan munkaszüneti napnak, utólagosan. :D
Szoni, amúgy meg jobb híján így üzenem, hogy a mail nálam nem megy, illetve én ontom, de a te válaszaid nem akarnak jönni, vagy csak hozzám nem érnek el, akármi, és ez a tény "enyhe" csapkodási ingert váltott ki ezen a nyugis napon. :D

London After Midnight - Your Best Nightmare
(Selected Scenes..., 1995)
A mai napot teljes egészében a jó régen hallgatott kedvenc goth zenéimnek szenteltem - és ez bármilyen ellentmondásos, nagyon jó alaphangulatot adott a mindenféléhez. Nem tudott felbosszantani még a hierarchiában felettem álló - amúgy respektált - személy sem, bármennyire próbálkozott, sem senki más, akivel ma kötelező módon kapcsolatba kellett lépnem melóból kifolyólag. Aztán az itthoni sáskajárás sem tudott kibillenteni, az sem, hogy átmenetileg először a net, aztán BlogSpot döglődött. Röviden és tömören minden fasza. :D

De mivel ennyire benne vagyok ebben a goth feelingben, meg mivel ma a jó öreg, bejáratott oldalakat lestem végig, ma ilyen linkeket kaptok, na nem sokat, lassan jó szokni az ilyesmit. :)

Először is itt van a nagy-nagy kedvenc, a London After Midnight official siteja. Itt balra Sean Brennan feszít, aki - lepődjetek meg! :D - az erősebb nemet képviseli. Azon kívül ő a csapat szíve-lelke, szövegíró-énekes-gitáros-mindenes, ueberkedvenc, tovább nem dicsérem, maximum a sminkje érne meg egy külön misét - kizárólag pozitív értelemben. :D

A másik site, ahova hazajárok, az a Zillo Magazine, ami nem pusztán zenei hírekkel, hanem a teljes goth életstílussal, koncertekkel és még ki tudja, mivel foglalkozik. Külön figyelmet érdemelnek a különböző fesztiválokról készült fotók, amik tökéletesen tükrözik egy-egy ilyen többnapos jamboree életérzését. :)

Ha a fenti két siteot átnyálaztátok töviről-hegyire, esetleg még zenét is hallgattok ebből a stílusból, tutira be fog darálni titeket is a dolog, és máshonnan nem is akartok majd öltözni, mint az X-tra-X-ből, ahol ruhákon kívül is mindent be lehet szerezni - akár online is -, az ékszerektől kezdve a fém műkörmökön keresztül az angyalkás állólámpáig - ha elég vastag a pénztárcátok. :D

Ja, mielőtt eltávoznék mára, ma is Műszál az EstFM 98.6-on, 21:30-tól.
Tessék hallgatni, minek kell minden héten elmondanom?! :D

Faith And The Muse - Elyria
(Vera Causa, 2001)
A következő levélkét biztosan sokan megkaptátok.
Külön kommentárt nem fűznék hozzá, talán csak annyit: a mail tárgya nyugodtan lehetett volna "kis magyar gazdaságtan" is. :)

Tisztelt ********-felhasználónk!

Ahogy már a nevéből is kitűnik, a ******** egy ingyenes statisztikai rendszer. Továbbra is ingyenessé szeretnénk tenni, de a lekérések nagy száma miatt a jelenlegi szerver nem bírja a terhelést, szükségessé válik egy új, nagyteljesítményű szerver beállítása. Ennek költségeihez kérjük, hogy szíveskedjenek befizetni egyszeri 2000,- Ft-ot, azaz kettőezer forintot az üzemeltető ****** ******* Kft. bankszámlájára. A befizetéskor/átutaláskor a megjegyzés rovatba kérjük beírni: ********/nicknév.
[Számlaszám]
Amennyiben ezen összeg 2002. március 25-ig nem folyik be bankszámlánkra, úgy Ön automatikusan törlésre kerül a ******** felhasználói állományából.
Megértését köszönjük.

Üdvözlettel:
******-****

Faith And The Muse - In Dreams Of Mine
(Vera Causa, 2001)
And I often ponder who she may really be
The soul of someone once close to me
In these dreams of mine
In these dreams of mine

Csodálkozom, de ez a nap szépnek és kiegyensúlyozottnak tűnik. Mindenféle ok és történés nélkül, csak úgy önmagáért. Ezt pedig csak fokozzák a Faith and the Muse álomszerűen, lassan hömpölygő, sok helyen barokkba átcsapó dallamai. Aki nem hiszi, járjon utána, és hallgasson bele pár dalukba.

Ha pedig valaki nem ilyen mázlista és nincs ilyen jó napja, mint nekem, az a továbbiakban ne szedjen hangyát, hanem nézzen idegnyugtató websiteot. Csak előbb nyugtassa le magát, hogy ne kapjon sokkot a lassú betöltődéstől. :D

Kiegészítés az előzőhöz
A legmélyebb respect Damage-nek, mert ő meri vállalni egyenesen, no kecmec, no bla bla.
Nála az igazság.

Delerium feat. Kristy Thirsk - Flowers Become Screens (Poem, 2000)
Ez a nap is nyilvános részletezés nélkül marad, annál az egyszerű oknál fogva, hogy most inkább nem erről írnék. Inkább arról, hogy kicsit felkaptam a vizet. Igen, én ilyen vízfelkapós típus vagyok, bár sokan ezt vitatják a szerintük megingathatatlan nyugalmamat látva. Ez részben igaz is, de a már sokszor emlegetett kritikai érzékemnek köszönhetően - ugyan egészséges határokon belül, de - fortyogni szoktam. Szóval hadd futtassak röviden eszmét a mai vízforrás okozójáról, bár előre hangsúlyozom, nem szeretnék ebből semmiféle csatározást.

Hogy a magyar elektronikus sajtó gyakorlatilag minden képviselője a nemzetközi ötletekből, írásokból és egyebekből táplálkozik, az egy dolog, nincs ezzel semmi baj. Az is rendben van, hogy a fordításon kívül egy kis stilisztikai fazonigazításon megy át a dolog, mert minden írásnak illeszkednie kell a megszokott hangvételhez. De hogy egyes témáknak így meglehetősen visszataszító felhangja lesz, az már nem tetszik.
Biztosan sokan olvastátok ma az - szándékosan nem belinkelt - egyik vezető online napilap blogokról és bloggerekről szóló cikkét. Én is belebotlottam, bár ne történt volna meg.
Szóval ami engem felidegelt, az az, hogy miért kell úgy írni a bloggerekről, mint pszichiátriai kezelésre szoruló alanyokról?
Persze nem vitatom, hogy ez a műfaj ilyen-olyan mértékben, de exhibicionizmusról árulkodik. Azt sem vitatom, hogy sokak mondanivalóját nehéz megérteni, de nem lehetetlen. Egy kis odafigyeléssel, sorok között olvasással igenis lehetséges. Ha meg nem, az pontosan azért van, mert az írója szándékosan fogalmazott ködösen, magának firkantotta oda azt az "érthetetlen" szösszenetet.
Személy szerint ugyan nem mozgok túl régen blogkörökben - magamat meg aztán abszolút nem tartom még "teljesértékű" bloggernek -, mégis egyértelműen ki merem jelenteni, hogy ez alatt a rövid idő alatt rengeteg érdekes gondolatot és véleményt olvastam - még akkor is, ha esetleg nem értettem vele egyet -, sok érdekes és figyelemreméltó ember létezéséről szereztem tudomást. Az olyanokról már nem is beszélve, akiknek teljes nyugalommal lenne a "profi" sajtóban a helye.
Tehát kedves profi újságírók, kérlek titeket, kicsit finomabban. Nem muszáj úton-útfélen a "dögöljön meg a szomszéd tehene is" hozzáállást ennyire hangsúlyozni. Értsd: abszolút olyan a hangvétele a dolognak, mintha irígység szülte volna, mert ti nem engedhetitek meg magatoknak az ilyen szubjektív véleménynyilvánítást, de titokban legszívesebben beállnátok a sorba. Mint ahogy valószínűleg be is álltatok már páran...

