Anth's blog :: Life is a sexually transmitted term

2002-10-29T12:23:00.000-08:00

I'M STILL ALIVE!

"Ez mostanában erősen el van maradva az aktualitásoktól..." - kaptam meg a finom letolást a minap. Mit mondjak, igaz. De pont te mondod? :) Ha valakinek tudnia kellene, mi történt az utóbbi időben, akkor te vagy az. Mert én nem tudom. Belekiabálni a világba pláne nem, hiszen ha én sem tudom, mi ez, másnak még annyi sejtése sincs... Nem ez, nem az, de nem is csak amaz. Félelem, bátorság, lelkiismeretfurdalás, vonzalom, bizalom, na meg egy hatalmas adag őszinteség biztos van benne. Pontosabb választ valószínűleg te sem tudsz, de ez nem is baj. Vannak dolgok, amikre nem kell válaszolni. Az idő majd megadja a választ.
Furcsa dolgokat képes produkálni az élet, jót és rosszat, na meg persze váratlant egyaránt. A rosszban egyikünk sem volt kispályás mostanság, a váratlant - sokszorosan - meghozta a közelmúlt, úgyhogy ideje, hogy mostmár valami jó is történjen. És hogy mi van a háttérben? Sors, végzet, véletlen, Isten ujja, avagy mezei racionalitás - számít ez? Így történt. Egyben viszont biztos vagyok: semmi sem történik ok és cél nélkül.
Kiderítjük, miért van és mire jó ez az egész? :)

2002-10-15T12:14:00.000-07:00

KEDD, AZAZ... TESSÉK TUDNI!

Ha a tegnapi napra azt mondtam, hogy könnyek visszatartásával küzdöttem, akkor ma mit mondjak... Pedig a tegnap esti gyógyító sírás nagyon jót tett, bár bedagadt és csíkra gyógyult szemmel, de azért sokszorosan vidámabban tekintgettem a világba és eszem ágában sem volt átvinni a tegnap hangulatát mára is. Egészen addig, amíg el nem kezdtem olvasgatni azokat a maileket, amiket a tegnap esti bejegyzés indukált... A részvét megnyilvánulása egy dolog - bár hangsúlyozom, nem ezért írtam, csupán egyszerűen kibukott -, amin sokkal inkább elámultam, hogy mintha ezzel kinyitottam volna egy nagy zsilipet. Olyan személyes történeteket meséltetek el, olyan bizalmat szavaztatok nekem, amit nem tudom, mivel érdemeltem ki. Ennek megfelelően csupa botor válaszlevelet küldözgettem, mert hát hogyan tudnék az élet legfontosabb dolgaira - sőt néhol magára az Életre - reagálni vagy akár csak a kiváltott érzelmekhez közelítő szavakat találni?! Nem találtam, bocsássátok ezt meg nekem. Azonban ha megtiszteltetek a bizalmatokkal, akkor valószínűleg érzitek, hogy képes vagyok átérezni és nem elsiklani felette... Csodálatos emberek vagytok egytől-egyig és nem tudom megfelelően megköszönni mindezt.

Na de vidámodjunk, vagy legalábbis próbáljuk meg elterelni a gondolatainkat az igazán fontos dolgokról...
Jelentem, lehet gratulálni, mert hivatalosan is középvezető, vagy mi a rák lettem. A drága jó cégemet tekintve ez elég nagy dolog és büszke is vagyok rá. Na nem az elért szintre, sokkal inkább az elérés mikéntjére: helyezkedés, taposás és seggnyalás nélkül ment a dolog. Szóval meglepő, de néha értékelik a sok és kitartó munkát.
Tehát a tény örömteli, azonban az eljárás maga és a kivitelezés hagyott némi kívánnivalót maga után... A felsővezetés ugyanis úgy ítélte meg, hogy elég, ha egy körmailben világgá kürtöli az új szervezeti struktúrát és csókolom. Jó-jó, fű alatt és egymás között gyakorlatilag már nyílt titok volt a dolog, na de mégis, nem illett volna erről megkérdezni például engem? Mások, eddigi középvezetők visszaminősítéséről és ennek erkölcsi-etikai velejáróiról már nem is beszélve... A megkérdezés elmaradásának oka természetesen teljesen evidens, nem is vésem le, mindenkinek a fantáziájára bízom - nem kell hozzá túl sok, csak néhány, corporate ass-ként eltöltött év. Azért kicsit segítek: ebben nekem egyelőre annyi a nyereség, hogy van jogom még többet és még tovább dolgozni, hivatalosan is egy egész csoport terhét vinni és mindenért vállalni a felelősséget. A pozitív kicsengések és velejárók valahogy a nagy némaságban elmaradtak...
Dehát valódi corporate ass-ként azt kell mondanom - és mert tényleg értékelem a cégem és szeretek ott dolgozni -, hogy remélhetőleg előbb-utóbb ezt a szépséghibát is orvosolni fogják. :)