Na de mostmár vidámodok egy kicsit, meg persze linkeskedek, mert vészesen pirosmentes a szöveg újabban. :)
Az utóbbi időben nem tudok szabadulni a filmes linkektől, pedig ennyire nem vagyok celluloidkukac. De a mai nap remélhetőleg az utolsó egy ideig ilyen témában. Ma még viszont ki kell hirdetnem, hogy Oscar kihirdette, kiknek van esélye őt nemsokára hazavinni. Lehet tippelni, drukkolni, aztán meg izgulni. :)

Aki viszont a saját kedvencét nem találja a fenti listában, az rákereshet itt a hivatalos, avagy rajongói websitera, itt pedig böngészhet rengeteg link között.
Aki viszont csak tippet akar ebben a témában, annak való a Celebrity Site of the Day.

A kevésbé rajongók, de annál játékosabb kedvűek elég jól elszórakozhatnak a CelebrityGame-en, időelütésre tökéletes.
Mint ahogy a CelebrityMatch is, ahol beírva születési időpontotokat megtudhatjátok, melyik az az öt híresség, aki hozzátok illik. Bár ennek hatékonysága enyhén szólva sem tökéletes, mert például Snoop Doggy Dog valahogy nem álmaim hercege. Vagy bennem van a hiba? :D

 
Semmire sincs időm, még levegőt venni sem, úgyhogy valami hosszabb és akármibb majd csak estefelé.
Viszont a napi goth pasit most kitette helyettem Damage - többek között -, lessétek azt meg, ha hiányotok vagy akármitek van. :)

Luna Sea - True Blue
(Mother, 1994)
K3y, láttál te a szombat esti élménybeszámoldában bármi olyat, hogy szétivás? :)
Szétszúrkálódás lábilag, egyrejobbanfájás, az igen, de ilyen józan is régen voltam buliban.
Szar egy állapot, nem is vitás. :D

Egyébiránt meg ez a hét is elég vacakul kezdődött, finoman fogalmazva.
Külön magyarázat helyett kukkantsatok a jobb felső sarokba.

Csend a lelke mindennek III.
Utálom a vasárnapokat.
Nem történik semmi, csak a méla undorral, tehetetlen és erőtlen dühvel kevert beletörődés tükröződik az arcokon: holnap már megint hétfő. Pedig a vasárnap is csak olyan nap, mint bármelyik másik. Elmúlik. Elmúlik a rosszal vagy a jóval együtt, amit éppen hozott. Vagy a semmivel.
Aztán hétfő. Még öt nap, még négy, még három... Visszaszámlálás hétről-hétre, a megváltó péntek délután egyre fáradtabb, feszültebb és türelmetlenebb követelése. Belezsúfolni minden jót, minden életet és minden történést abba a pár röpke órába.

Az e-mail is megváltás. Pár soros felengedések, örömek és bánatok, fontos, vagy annak vélt közölnivalók. Barátságok és soha nem látott ismerősök, akikről azt hisszük, ismerjük, akik azt hiszik, ismernek. Ha láttuk is, már nem emlékszünk egymásra, a tekintetet, az embert a sorok színe jelenti. Különbejáratú, név szerinti folderek, "veled ennyit váltottam, vele meg annyit". Mai adag: 91 életdarabka. Tegnap több volt, akkor jobban szerettek, holnap ha kevesebb lesz, elfelejtenek?

Mindkét megváltás bezártság. Egyikből nincs mód kilépni, másikat magunknak teremtjük, annyi más ráccsal együtt. Kalitkafüggő generáció, az vagyunk.

Csend a lelke mindennek II.
Előző szösszenésemhez Szonnyalány bekiabálta, hogy Royról és Ádámról egy szó sem esett. Igaz. Javítok.
Tehát ők is tiszteletüket tették 2 szám erejéig, mint a Hooligans vendégei. Nem hiszem, hogy őket nagyon kéne méltatni - és nem azért, mert nem voltak jók, hanem éppen azért, mert mindig is jók. Ugyanezen oknál fogva nem tértem ki részletesen Hooligansre sem. Ahol hang és hangszeres tudás van, ott már túl nagy baj nem lehet, és ez a tegnap látott összes bandára igaz.
A perverz tapizásokról meg csak annyit, hogy az vesse rám az első követ, akinek ha egyensúlyvesztés folytán éppen a nyakába akar zuhanni az énekes, nem támasztja meg.:)

Csend a lelke mindennek
Ilyen sem fordul elő sűrűn, hogy nem csapkodja a fülem semmiféle zörej, de azt mondják, a kivétel erősíti a szabályt - hát most erősítek. Annál is inkább, mert bár a négynegyedek elkerülnek, de a zúgó fül mégsem teszi lehetővé a csend élvezését. Úgy is mondhatnám, hogy jelenleg hallásilag erősen retardált állapotban leledzem, ami engem kevésbé, az állapotomat elviselni kénytelen klánt annál inkább zavarja, de ennek is megvannak a maga előnyei, mínuszba átfordult alvásmennyiség után ne akarjon velem kommunikálni senki. :)
Az átmeneti halláskárosodást természetesen a tegnap, illetve ma éjjel okozta, melynek külön részletezésétől eltekintek, miután ezt már a tettestárs kollegina megtette. :)

Azt azonban nem állom meg, hogy ne méltassam én is a Dance Expressz nevű formációt. Hiába van erősen túlfejlett kritikai érzékem, az ő alakításukba egyszerűen nem tudtam belekötni, sőt, csak szuperlativuszokban tudok a dologról beszélni: "amatőr", vagy legalábbis erősen kezdő csapattól ilyen profi megszólalást még nem láttam. Természetesen a zene a legfontosabb, de azt sem szabad elfelejteni - amit a hazai zenei élet kisebb-nagyobb "sztárjai" nagyon hajlamosak -, hogy igenis fontos a színpadképesség (és itt természetesen nem begyakorolt koreográfiáról beszélek), ők ebből a szempontból is szinte páratlan élményben részesítettek minket. Értsd: ott van bennük egytől-egyig a sztárság lehetősége - ha beszélhetünk ilyenről -, kisugárzásuk van, mégpedig nem is csekély.
Sajnos a tagok nevéről fogalmam sincs, pedig megérdemelnék, hogy itt szerepeljenek külön-külön, ugyanis egyszerűen nem lehet senkit sem kiemelni, a maga posztján tökéleteset nyújtott mindenki. Komolyan kérem, hogy aki bármilyen információval tud szolgálni róluk, az írja meg.

A Dance Expressz, majd a Hooligans által elkövetett frenetikus buli után jött volna az "egy kicsi mozgás mindenkinek kell" dolog - ha lett volna még erőnk. De nem volt, így nagy nehezen becserkésztünk egy két négyzetcentiméteres ülőhelyet, ádáz csatával elfoglaltuk, és pihenésre adtuk a fejünket - ami annyit tett, hogy ülve roptuk.
Hajnal valahányóratájt azonban már nem tudtuk magunkat visszafogni, és szemtelenül szembenézve már eleve lefárasztott önmagunkkal, elindultunk parkett ördögét játszani. Azaz csak játszottunk volna, ugyanis az "egy tűt sem lehet leejteni" közhely nem volt eléggé kifejező a néptömeget látva. De mi azért csak befurakodtunk a placc közepére és elkezdtünk némi mozgást imitálni, ennél többre ott aztán tényleg nem futotta. Már csak azért sem, mert az indiánfeelingnek megfelelően ilyenkorra a hely aljzatát több centiméter vastagságban üvegszilánkok, kiöntött sörök és még ki tudja, milyen folyadékok ragacsos elegye borítja be. Ezt az akadályt viszont könnyedén veszi az ember lánya, ha mozoghatnékja van - de miután itt mindent lehetett, csak mozogni nem, feladtuk a próbálkozást és közelharcok árán megpróbáltunk kislisszolni a szoros gyűrűből.

Slisszolás közben egyszerre csak furcsa érzés kerített hatalmába: valami nem oké. Mondhatni nagyon nem kóser. De ekkor még csak hallucinációnak képzeltem azt az érzést, miszerint testidegen kemény valami hatolt belém. De mire kiértünk a nők számára fenntartott két négyzetméterre, egyértelművé vált, hogy egyel több lyuk van a cipőmön, ott, ahol aztán tényleg semmi keresnivalója, és a lyukon keresztül pirosság kezd áttüremkedni, egyre erőteljesebben.
A részletes ecseteléstől - tekintettel az érzékenyebbekre - megkímélek mindenkit, a lényeg, hogy egy cseles üvegszilánkot csak nem tudtam kikerülni, átvágta a cipőmet, két vastag harisnyát - ami még hagyján lett volna, de a hozzám tartozó talpat is. Őszintén bevallom, a vérmennyiség láttán el sem tudtam képzelni, hogy nézhet ki most a lábam, igazándiból nem is voltam rá kíváncsi.
Taxiba csapódva azonban viszonylag hamar hazaértem, halált megvető bátorsággal hámoztam le a felesleges ruhadarabokat, nagy levegőt vettem és odanéztem - és alig láttam valamit. Szerencsére megúsztam egy alig fél centis vágással - de hogy akkor most mégis mitől vagyok olyan sánta, mint amilyen, azt jó lenne tudni. Magyarul baromira fáj. :)

Úgyhogy a fentiek következményeként ma este engem nem fogtok látni BlogSört inni, de ti menjetek és vegyüljetek, aztán meg számoljatok be részletesen, miről is maradtam le/bénulásilag. :)

Paradise Lost - Mouth (Believe In Nothing, 2001)
Helyzetjelentés: hétvégi punnyadás, sok alvás ellenére álomkór, ennek leküzdésére sok-sok kv, aminek mennyiségét látva komolyan el kellene gondolkozni az intravénás megoldáson.
Mindenki, az egész net is tetszhalott, vagy legalábbis mélyen alvó állapotban van, ez alól nem kivétel Szoni sem, akinek mai távollétét telefonon való életjele után igazolt hiányzásnak könyvelem el. :)
Úgyhogy éppen itt az ideje kicsit felpörögni és adni az adrenalinnak. Hogy ez így is lehessen, itt megy nektek egy rakat néznivaló, aztán mára ennyi az adag, kihúzom magam a 220-ból és úgy csinálok, mint aki net nélkül is életképes. :)

Kezdjük ma is filmekkel, illetve most konkrétan egy filmmel. Ha még épeszű főemlősnek néztek a tegnapi ajánlataim után, akkor nincs gáz, saját magamon túl a kételkedők kedvéért most jöjjön egy "tucatfilm", az Ocean's Eleven, amit magyarhonban csak Tripla vagy semmiként keressetek az arra kijelölt vetítőtermekben.
Hollywood-i jó szokás szerint persze megint egy felmelegítésről, azaz újraforgatásról van szó, ami az esetek többségében engem automatikus szájhúzogatásra ingerel. Ebben az esetben viszont Steven Soderbergh volt az elkövető, akinek tehetségéhez és hozzáértéséhez nem fér kétség - és most eltekintek az Erin Brockovich, vagy a tavaly rendezői Oscar-díjas, de itthon máig nem látott Traffic méltatásától.
A filmet sajnos még nem láttam, de a mozis bemutató, illetve a trailer után kétség nem fér hozzá, hogy Soderbergh megint sokaktól fog pirospontot kapni - és akkor még nem beszéltünk a nagyágyúkról (George Clooney, Brad Pitt, Julia Roberts, Andy Garcia, Matt Damon), akiknek a neve egyenként is kasszasiker, együtt pedig, hát... adjátok nekem a bevétel 0,1%-át! :D
A színészek nagy többségével Soderbergh egyébként már dolgozott együtt, felesleges is lenne ezeken a neveken változtatni, és itt hadd hívjam még fel a figyelmet egy személyes kedvencemre, a szintén a stáblistát erősítő Don Cheadle-re, akit eddig akármilyen kis mellékszerepben láttam, mindig kihozta a dologból a lehetséges maximumot.
A hivatalos websiteról pedig csak annyit, hogy minden ott van, ami csak kellhet, külcsín szempontjából pedig elegáns, mutatós - ahogy az ehhez a filmhez dukál.

Na de ne feledkezzünk meg arról sem, hogy Téli Olimpia van, még keményen egy napig - amit legnagyobb sajnálatomra nem láttam, újabban teljesen leszoktam a tévézésről. De mégsem maradok le semmiről, legalábbis érdekes dolgokat tudok meg a B-May című blognak köszönhetően: a nemes egyszerűséggel magát csak B-nek hívó blogtulajdonos ugyanis az Olimpián dolgozik (bár fogalmam sincs, hogy mit is csinál ott a blogíráson kívül), és korrekt sűrűséggel tájékoztat minket a kulisszák mögül. Na persze híreket és éremtáblázatot ne itt keressetek, sokkal inkább itt.
Aki pedig nagyon sajnálja, hogy nem lehet ott a játékokon személyesen, azon valamennyire segít az EarthCam, ahol a világ sok-sok városát megleshetjük webcamen keresztül, így madártávlatból Salt Lake Cityre is rákukkanthatunk.

És végül tudtátok, hogy Albert Einstein utolsó szavai németül szóltak? De miután az ápolónője csak angolul értett, soha nem fogjuk megtudni, mit is mondott... :D

Type O Negative - Cinnamon Girl (October Rust, 1996)

Engem inkább az érdekelne, hogy kik a keresztszülők... :D

Type O Negative - My Girlfriend's Girlfriend
(October Rust, 1996)
Amilyen jól indult a tegnapi nap, olyan vacakul ért véget. Hogy ezt mi is okozta, azt nem részletezem, miután úgysem tud senki megnyugtató választ adni az olyan költői felvetésekre, mint az életünkben fontos szerepet betöltő emberekkel hova tűnt a közös tengely és a párbeszéd, a hiány mibenléte, pótlási lehetőségei és így tovább.

A nyomott hangulat viszont mára már nem csapott át, már csak azért sem, mert az esti közös indiánnézés, békepipaszívás és tüzesvízivás - ami egy és ugyanazon dolog, vagy legalábbis ugyanaz a helyszín - önfeledt és enyhén szólva ökörködős indiántánca már jó előre vigyort csal a fejemre. :)

Mentallo & The Fixer - Shining One (Vengeance Is Mine, 2001)

Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek...

The 69 Eyes - Framed In Blood (Blessed Be, 2000)
Revideálom az előző kinyilatkoztatásomat: van a cipőfűzőnél alattomosabb állat. Hogy ki vagy mi az, azt inkább övezze homály, de ha annyit mondok, hogy szabim alatt dolgoznom kell, akkor körülbelül mindenki sejtheti, miről beszélek. ;)
De mielőtt a pixelek közé csapnék, kiszórakoztam magam, ami adott esetben filmeket jelentett.