És akkor a végére egy még vidámabb dolog: a péntek! Mert buli az lesz megint, szokásos hely, minden szokásos, még az is, hogy ne kelljen külön meghívó, mindenki hivatalos!

LD-50 PARTY #3
Helyszín: Marco Polo Club, VII. Nyár u. 6.
Időpont: 2002. október 18., péntek, 21:00 órától kifulladásig
Belépő: 500HUF
DJ'k: d4m4g3 + Zero

2002-10-14T13:31:00.000-07:00

THE CULT - NICO
[BEYOND GOOD AND EVIL, 2001]
Köszönöm mindenkinek, aki akár mail, akár susmus (aka sms), akár egyéb formában vette a fáradtságot és arra biztatott, hogy semmiképpen se hagyjam abba az írogatást. Sok kellemes, sőt, meghökkentően kellemes csalódást hozott ez a téma, mert olyanoktól kaptam figyelmet, olyanok éreztek rá a hangulatomra, akiktől a legkevésbé sem vártam, miután igen kevéssé ismernek. Természetesen némi keserűség is vegyült a dologba, mert voltak bizony olyanok is, akik hiába ismernek már jó ideje, hiába sorolom őket a barát kategóriába - amely fogalom nálam különös becsben áll és nem dobálódzom egykönnyen vele -, mégsem érezték, hogy milyen jól esne tőlük egy-két bíztató szó, még ha csak felszínesen is. Természetesen ettől nem fog megszűnni a barát mivoltuk, de hogy sok mindent át kell értékelnem és újra kell gondolnom, az biztos.

Aztán drága blogbarátnőmtől kaptam egy olyan mailt, amelynek olvasásakor szabályszerűen könny szökött a szemembe... Nem idézem, mert más úgysem érthetné, de ámulattal tölt el, hogy egy tucat levél, valamint egy-két találkozás után hogyan érezhet rá valaki a másikra ilyen szinten? A válasz könnyű, a mindennapos gyakorlat ebből a tantárgyból viszont annál ritkább: odafigyeléssel. Nálam ez természetes, azaz ha bárkivel, bármilyen színű-szagú-rangú kapcsolatba kerülök, kérés nélkül is a maximális figyelmemet élvezi. A másik oldaltól, kölcsönösségi alapon ezt lehetetlen elvárni, nem is tettem soha, mindig is tisztában voltam azzal, hogy én vagyok abnormális ebből a szempontból. De amikor az ember megkapja kéretlenül és váratlanul valakitől, annál nagyobb ajándékot nem is kívánhatna. Köszönöm. :)

Hey Nico, stay strong in this world
My girl, ignore their cold words
The song of your heart's so true
The sigh is a way for you
Hey Nico, stay strong in this world

"Mindig végleg búcsúzunk."
Ezt is nála olvastam. És ha azt mondom, egész nap hadakoztam egy-két könnycseppel, illetve azok visszatartásával, akkor gondolom evidens, hogy ez a tőmondat betette a nagykaput és nem érdekelt a környezet véleménye, szabadjára engedtem a sós vizet...
Lassan 12 éve, de még mindig olyan érzés, mintha tegnap lett volna. Rutinműtét, mondta mindenki, pár nap és el is felejtitek. Az orvos jó barát, te is nála születtél és túlélted - viccelődtek velem. Bennem mégis ott mocorgott valami megmagyarázhatatlan feszültség, az érzés, ami oly sokszor kerített már hatalmába, hogy nem tudom mi, de VALAMI történni fog. Aztán eljött az utolsó délután, látogatás, minden rendben van, mindent tökéletesen előkészítettünk - mondták az orvosok, semmi baj nem lehet. Ő mosolygott és vidám volt, mint mindig, hülyéskedtünk, ahogy annyiszor tettük feszült helyzetben, mintha csak a barátnőm lenne. "Holnapután találkozunk" - mondta Ő, én pedig hittem neki, hiszen Ő volt az Őszinteség, a Becsület, a megtestestült stabilitás az életemben. Kikísért, megölteltük egymást - és akkor a világ minden bizonyosságával, de kimondatlanul tudtuk, hiszen ilyet kimondani nem lehet. Én sírtam, úgy, mint azelőtt soha, Ő vígasztalt. "Jól meglesztek" - mondta mosolyogva. A kapuból még egyszer visszafordultam, Ő még mindig ott állt. Halvány mosolyt erőltettem magamra, integettem.
Akkor láttam utoljára az Édesanyám.