Lehet, hogy csak nekem újdonság az idén hetedik alkalommal megrendezésre kerülő Fantasia filmfesztivál Kanadában, mindenesetre enyhén szólva is figyelemfelkeltő a dolog, jobban mondva a nevezett filmek.
A tavalyi 66 jelöltet végigszemezgetve (ami hiába tavalyi, még csak nem is hallottunk errefelé róluk) az "ezt sem fogom itthon látni" volt az első, második és utolsó gondolat is, ami sátrat vert a fejemben. Nem, tényleg nem fogom látni, ilyen filmek csak elvétve tévednek be kicsiny hazánkba, azok is valószínűleg véletlenül, vagy jobb esetben is barter keretében. Persze abszolút nem közönségcsalogató dolgokról van szó: animációs moviek, dokumentum, horror, csihipuhi, valamint ezek behatárolhatatlan és műfajilag besorolhatatlan keveréke (sokat elárul talán, hogy tavaly a legkommerciálisabb cucc a Final Fantasy volt).
A szeánsz teljesen nemzetközi, bár a tavalyi listát látva gyakorlatilag csupán Japán és Kína képviseltette magát, a mennyiség szempontjából "futottak még" kategóriát pedig a spanyolok és a franciák tették magukévá.
Tartalmilag nekem a zöme valószínűleg bejönne, bár az is hozzá tartozik, hogy azért jó pár rendezőre/forgatókönyvíróra simán rá lehetne húzni a kényszerzubbonyt. :)
De aki szereti - legalábbis filmen - a "kicsit" sötét-erőszakos világnézetet és jövőképet, na meg persze bírja a több száz liter piros festéket, szemezgessen az alábbi trailerekből, megéri.

:. 24 Hours in London
:. Awakening of the Beast
:. Citizen Toxie (Toxic Avenger 4)
:. Die Bad
:. Double Tap
:. Gojoe
:. Heart of the Warrior
:. The Isle
:. Jackie Chan: My Stunts
:. Legion of the Dead
:. Once Upon a Time in China
:. Once Upon a Time in China 2
:. Ripper: Letter from Hell
:. Sakuya: Slayer of Demons
:. Slashers
:. The Foul King
:. This Night I'll Possess Your Corpse

Fields Of The Nephilim - For Her Light
Ez már annyira infantilis, hogy szórakoztató.
Ha már én kiszenvedtem, átszenvedtem, megszenvedtem (és röhögtem is, bevallom), akkor nem kímélek senkit, húzzátok, nézzétek és szidjatok. :D

The 69 Eyes - Velvet Touch (Blessed Be, 2000)
A cipőfűző a legalattomosabb állat. Még a jó öreg Darwin sem tudná semelyik fajba besorolni őket. Mindig akkor szakad el, amikor a legkevésbé kéne neki, amikor gazdája a leginkább rohan, siet, üvölt, kapkod.
De a dörzsölt cipőtulajdonos még időben felkészül az ilyen sorscsapásokra, és "van másik!" felkiáltással elővesz egy másik - cipőt.

Ő meg itt jobbra legyen a napi vizuális nyálcsöpögés kiváltója gothban, mert ha már megígértem, nehogy hiányt szenvedjetek. :)

Amorphis - Divinity (Divinity, 1999)
Hiába adtam egy jó adag néznivalót ma már, azért ezt csak nem állom meg, itt a helye. :)
Bár nem szeretem a PC-s játékokat - már csak az kéne, akkor tényleg hozzánőnék a géphez -, de a Dracula megmozgatta a fantáziámat.
A Resurrection helyszíne Transzilvánia, lényege, hogy mi vagyunk Jonathan Harker, így mi más is lenne a feladatunk, mint megmenteni Minát a teljes vámpírrá válástól, amire van összvissz 30 napunk.
A második rész, a Last Sanctuary Londonban játszódik, ahol végső összecsapásban kell legyőznünk a sötétség hercegét.
Mindkét rész természetesen 3D-s, többszereplős, többhelyszínes cucc, és az első olyan, amire azt mondom - legalábbis látatlanban -, hogy még én is élvezném.
És higyjétek el, ez tőlem több, mint dicséret, ha játékról van szó. :)

Mentallo & The Fixer - Legion of Lepers
A nap zömében netezéssel telt, ebből kifolyólag semmi real live tapasztalatom és megosztanivalóm nincs, de jelenleg ettől érzem olyan jól magam, ahogy. :) Nektek ez már nem biztos, hogy olyan hejdejó, mert odatolok az arcotokba egy tonna linket és ezzel letudom a mára kirótt penitenciát - vagy nem. :)

Nem osztok meg nagy okosságot, ha azt mondom, hogy minden év elején mindenben válogatnak "legjobbakat". Még evidensebb, hogy ez alól a blogok sem kivételek, jobbra-balra mást sem lehet látni, mint az év ilyen-olyan blogjainak listáját.
Az alább összeszedettek viszont kitűnnek azzal, hogy legalább nem az unásig megszokott kategóriákban győztek.
Ha nincs jobb dolgotok, nézzetek körül Isten állatkertjében. :D

Legsűrűbb frissítés: Vieux Bandit
Legritkább frissítés: Wallow
A legtöbbször melóból elkéső: Raymi
A leginkább koffeinfüggő: Antwon.com
A legnagyobb Radiohead megszállott: The Stranger
A legnagyobb tesztmániákus: Marmalade Mermaid
A leghisztisebb: Jonno
A leghibbantabb: Faithless
A legmocskosabb bánásmód valaki mással: Gothic Granola
Legunalmasabb tartalom: Patiently Waiting
A legnyavalygósabb lúzer: Acerbia
A leginkább egy sajtos szendvicsre vágyó blogger: East/West
Legtöbb hivatkozás macskákra: Centrs
A legdepresszívebb blog: as/her sky
Krónikus új design készítő: Leaking Brain Fluid
A leginkább egy epilepsziás rohamra emlékeztető színek: The Mighty Geek
Legkisebb betű: ChimChim
A legőrjítőbb háttérkép: LaLa Girl
Legjobb megjegyzések: Nickd.org
A legostobább cím: FujikoSmurf
A legnagyobb lódító: Ineffectual
A legérzéketlenebb reakció: Matt Dan
A legnagyobb szoknyavadász: Min Jung Kim
A legdühítőbb megjegyzés: Fawny
A legnagyobb pletykafészek: Keith Caulfield
A legjobb heteroszexuális blog: A Fire Inside
Legjobban kihasznált blog személyes haszonszerzésre: Little.Yellow.Differerent
Legjobb randiszervező blog: Bazima Chronicles

És végül egy személyes mai kedvenc a "hibernáltam az agyam" kategóriában:
Fuck You Gallery

Mentallo & The Fixer - Scum Of The Earth (Bloody) (Revelations 23, 1993)
Megáll az ember láng esze...
Túrom egy-két öreg róka, akarom mondani hard blogzer régebbi bejegyzéseit, és megakadt a szemem, én meg fennakadtam a havi "jelentéseken", azoknak is a keresőszavas részén.
Természetesen nem azon, hogy a netes népeket mi érdekli és milyen szavakra / kifejezésekre keresnek rá, ez közismert dolog. Meg nem is az bosszant ofkoz, hogy rájuk sokan bukkannak. :)
Azon vagyok kiakadva, hogy csupán azért, mert nő vagyok, egyből szembetalálom magam "korlátokkal" meg "elvárásokkal".
Hogy miről is beszélek?
Arról, hogy nagy valószínűséggel nem fogok sem képsorozatot közkinccsé tenni, sem kiselőadást tartani pl. Dita Von Teese-ről, nem lesz a bejegyzésekben "porno, blow job" és a többi jokerszó, nem fogok bazmegelni, faszozni és káromkodni. Persze megtehetem, na de akkor hová lesz a vélt vagy valós respektem... :)
Szóval ezennel virtuálisan nemtelenítem magam, és ha olykor ilyen beszólásokat találtok - sokszor témához nem illően -, az csakis a keresőknek szól.
Mint ahogy ez az egész bejegyzés is. :)

The 69 Eyes - Heaven/Hell (Blessed Be Bonus Disc, 2001)
Na ez van. Mármint dezájn.
Nem akartam túlbonyolítani, elvégre a gyorsaság a fontos. De így már nézhető mindenféle böngészőben, bár továbbra is ajánlom, hogy aki netcápázik, az sürgősen felejtse el.
Most ennyi, majd jövök, addig élvezzétek ezt a nagy pirospozsgást. :)

The Cult - American Gothic (Beyond Good And Evil, 2001)
Ez a nap is jó húzósra sikeredett, pedig nem így terveztem, sokkal inkább meg akartam dönteni újra a láblógatási világcsúcsot. Akik ismernek, azok vágják, miért van ez, akik meg nem, azok higyjék csak továbbra is nyugodtan azt, hogy egy munkaundoros csajszi vagyok. :)
Holnaptól viszont pár nap jól megérdemelt szabi vár, úgyhogy mostantól átadom magam az önfeledt szórakozásnak.

Ennek jegyében először is köszönet az uraknak: Damage-nek a nyilvános, I.-nek pedig a personal méltatásért. Remélhetőleg nem csak az "enyhe" erőszak szülte dicsérő soraitokat. :) Mindenesetre ebből nyugodtan teremtsetek hagyományt. :D

Akkor egy kis linkelősdi
Amin mostanában elég sokat szórakozom és ámulok felváltva, az a Screenblast, illetve az ott lévő animációs filmek. A hyperkedvenc Lenore, az édes kis halvajáró, pici pofija jobbra látható - mit mondjak, van egy stílusa a nőkezdeménynek. :)
Akinek ez a műfaj nem annyira szíve csücske, az is megtalálja itt a napi betevőjét: drámától vígjátékig mindent, ami csak kellhet.
Önmagában ez persze nem lenne egy extravaganza, ami igazán üt, az a letölthető filmkészítő pack, hangminták, egyebek - vagyis minden, hogy egy kis fantáziával bárki odabiggyessze a névjegyét a filmszakmába, vagy csak összeharácsoljon jópofa cuccokat.
Az oldal letöltése amúgy valószínűleg időt és türelmet kíván a modemes felhasználóktól, bár ezt csak empátiától vezérelve mondom, méla nyugalommal csücsülve a kábel tetején. :)

Umbra et Imago - Feuer und Licht (Dunkle Energie, 2000)
Borús időhöz borús zene dukál.
A napsütés, a tavasz és minden pozitív dolog úgy látszik, csak minden másnap mutogatja meg magát, ígérget, incselkedik, "ilyen is lehetnék". Ígéretekkel tele a padlás, valami már illene, hogy valóra is váljon.

Egyébként meg már látom előre, hogy ellenpólusként, vagy inkább kiegészítésként ez lesz a láncos hímek, jobban mondva a gothic rock kisebb isteneinek oldala.
Ja, nekem ez bejön, lehet tüzet okádni az ízlésemre.
 
 
 
 

Műszál on the air
 
Enyhén szólva sem vagyok egy Star Wars fan (lehet pfújjogni, akkor sem), de úgy látszik, már nem csak én látom unalmasnak és lerágott csontnak, hanem maga George Lucas is. Alkotói válságában pedig mit is tehetett volna mást, mint célba vette a netet, illetve az ott található tehetséges emberkéket, és hirdetett egy versenyt.
A lényeg, hogy bárki bármilyen jellegű mozgóképet beküldhet, az egyetlen kitétel, hogy SW-témájú legyen. Az érdekessége a dolognak, hogy flash movie-val is lehet pályázni, amihez egy különbejáratú production kit-et is elérhetővé tettek - bár ez csak jól hangzik, valójában egy rakás hangeffektről van csupán szó.
Deadline április 5., minden további tudnivaló itt - menjetek, tündököljetek, és mutassátok meg Lucasnak, hogy kell ezt. :)

Ami számomra sokkal érdekesebb, az EgoRush, the online paradise of digital art. Tényleg paradicsom, első oldalon rögtön rábukkanni például David Ho-ra nem egy szegénységi bizonyítvány. :)

Marilyn Manson - Tainted Love
[Not Another Teen Movie Soundtrack, 2001]
Blogspot szervere döglődik, mindenkitől elnézést az ő nevükben is, hogy nem tudjátok velős hozzászólásaimat megfelelő sebességgel olvasgatni.
Amúgy inkább mostantól ne is csak olvasgassatok, hanem írkáljatok is, odabiggyesztettem én is jól ezt a bekiabálási lehetőséget - pl. a hozzám hasonló e-mail undorosok kedvéért. :) Minden extra és nem extra hozzászólást oda lehet firkálni, sőt, kötelező, legyen tele a telelennivaló.

A másik "fejlesztési" hír, hogy mindenkitől veriszori a két számlálóért, remélhetőleg nem lassítja le nagyon a dolgokat, de ez nekem kell, muszáj, statisztikát ide nekem minden mennyiségben! :D

Ejdefontos
Hallgassatok ma Műszálat, 21:30-tól az EstFM 98.6-on.
Ha másért nem is, hát két prominens grafomaniásunk kedvéért, vagy hogy nevén nevezzük a gyereke(ke)t, Damage és I. fogják hinteni az igét. :)
De ha már én így reklámozom őket, némi ellenszolgáltatást, izé, ellenreklámot (nem antireklámot, inkább anth-i reklámot! :D) el fogok ám várni kegyetlenül mindkettőjüktől. :)

Icon of Coil - Former Self
[One Nation Under Beat, 2000]
Közhely, de igaz: cipésznek cipője, designernek saját design-ja nincs. Na de délután már tényleg belefogok, ha az égiek is úgy akarják. Ha meg nem, akkor is. :)
Egyébként ha valakinek a vizuális művészkedés a kötelessége/mániája, de éppen alkotói válságban csücsül, az nézzen körül itt, rögtön annyi ihlete és ötlete lesz, hogy győzze csak kivitelezni. Példának itt van egy, ami ugyan tartalmilag nulla, de iskolapéldája, mit lehet kezdeni gyakorlatilag színek nélkül.
Bár ennél most lényegesen belendítőbb dolog a napsütés, a tavaszfeeling, az elnyűtt bundák levedlése. :)

Devin Townsend - Earth Day
[Terria, 2001]
Nahát, nahát. Meglepődgetés van folyamatban, kérem szépen. Az van, hogy az elmúlt percekben lány - vagy inkább nő, ez a megfogalmazás azért mégiscsak magasabban csücsül a nemlétező respektlétrán :) - bloggertársaimat olvasgattam, amit eddig (mea maxima culpa), eléggé elhanyagoltam, de kizárólag idő hiányában. Jóvá tettem, pótoltam. És jók, szemtelenül jók. :)

Úgyhogy élek az előjogommal és befejezettnek tekintem a szavazást, rögvest le is szedem ezt az izékét itt jobbra.
Na jó, csak hogy tudjátok: kimagaslóan nagy többség gondolta úgy, hogy jó és rossz blog létezik, nem érdekes, ki írja. Elhanyagolható kisebbség véleménye szerint a macák, illetve a pacák jobbak, valamint ugyanilyen kevesen nem tudtak semmit kezdeni a kérdéssel, azaz mit tudták ők - nekik jár a külön mezei pirospont a belenemgondolásért.
Ezzel toronymagasan kinyilvánítódott, hogy a blogírók és -olvasók tábora a legdemokratikusabb intézmény és rendszer, tapsoljuk meg magunkat. :) Bár ne intézményesítsünk és ne rendszeresítsünk semmit, mert akkor már nem lesz meg a "széllel szemben"-feeling, ami az egésznek a sava-borsa. :)

Amúgy meg minket, nőket az is összeköt, hogy az öt általam ismertből négyen itt csücsülünk, ezen a rendszeren. Van ennek bármi jelentősége? Semmi az ég világon, csak úgy beugrott.
Szóval a lényeg, hogy ha lesz egy kis időm, külön fogom válogatni a macalinkeket - és nem azért, hogy ez meg az. Hanem mert megérdemlik (megérdemeljük :D) a külön figyelmet. :)

Devin Townsend - Regulator
 
Csak itt, csak most egy különbejáratú bejegyzés TJP-nek: köszönet a gyors reakcióért, jó érzés a helyemen lenni. :)

Egyébként meg hallgassatok sok-sok Devin Townsend-et. Azt mondják, a zsenit és az őrültet egy hajszál választja el egymástól. Devinről egyszerűen nem lehet eldönteni, melyik tábort erősíti, a határt ő tologatja percről-percre. És mi csak annyit tehetünk, hogy hallgatjuk és nem tudjuk egykönnyen kiverni a fejünkből a ZENÉT - igen, a csupa nagybetűset.
Nálam már több, mint két hónapja favorit.
Abszolút függőséget okoz az arra hajlamosaknak. :)

Devin Townsend - Nobody's Here
[Terria, 2001]
Érdekes szösszeneteket, vagy miket tud produkálni az élet.
Ma akartam eltüntetni a múlt héten kapott, édesen és semmitmondóan szívalakba zárt, édes és semmitmondó édességet, mint egy édes és semmitmondó dolog utolsó maradványát. Épp, hogy megfogtam, szinte hozzá sem értem, a doboz fedele gyakorlatilag mértani pontossággal tört ketté középen.
Bólintottam.
Így a jó.