2002-10-13T10:20:00.000-07:00

FIELDS OF THE NEPHILIM - FOR HER LIGHT
[ELIZIUM, 1990]
Illusions borne of the air
Something seems so precious there
I'll elude you, I will lose you
As rehearsal of my despair

Már magam is unom, de megint csak az a kérdés: mi a fenének nekem ez a blog? Semmi értelme, sűrűbb frissítéselmaradási ok az időhiány, ritkább a kedvhiány, avagy a grafománia eltűnte. Az ég világon senki nem tud meg rólam ebből aztán semmit, sem tényeket, sem történéseket, sem gondolatokat. Főleg, ha beleolvasok az offline, azaz kézzel írott naplómba (igen, van nekem olyanom is). Összehasonlítva a kettőt először a röhögőgörcs kerülget, látva a különbséget, utána egyértelműen látom, hogy evidens, az online változatot be kellene fejezni...
De ha ezt ennyire tudom, mi tart vissza? Passz... Illetve nem passz. Általában az, hogy néha-néha előtör belőlem a közlési vágy és akkor jó, hogy van nekem ilyenem is. Mostanában pedig egyértelműen az - amit mindig is reméltem és vártam ettől a falfirkától -, hogy kezd kialakulni végre egy kis csapat, akik időről-időre személyesen is találkoznak, jól érzik magukat, tehát egy kellemes kis baráti kör-kezdemény. Namost ebből a legkevésbé sem akarnék kimaradni, mert van pár fantasztikus ember, akik ennek a feleslegességnek köszönhetően kerültek be az életembe.
Egyszóval: segítség! Mi legyen?

2002-10-08T13:09:00.000-07:00

MŰSZÁLTIME

Semmi, de semmi időm, de főleg kedvem mostanság írogatni, a grafomániám téli álmot alszik. Pedig lenne miről mesélni, többek között egy újabb frenetikusan jól sikerült hétvégéről, de akkor sem mondok semmit. Sokkal inkább van kedvem a személyes kontaktushoz, elkapható vagyok az alább részletezett helyszínen és időpontban. Gyertek, ne kelljen külön meghívó, már csak azért is, mert előreláthatólag megint egy jó kis bloggermeetről lesz szó... :)

LD-50 PARTY #2
Helyszín: Marco Polo Club, VII. Nyár u. 6.
Időpont: 2002. október 11., péntek, 21:00 órától kifulladásig
Belépő: 500HUF
Fellépő: Holt Költők Társasága
DJ'k: d4m4g3 + Mechanova