Tiamat - Gaia
[Wildhoney, 1994]
Megint - szokásosan? - finom leszek és nőies.
A balra látható póló jogosan nyerné el az év férfiviselete díját. Hogy miért, az nyilvánvaló lesz, ha megnézitek közelebbről, mit is ír a hogyishívják... :)

Reakcióidőm meg aztán van, de rettenetesen...
Most hatolt el a tudatomig Szoni felszólítása, miszerint gondolkodjunk el bizonyos népszerűsítési százalékokon. Hát nem tudom, nekem a "vagy valami" opció jobban tetszik, mert ebbe még elég sok minden beletömködhető. Például a full bevételük :D

Malaise - Separation
[A World Of Broken Images, 1999]
Némi IP-kutakodásom eredménye:
inetnum: 0.0.0.0 - 255.255.255.255
descr: The whole IPv4 address space
remarks: The country is really worldwide.
Valahogy tetszik, hogy az egész világ rám kíváncsi. :D
Na de komolyan: aki Seattle-ből olvasgat, az űzze el az éji homályt. :)

Terminal Sect - Shock Therapy
[The HumansConditioned, 1995]
Hétfő, eső, álomkór - mi jöhet még? Jöhet, nyugodjatok meg, nálam az antigrált jelenleg kampánystatisztikai kimutatások testesítik meg, nincs is szebb, mint sebnyalogatások közepette számoszlopokat összeadogatni, mindenféle mutatókat elemezgetni, mondvacsinált mi-hogy-miért, okok és okozatok között lavírozni. De egy ember van, akiben bízom, és az én vagyok, tehát... :)

TJP valóban anyánk helyett anyánk, apánk helyett apánk, elosztóközpontja és tápkábele a blogzernépeknek - átmenetileg fellépett e-mail undoromnak köszönhetően így kérem tőled (aki hallja, adja át!), hogy ha már besorolgatva és címkézve vagyok, akkor hadd tartozzak a női kasztba, ne a "csak úgy" csoportba. :)

És most vissza mindenféle számok és betűk végtelen kombinációihoz...

In Flames - The Jester's Dance
[The Jester Race, 1995]
Csak sikerült idetolnom magam, a bioritmusom teljesen a feje tetején, negyedik kv online, azaz in lány. Ezért bírom a bulizós éjszakákat, utána legalább egy hétig tart, mire visszaállok emberi kerékvágásra és nem akarok helyben, tetszés szerinti pózban elaludni - és akkor minden kezdődik előlről. Bioritmusátállító kisiparos kerestetik!
Ezen kívül családi bazsajnap folyamatban, azaz akármennyire fájdalmas ez ilyenkor, szocializálódnom kell az amúgy imádott klánnal.

Amit a tegnapi zsúrról Szoni írt, azzal csak egyetérteni tudok. Én csak azért nem szapulom a helyet, mert az antireklám a legjobb reklám, és nehogymár jót tegyek velük.
Black-Out-ról - aki nem ismerné - annyit, hogy ha egy számukat hallottad, akkor hallottad az összeset. Na jó, ez alól van pár kivétel, például a Spirál vagy a Maradni?, ez utóbbi inkább a szövegéért, kattintsatok és lőn világosság. :)
Szóval Black-Out-ot az Esőnap című opuszgyűjteményükig követtem, aztán szem elől vesztettem őket - és nem vesztettem semmit. Viszont Kowa elvesztette egyetlen ékességét, a haját - nem egy matyóminta így. Ezt valamennyire ellensúlyozta a nyakán lévő nonfiguratív (?) tetoválás, amit szívesen megnéznék közelebbről, aki rendelkezik some infoval/képpel, attól nagyon szívesen venném. :)

Na de volt valami haszna is a pénzszórásnak - azon túl, hogy kiderült, W-ben tényleg vizezik a tequilát. :D
Éppen nagyon untuk már magunkat és ezen tevékenység közben túlfejlett kritikai érzékünknek adtunk hangot, amikor nem hétköznapi örömünkre ismerős arccal vigyorogtunk össze: Norbival. Aki így nem vágja, kiről van szó, az szégyellje magát. :) A homálybontás kedvéért, ő a Hooligans basszgitárosa, bár valószínűleg híresebb a szép szeméről és az alsó ajkában fityegő piercingről. :D
Szokásos hogyvagy-jólvagyok után a lovak közé csaptunk és szemérmetlenül nekiszegeztük a kérdést, hogy mikor is lépnek fel W-ben, mire ő még szemérmetlenebbül a szemünk közé vágta, hogy jövő héten, és ugye ott a helyünk. Hát ugye... :)
Úgyhogy aki akar egy tényleg jót szórakozni, az ne kímélje magát. :)

Stygian, minden megbocsájtva. Mit mondjak... Még fényesebbre! :D

Most pedig fáklyásmenet és minden ilyesmi, holnap remélhetőleg sűrűbb leszek - amennyiben az éb(e)ren töltött 5 percembe ez belefér.

Stromkern - Re-Align
[Armageddon, 2001]
Újabb fertőzött a fedélzeten.
Welcome to da brancs, Stygian :)))

Stromkern - Melt
[Armageddon, 2001]
Mai extra ajánlat: Stromkern. Azon ritka bandák közé tartozik, aminek nem csak a zenéjére, de a szövegére is érdemes odafigyelni.
Közben meg pillantsatok bele Scott Craig nem kispályás grafikáiba.
A kettő együtt elég sötét, vagy legalábbis furcsa feelinget ad, nem biztos, hogy napsütéses szombat délutánra valót.

Waiting in the rain for a sign from above
For a signal to come, for a light that will drive
All my fears away and I hear you say
That you're going away and it's forever

Watching you say goodbye
Left clutching desperation like a hole in the sky
My belief is gone with the coming of dawn
Now I stand here waiting...

Now - bitter and alone
For determination that this transformation
Has given me something of my own
Forced and distorted my imagination

The one-time vision is returned
It's corrupted me and my soul is taken
Resplendent in the glory of God
Well why do I feel like I've been forsaken?

I figured it was tried and true
But now I tried and I'm through
Well that ain't sayin' nuthin' new

It's just another mystery of shame
When you throw it all away
Just to see what remains

No matter how I try, I still wake up me
With the same illusions and the same old dreams
So seal my fate with a wave of your hand
Let the righteous prevail and the rest be...

Just another casualty - just another victim
Just another product - another damaged system
Just another memory - just another cage
Just another wasteland - melt and disengage

Just another profile - just another failure
Just another promise - another ruined saviour
Just another sacrifice - just another day
Just another fantasy - let it slip away

Luna Sea - True Blue
[Mother, 1994]
Na tessék, már megint a ló túloldalát nézegetjük. Nem akarok beszállni a "vitába", még kevésbé akarok magyarázkodni, de miután belekeveredtem, azért hozzá kell tennem annyit, hogy nem érdemel ennyit ez az egész, mivel az érintettek teljesen jól vették barátosnőstény kétértelmű humorát. A grállovagoknak pedig - akik úgy érezték, meg kell őket védeni - gratulálunk, megnyerték a bolhából elefántcsinálás díját.
És ha már szóba jött, személy szerinti hovatartozásomról meg csak annyit, hogy akinek tudnia kell, az tudja, akiről tudnom kell, arról tudom.
A többiek meg ecc-pecceljenek csak nyugodtan, hogy ez kinek szólhatott. :)
Téma off.

Neuroticfish - Mechanic of the Sequence
 
Mondanom sem kell, hogy dezájnilag sehol sem tartok, megint elvesztem ebben a netdzsungelben és olvastam-röhögtem-olvastam-röhögtem nagyobbnál nagyobb marhaságokon, de hogy min, azt most nem fogjátok megtudni, mert már eléggé belülről nézem a fejemet.
Ezt a design-dolgot meg azért forszírozom főleg, mert ha egy-egy eltévelyedett bárányka valami isteni csapás folytán netcápával esik neki ennek az oldalnak, hát az olyan, de olyan... embertelen, maradjunk ennyiben. Dehát ha valaki olyan mazochista, hogy ezzel a minek-nevezzelek "böngészővel" néz bármit is, az magára vessen. Jobb híján legyen ez a nap tanulsága az arra rászorulóknak. :)

The 69 Eyes - Heaven/Hell
[Blessed Be Bonus Disc, 2001]
Nőiesen és finoman fogalmazva nem szeretem a webalapú freemail szolgáltatásokat, de most erre mégis mindenkinek felhívom a figyelmét. Valószínűleg ez sem jobb, mint a többi, ezer éve tévedtem ide utoljára - úgyhogy lehet, hogy csak nekem újdonság -, meglepetésemre született pár funny domainlehetőség. South Park freakek tutira élvezni fogják (hellobello.hu rulz), engem mégis a neuromancer.hu csapott szemen, implantmániákusoknak kötelező, accountra fel! :D

The 69 Eyes - The Chair
[Blessed Be, 2001]
Összevissza turkálva a külföldi bloggerek között akadtam arra az infora, hogy nagymeet, jobban mondva Blog Conference szerveződik (Las Vegas, augusztus 23-25.), bár nekem határozottan jobban tetszik a Blogland kifejezés. :)
Lesznek programok és Blogumentary, meg hát a helyszínből adódóan minden, mi szem-szájnak ingere. Ugyan a szervezők szerintem eléggé alábecsülik a 30 körülre saccolt résztvevőszámot, de ez legyen az ő bajuk.
Tehát akinek van pénze, vagy a szülei tartják elemi fontosságúnak, hogy piciny fiuk/lányuk világot lásson, netán van a felmenők között egy kolbászkerítéses amerikai nagybácsi, az menjen, vegyüljön - no meg az üresjáratos perceiben robbantson bankot valamelyik kaszinóban. A nyereményt majd a honi bloggerek között szétosztjuk. :)
A legnagyobb vonzerőt valószínűleg a "some kind of Elvis related hooha" fogja jelenteni :D

Devin Townsend - Stagnant
[Terria, 2001]
Na végre akadt annyi időm, hogy kitegyem a blognemzedéket jobbra.
Ha a különbontás valakinek szúrja a szemét, attól elnézést, ez semmi mást nem jelent, mint az én ízlésemet, amit ezekután lehet szapulni. :)
És ha bárkit kifelejtettem volna, sikítson rám egy irtózatosat, azonnal pótlom.
Most pedig balra el, sajátdesign-készítgetés ide, jövő évezredben talán meglesz.

Drown - I Owe You
[Hold On To The Hollow, 1994]
Megengedtem magamnak 5 perc pihenőt, ez se nem sok, se nem kevés, leginkább semmire sem elég, főleg arra nem, hogy emberi valamit firkantsak ide.
De most a lényeg, hogy sorry Szoni, amiért egy, ma nem tudtam neked írni egy sort sem, kettő, még mindig úszom a tegnapelőtti dologgal. Valószínűleg az utóbbiból nem is lesz már semmi, úgyhogy mindenki higyje csak el Szonjának, hogy milyen irtó jól éreztük magunkat és hogy örömködtünk egymásnak. :)
Másrészt a holnapi zsongásunkra zsongok elő, na arról majd beszámolás lesz jól, valamelyikünk részéről legalábbis biztosan.

Ha valaki meg jót akar tenni velem, akkor röppenjen ide az üveghegyen is túlra egy vödör kv-val, de gyorsan, ha már itt lenne, akkor is késő lenne. :)

Birmingham 6 - Attracted by the Light
[Mixed Judgements, 1998]
Nagyonkoránreggel, nagyonálmosság, munka ma már nem kerülhető ki, erre kenhetem, hogy érdemi akármi majd csak délután.
Addig meg az artra kattanó vizuális típusok nézelődjenek errefelé, szabad stílusban (aka Tevje freestyle) úgy is mondhatnám, "ha én Vargas lennék..." :)

MEA CULPA
 
drága Szonimnak, amiért nem élménybeszámoltam a tegnap estéről. Holnap meglesz istibiz, ma ilyen nagyon alvós voltam. És most el, mára ennyi voltam, további mindenjókat. :)

Evil's Toy - Lucifer's Garden
[Illusions, 1997]
Ma megdöntöttem az eddig szintén általam tartott "hogyan ne csináljunk semmit úgy, hogy az munkának tűnjön" című rekordot.
A recept a következő:
- Fülhallgató fejre, üvöltő csúnyazene által kiváltott szúrós tekintet monitorra szegezése.
- Végy két kollégát, akik valami genetikai defekt miatt egy szép nézésre ugranak és csinálják helyetted a dolgot.
- Intézd aktívan munkaidő alatt a levelezésed, telefonjaid, ezáltal irtó elfoglaltnak tűnsz.
- A hozzánemértő főnöknek nagy nyögések közepette sírd el, hogy az adott feladat milyen körültekintő, alapos előkészítést kíván.
A fentieket mindenki saját felelősségére alkalmazza, védőháló mindenesetre beszerzendő. :)

Merge - Lost in Eternity
[Lost Heroes, 2001]
B. egy intézmény, a tudakozó, az életadó.
B. csupa szív-lélek, adhatokmég, pénzbeszedő.
B.-be mindez akár egyszerre is belefér.
B.-t ma a továbbiakban ignoráljuk, a bűn halálos: hideg kv-t adott.

Halo In Reverse
[Halo In Reverse, 2001]
Nem akarok plagizálni és ötletet lopni ezzel a zenejelentősdivel, dehát megátalkodottan és visszavonhatatlanul zenebuzi vagyok, azaz a nap 99,99%-ában rombolja valami a hallójárataimat. Ha nem üvölt semmi, akkor beteg vagyok, meghaltam, vidéken vagyok eltemetve, vagy - ami a legrettenetesebb - a napnak abban a picinyke szakaszában leledzem, amikor nem vagyok gépközelben.
Akik ismernek, azok sok mindent megtudhatnak a pillanatnyi hangulatomról ezáltal (vagy éppen, hogy nem), akik meg nem ismernek, azok kóstolgassák meg ezen mjúzikokat, mert jó ízlésem van. :)
Sőt továbbmegyek, néha még szövegeket is teszek majd az arcotokba, hadd hintsem a kultúrát. :)

Egyébiránt pedig köszönöm mindenkinek a dicsérő és bátorító szavakat, jólesés volt, továbbra se fogjátok vissza magatokat. :)

A szavazás állásáról nagyon korai lenne még bármit is mondani (magyarul nyomkodjátok azokat a vacak gombokat!), de a miheztartás végett, meg hogy reszkessetek: "dmg majd letöri a kezét annak, aki azt mondja, hogy a pacák a jobbak :]"