2002-10-03T00:44:00.000-07:00

SZUBJEKTÍV BULISZPOT EGY KIJJEBB ÁLLÓTÓL,
AVAGY HOGY KERÜL EGY MÁKSZEM A HOMOKBA?
Egyszerűen. Úgy, hogy meghívják. Meghogy beöltöztettetik feketébe. Történt pedig mindez Anth által, merthogy ő úgy gondolta, hogy az jó. Még nekem is. Nekem, akinek se blogja nincs széles e netvilágon, se egy tisztességes honlapja (az utolsó frissítés két és fél évvel ezelőttre datálódik, és azt közli, hogy ha leszerelek, akkor lesz belőle valami. Leszereltem. Nem lett.), sőt, még az industrial műfajához is annyi csak annyi közöm van, mint a foltozóvargának a térvezérelt tranzisztorhoz... Hogy a gothic rockról már ne is beszéljünk... Nem vagyok egy büdöslábú diszkópatkány, de a beharangozott zenék közül egyedül Marilyn Manson volt ismerős, de az én ízlésemnek még az is túl volt, ami Anthnak még innen. Hiába küldözgette nekem lelkesen a kedvencebbnél kedvencebb zenéit, ha nekem csak annyira futotta, hogy nem rossz, hm, érdekes..., (aztán aljasul visszatettem az IronMaident...jujj, ne bánts!) Sok mindenben egyezik a véleményünk, de a zenei világunknak annyi köze van egymáshoz, mint a szobámnak a rendhez.
A jó bulikat szeretem, de ettől egy kicsit fázott a lábam, pedig tavaly óta van két pár Magas-Tátra kompatibilis zoknim is. Csak fehérek, azok meg ide nem az igaziak... Hm, darkos buli... Szerencsére egyszerre hármunkat bolondított ide ez a nőszemély, Dyna és PacsaBácsi személye volt a garancia arra, hogy valahogy majdcsak lesz, mert úgy még sosem volt, hogy sehogyse lett volna. A garanciát még azért biztos ami biztos alapon megtoldottuk néhány fehér rumos koktéllal, a'la Dyna, majd PacsaBácsi kijelentette, hogy ha a zene nem jön be, akkor legalább iszunk. És lőn. (Szavatartó ember.) Közben kaptam egy szíves invitálást Anth telefonjáról, miszerint "Saca, vágyjuk a testedet!". Na ennek nem lehetett ellenállni. Csak két nappal utána derült ki, hogy Anth helyett Szonja követte el az ominózus mondatot. Mindegy, a lányok akkor már jól érezték magukat. Is.
Aztán beestünk az ajtón, és hamarosan kiderült, hogy egész jó kis hely ez. A kezdet kezdetén fél perc alatt be lettünk mutatva legalább 12 embernek, aminek persze az lett az eredménye, hogy egy perc múlva már senkinek a nevére nem emlékeztem. Kivétel ez alól Szonja, aki sápadt arcúak nélkül ugyan, de egy piros hajgumival felszerelkezve jelent meg. Ez a hajgumi később önálló életre kelt egy Tequilának nevezett ősi mexikói indián varázslat nyomán, minek következtében csak a buli végére sikerült megszabadulnom tőle. Addig aktívan hülyét csinált belőlem. Mondjuk nagyon iparkodnia nem kellett hozzá. A koncertnek csak a végére értünk oda, sajna, de az utolsó két szám az bejött (bár nem vagyok műértő zenekritikus, de ez egy villanyszerelő és önjelölt bútorlapasztalostól nem is igen várható el.) A többi zenéről nemigen tudok mit nyilatkozni, lévén hogy a mexikói varázslat összefogott a Nagy Fehér Rum szellemével, és film jellegűvé változtatták a memóriámat (nem olyan élessé, mint inkább kockássá...) De erre már csak másnap (hogy miért utálom ezt a szót...) reggel értem rá gondolni, a kispesti alkalmi szállásról (thx. Dynanak és a matracának) hazafelé bumlizva a BKV-n, hónom alatt ArtuDetuval (R2D2, kopirájt StarWars, egyébként egy jólfésült kölcsön szőnyegtisztítógép). Viszont az, hogy Anth mit kérdezett tőlem kétszer is, miután egyszer sem sikerült rá válaszolnom, valamint hogy az elromlott söröskorsóm hogy lett tele ismét a bárpult érintése nélkül, azt már örök homály fedi. Pedig ennek a másodiknak a liszensze komolyan érdekelne...
Naszóval üdv mindenkinek, akit megismertem, azoknak, akik ezek után még megismernek, meg azoknak, akik ezek után már nem, és végül, de nem utolsó sorban azoknak, akik a bulit összehozták.

Saca
(Távolban egy piros hajgumi, Katajev után szabadon)

A fenti irományt elkövető, Saca álnévre hallgató, amúgy becsületes nevén Nagy Piros Hajgumi a maga szokásosan szemtelen stílusában közölte, nem merem ezt a firkát ide kitenni. Hát tessék... Nem ismersz még engem eléggé! :D

2002-10-02T06:10:00.000-07:00

ELECTRATIKUM

Másik ismerős, másik zenemániákus, másik party... de ugyanúgy jó zene, jó fej emberek, jó hely, gyertek-gyertek-gyertek! :)

ELECTRATIKUM
Időpont: 2002. október 5., szombat, 22:00-től kifulladásig
Helyszín: St. Tropez állóhajó, Bp., Petőfi tér 8K
Belépő: 500 HUF

Techno - electro - progressive: Anders, La King, Reakthor, Stevie Pivo
Drum'n bass - jungle - hiphop: Rise, Shome, Chuck, Freak.When.C
Visual: Asua Crew, Kashter, VF, Daybreaker

More info & downloadz:
www.electratikum.hu | www.d250.hu

2002-09-28T07:44:00.000-07:00

LD-50 PARTY #1
EGY SPONTÁN BLOGMEET ÉJSZAKÁJA
Itt ülök vigyorgó fejjel, percek óta bámulom a klaviatúrát, hogy mit is lehetne írni a tegnap éjszakáról pár óra alvás után, ami ugyebár semmi másra nem volt jó, mint hogy annál jobban érezzem, mennyire sok óra alváselmaradásom van? Nem tudom, mit kellene írni, de hogy írni kell, hogy a tegnapnak emléket kell állítani, az biztos. :)
Na de haladjunk sorban. Először is: ez nem egy hivatalos partyreport - annak megírását Damage-re hagyom -, sokkal inkább gyenge próbálkozás egy nagyon kellemes és vidám este rövid ecsetelésére.
Őszintén szólva - utólag már bevallhatom -, a buli előtt kétirányú izgulás és drukk volt bennem: egyrészt, hogy a plakátok, szórólapok, netes és rádiós beharangozások remélhetőleg hatásosak lesznek és minél többen lejönnek. Másrészt pedig tele voltam kérdőjellel, hogy hogyan fog kijönni az a nagyon sokféle és egymás számára - sőt, egyes esetekben még az én számomra is - ismeretlen és vadidegen ember, akiket odacsődítettem? Barátok, kollégák - akik amúgy szintén barátok :) - és természetesen bloggerek, annak is két fajtája: a régi ismerősök és az elsőrandis, személyesen eddig nem látott, ismeretlen ismerősök.
Az első kétségem elfeledéséhez elég volt cirka öt perc és már tudtam, hogy létszám tekintetében tökéletes lesz az este. A körömrágás második okának elmúlásához legalább tíz perc kellett. :)
...
És most itt elakadtam. Hogyan lehetne leírni és érzékeltetni azt a rengeteg poént, aranyköpést, nagy igazságot és természetesen rekeszizomlázat, ami az éjszakát jellemezte? Ki fogja a résztvevőkön kívül poénnak érzékelni, hogy kötelező volt lefényképezni négy pohár tequilát és négy korsó sört fogyasztás előtti, illetve utáni állapotában? Kinek az arcára varázsol mosolyt rajtam kívül, hogy egy barát az éjszaka során fogadott öcsémmé avanzsált át? Mit lehet arra mondani, amikor egy fél tucat felnőtt, kultúrált és - finoman fogalmazva :) - nem hülye ember bambul egymásra, mantrázza a Szózat két legismertebb sorát és hosszú percekig nem képes rájönni, miből is van az az idézet? És még annyi mindent sorolhatnék, hogy inkább nem teszem. :)
Egyetlen dolog hiányzott: nagyon sok emberrel szerettem volna hosszabban és esetleg kicsit komolyabban is beszélgetni, ami a résztvevők nagy száma miatt végül nem igazán sikerült. Azonban bízom benne, hogy záros határidőn belül ez bepótolható. :)
Egy névsort és egy-egy félmondatot viszont idevések, mert ezt muszáj.
Damage-nek egyrészt köszönet és gratuláció a buliért, az egésznek a megszervezéséért és levezényléséért, másrészt egy publikus - bár ami fontosabb: szívből jövő - bocsánatkérés. Mindig azt bántja meg az ember, akit a legkevésbé akar.
Szoninak és Nórinak egyszerűen köszönöm, hogy a barátaim. Imádlak titeket. :)
Luminak, mint ropogósan friss öcsémnek egy nagy puszi. :)
Dynának, Sacának és Pacsának egy-egy nagy pacsi, amiért ilyen jó fej kollégáim vagytok. :)
Végül, de abszolút nem utolsó sorban egy big thx minden bloggernek, aki jelen volt: Leila, Myreille, I., Doktor, Moon. Örülök, hogy megismertelek titeket. :)
A többiek meg magukra vessenek, hogy ebből kimaradtak. Legközelebb bepótoljátok, ugye? :)