CSAK ÚGY BEFICCENT...
 
ez a dolog itt jobbra. Mielőtt félreértés lenne a dologból, nem akarok sem flamet, sem nemi csatározásokat. Nem vagyok sem feminista, sem nőgyűlölő, sem semmilyen ideológiai marhaság nem vert bennem gyökeret. Egyszerűen megvan a véleményem ilyen szempontból és kíváncsi vagyok a tiétekre is, mert nyilván van, hát most mondhatjátok a magatokét.
Ha meg nincs benne a válaszotok a lehetségesben, akkor itt az egyéni hasfájások helye. :)

 
 
Megkaptam az első "kritikát", amiket egyébként várok, ne kíméljetek. :)
Szóval az illető azt mondja, hogy úgy tűnik, ezt az egészet magamnak írom, nem másnak.
Egyrészt igaza van, mert az eddigi maszatolásaim tényleg nem azért születtek, hogy bármilyen infot közöljek magamról, esetleg szórakoztassak másokat. Egyszerűen teszteltem, hogyan működik Blogspot.
Másrészt szerintem a blog igenis mindenkinek magának szól elsősorban. Hogy kiírja magából a dolgokat, amik éppen foglalkoztatják, levezesse a feszültséget, előbújjon belőle a rejtőzködő "művészlélek", vagy egyszerűen csak grafomániás. Nevezhetjük posztmodern "én kicsi naplóm"-nak is - természetesen azzal a különbséggel, hogy exhibicionizmus ide vagy oda, ennek a formának azért megvannak a maga határai és korlátai. Értsd: senki nem fog igazán fontos és akármilyen szempontból intim részleteket elárulni magáról. Önigazolásnak sem rossz, nekem elsősorban mégis valamiféle jól kontrollálható fejlődéstörténetet jelent - magamnak, magamról.
Ha pedig a perc szomorúságában / vidámságában / akármilyenségében monitorra vetett sorokkal esetleg másból is kiváltok ilyen-olyan érzelmeket vagy gondolatokat, az már csak hab a tortán. :)

 
 
Szoni, nem akarom én ezt az izét faliújságnak használni, de van egy olyan érzésem, hogy a népek elég hamar szűkölni fognak az egymásnak szánt fontosabbnál fontosabb gondolatainktól. :)
Most például azt nem tudom megállni, hogy egyrészt ne dicsérjelek meg, mert igen jó irányban alakul az ízlésed, másrészt, hogy rád ne üvöltsek, merthogy Megadeth-től inkább a Crush'em című opuszt bömböltesd, megráz, mint a jobbfajta 220, subwoofert meg csak a jólneveltségem miatt nem emlegetek :)))

FOOTNOTE
 
Ha a blog business prominens és kevésbé jelentős résztvevői közül sokan még nem látják magukat itt hirtelen jobbra, az nem a véletlen, hanem kizárólag az időhiány műve. Akik vannak, azok a must see népek. Szóval majd idővel lesz minden, frissítés, linx, pix, meg fonott kalács és lágy kenyér.

LEBUKTAM
 
Kedvenc barátosnőstény elárult jól, pedig még nem akartam public maca lenni ebben a blogdologban.
Ofkoz nem azert, mert olyan irtó szende meg szégyenlős típus lennék, hanem mert közelről sincs még kész semmi. Ezalatt elsősorban a külcsínt értem, viszketegséget kapok, hogy még mindig ebben az előregyártott sablonban vigyorog itt ez az egész.
Jó, jó, ASCII-lovagok, puffogjatok, tudom, hogy a belbecs nektek fontosabb - na abból a szempontból is nulla még a cucc, merthogy újabban nagyon nemráérek, ha ráérek, akkor meg nincs kedvem ezzel vacakolni.
De minek magyarázkodom?! Itt van, nesztek, rondán és tartalmatlanul, egyszer majdcsak kialakul. Különben is New World Order van, Ministry is éppen azt kalapálja bele a hallójárataimba, első jele ennek ez az egész. Vagy akármi. :)

 
 
Mélyenszántás off, eyecandy in progress
Tegnap esti mozizás, Rush Hour II - akarom mondani Csúcsformában 2, nem szeretem a magyar fordításokat, nem is jut eszembe soha.
Simán ajánlom mindenkinek, aki tényleg egy kis kikapcsolódásra, meg persze rengeteg röhögésre vágyik, mélyértelem, mondanivaló, izgalom nulla, de Chris Tuckernek már a mimikája is egy kész tanulmány, a sok süketelésről nem is beszélve - ami persze inkább a forgatókönyvíró érdeme - keressen utána, akit annyira érdekel, ki is lehet ő.
Jackie Chan meg hozza a szokásos formáját jól, őt alapból szeretjük - nem elsősorban színészi kvalitásai, hanem emberi vonásai miatt.
Tehát ha valaki gödör-like dologban van, ne ráncolgassa a szemöldökét, ilyesmi a legjobb gyógyszer. :)

 
 
Még mindig Butterfly On A Wheel, a rosszabbik állapotában.
Úgyhogy no firka.
Jobb az mindenkinek.

 
 
Oke, közben rájöttem, hogy ide aztán én ne akarjak semmit felrakni szövegen kívül. Tehát megoldás megvan, kérdés tárgytalan. Miután ez a rejtély is megoldódott, talán tegyük el magunkat befőttnek. Bzzz.

 
 
Ha valaki vágja, hogy ezzel az online feltöltő cuccal hogy lehet ide képet felnyomni, az sikítson rám. Köff.

 
 
Hallgassatok Mission-t.
Nem érdekes, hogy elcsépelt és hogy Wayne Hussey pojáca.
Néha mindenkinek szüksége van az egyszerűen szép dolgokra.

Silver and gold, and it's growing cold
Autumn leaves lay as thick as thieves
Shivers down your spine, chill you to the bone
Cause the mandling wind is the melody that turns your heart to stone
The heat of your breath carvin shadows in the mist
Every angel has the wish, she's never been kissed
A broken dream, haunting in your sleep
Hiding in your smile, a secret you must keep love cuts you deep

Love breaks the wings of a butterfly on a wheel
Love breaks the wings of a butterfly on a wheel

There's no scarlet in you, lay a fair down for me
Sure has got me twined, you can't wrap your arms around a memory
Take warmth from me, cold autumn winds cut sharp as a knife
But in the dark for me you're the candle flame that flikkers to light

Love breaks the wings of a butterfly on a wheel
Love breaks the wings of a butterfly on a wheel
Love will break the wings of a butterfly on a wheel
Love breaks the wings of a butterfly on a wheel

Wise men say all is fair in love and war
And there's no right or wrong in the design of love
And I could only watch as the wind crushed your wings
Broken and torn, crushed like a flower under the snow
And like the flower in the spring, love will rise again to heal your wings

Love heals the wings of a butterfly on a wheel
Love will heal the wings of a butterfly on a wheel
Love heals the wings of a butterfly on a wheel
Love will heal the wings of a butterfly on a wheel

 
 
Minek nekem ez az egész?!
Ha valaki rájön, lőjön egy mailt. Ha kideríti a mailcímemet.
Ha meg arra is rájön, mire gondolok, elégetem boszorkányság vádjával.
Addig az ülést elnapolom.

 
 
Jelentem, ez a blogdolog be tudja ám darálni az embert.
Nem fűllött a fogam (fog, wuaaa!) az egészhez, erre tessék, sajátot kezdek maszatolni. Nem szeretem a manipulatív dolgokat, de ennek jelen állapotomban nem tudok ellenállni.
Tehát én is vagyok, leszek, tessék olvasni vagy nemolvasni.
Ja 1. Testreszabás külcsínben (igen igen, nekem ez fontos!) és ilyesmi lesz, most nemráérés van.
Ja 2. A különválogatott linkelőknek: a feminin vonalat erősítgetem.
That's all for now.