2002-09-24T13:36:00.000-07:00

LONDON AFTER MIDNIGHT - KISS
[PSYCHO MAGNET, 1998]
Fel vagyok húzva agyilag, de semmi kedvem róla beszélni, bár a felhúzásért felelős illető megérdemelné, hogy névvel, címmel, anyja nevével, személyi és főleg, bankszámlaszámával együtt itt legyen pellengérre állítva.
Három ok miatt nem teszem ezt mégsem:
1, nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni azt a barátomat, akitől megtudtam a hátbadöfést;
2, nem akarom, hogy ez a gerinctelen alak azt higyje, hogy ekkora figyelmet érdemel;
3, arctalan egoista alakok fejét bele lehet nyomni a saját fekáliájukba, akkor sem veszik észre magukat, a tévedésük belátása és a bocsánatkérés pedig ab ovo hiányzik a szótárukból.
Úgyhogy a témáról ennyit, de az illető nyugodt lehet, hogy alkalomadtán úgy fogom szembeköpni, ahogy azt megérdemli. Vagy még jobbat tudok: nem fogok róla a legcsekélyebb módon sem tudomást venni. A túlcsorduló egojának úgyis ez a legnagyobb pofon.

Van viszont jó hír, több is.
Az első eléggé magánjellegű, ilyesminek itt pedig még mindig nincs helye. ;)
A második titok, nem akarok elárulni róla többet, majd utólag, mindenesetre nagyon várom már a hétvégét...
A harmadik ellenben végre publikus: gyertek bulizni! Lesz pár arc, na meg olyan zene, amely garancia a jólérzésre... ;)

LD-50 party #1
2002. szeptember 27., péntek
Marco Polo Club [Bp., Nyár u. 6.]
Beugró: 500 HUF
Koncert: DYAS
DJ'k: d4m4g3 [LD-50, Műszál], Serial Killer [rEvolution]

2002-09-18T12:15:00.000-07:00

IN SILENCE
AVAGY VÁLASZ (?) A MIÉRTRE
"Miért nem mesélsz többet magadról? Miért nem osztod meg a mindennapjaidat? Miért nem írsz sűrűbben?" - hangzott egy mai levél kérdésáradata. Mivel ezekre nem tudok két tőmondatban reagálni, inkább itt válaszolok. A kérdések és a válaszok sorrendje pont fordított, mert - ahogy az rám nagyon jellemző - kívülről haladok befelé, a lényeg felé. Valahogy mégis mindhárom összefügg, egy kérdés és egy válasz az egész.

Kérdés #3 - Válasz #1
A ritkulás oka teljesen egyszerű és velős, mondhatni dögunalmas, már csak azért is, mert írtam már párszor: halálra vagyok hajtva. Szeretem csinálni, bár néha besokallok tőle és kegyetlenül elegem lesz az egészből - mint például jelenleg is. Ellenben választási lehetőség nincs, ez az adott szitu. Idő egy csepp sincs, ami pici mégis akad, abban már nincs energiám az irkálással foglalkozni.

Kérdés #2 - Válasz #2
Röviden: ez itt a látszat és a neve ellenére nem egy online napló.
Hosszabban: ne érdekeljen senkit, hogy mit ebédeltem, csuklottam-e, vettem-e egy édes kis rucit vagy hányszor pisiltem - ugyanis mindez engem sem érdekel, nem tartom fontosnak sem magammal, sem mással kapcsolatban. Persze elfogadom, aki ilyesmiket ír, naponta harminc bejegyzéssel büszkélkedhet, halleluja és de jó neki, hogy ilyen rengeteg ideje van, ráadásul az agya úgy működik, hogy ilyesmit fontosnak tart megosztani. De én nem ilyen vagyok. "A kevesebb több" - mondta valami okos ember, és ezer százalékig igazat is adok neki.
Blogra lefordítva pedig ez annyit tesz, hogy az igazán fontos dolgok nem események, sokkal inkább gondolatok, érzések, hangulatok, ilyen-olyan dolgok által kiváltott lelki rezzenések. Én ezeket tartom említésre méltónak, arra törekszem, hogy ilyesmiket írogassak - bár ez is meglehetősen ritkán sikerül és nem feltétlenül az időhiány miatt. Hanem azért, mert...

Kérdés #1 - Válasz #3
Mert a gondolatokat és érzéseket leírni gyakorlatilag lehetetlen. És ez itt a lényeg. Ilyesmi csak igazán jelentős íróknak sikerült olykor-olykor, én viszont tisztában vagyok a saját korlátaimmal, azaz nem tartom magam írónak - sem genetikailag, sem önjelölt zseninek, aki azt hiszi, hogy na ő most megmondta a Nagy Igazságot, ráadásul stilisztikailag hejde egyénien.
Tehát egyrészt érzéseket papírra - vagy netre - vetni számomra lehetetlen. Mire leírom, már nem igaz, vagy ha igaz is, nem úgy igaz. A szavak nem adják vissza azt, amit érzek, amit gondolok. Másrészt ha közelít is az igazsághoz, másnak nem azt jelenti, nem úgy érti, nem úgy érzi. Nem azt érzi, lehetetlen azt éreznie. Ha én viszont érzem, mással megosztani, megértetni nem tudom, akkor mi értelme leírni?
Mondhatjuk, hogy marad a személyes ismeretségi kör, akikről tudom, hogy olvasnak. Nekik van egy tartalmasabb kép rólam, nekik leírhatom. Ezzel két probléma van: aki igazán ismer, annak elmondani sem kell. Aki kevésbé ismer, annak inkább szóban mondanám el. Feltéve, hogy el akarom mondani. El akarom mondani?
Van Ő, aki - megváltozott címkével, ám tartalmilag változatlanul - megint van, aki egy szó nélkül ért mindent és 99%-ban a legtökéletesebben reagál. Célszemély 1-nek nem kell mondanom semmit, egy félmondatból tudja, mi van éppen akkor velem. Célszemély 2 érdeklődő, de sokszor nem érti, valamiért nem akar - vagy számomra érthetetlen okból nem mer - a mélyére látni, félremagyarázza, elbeszélünk egymás mellett. Célszemély 3-nak egyelőre nem akarom engedni, hogy ennyire belém lásson. Célszemély 4 apránként fejt meg, nem akar kész áruismertetést, van türelme hozzám. A maradéknak pedig egyenesen megtiltom, hogy valaha is a muszájnál jobban megismerjen.

Tehát akkor kitől, kinek, miért, miről és egyáltalán, mi ez az egész virtuális firka?
Válasz továbbra sincs.

2002-09-18T11:01:00.000-07:00

EREDMÉNY: NINCS EREDMÉNY

Azt hiszem, éppen elég időt adtam a szavazásra, miszerint nőszakaszos meet legyen, avagy szokásos blogsör. Eredményhirdetést akkorra ígértem, amikor a mintavételhez szükséges számadatok rendelkezésre állnak, azaz elég sok egyed nyomkodott. Ez a szám azonban nagyon nem akart gyarapodni, pedig jóval többen jártatok erre, mint amennyien végül nem voltatok restek megnyomni a gombot. Akik nyomtak, azoknak köszönet, akik nem, azoknak egy Gene Simmons-i nyelvnyújtás. :)
Ha valaki pedig kíváncsi, a vége az lett a nyomkodásnak, hogy legyen szokásos blogsör, ne akarjunk pletykálni. Hát, rendben, átmenetileg meghajlok a köz akarata előtt - amennyiben hét darab embert köznek lehet hívni -, egyelőre nem lesz kipletykálás.
Mondom: egyelőre. Holnap aztán lehet, hogy fogom magam és összetrombitálom az összes blogmacát. :)

2002-09-14T02:50:00.000-07:00

THE CULT - AMERICAN GOTHIC
[BEYOND GOOD AND EVIL, 2001]
"Munka = no élet" - mondták nekem valamelyik nap. Ez teljesen igaz, mondanom sem kell, ezt mindenki tudja. Persze, megint nem panaszkodni akarok, mert még mindig imádom csinálni, felpörget, kicsattanóan jókedvű leszek tőle, egész nap borotvaélesen vág az agyam. Aztán hazajövök valamikor jó későn és két lehetőség van: vagy a különbejáratú, lelkesedésből vállalt dolgokkal folytatom az agypörgetést, vagy lepunnyadok.
Pedig annyi minden IGAZÁN fontosabb dolog lenne: halomban állnak a megválaszolatlan levelek, ropogósan új és ezer éves barátok várnak (?) némi életjelre tőlem. Illetve szeretném azt hinni, hogy várnak, és nem írtak le, nem húztak ki a listáról. Arról már nem is beszélve, hogy mennyivel jobb lenne személyesen találkozni velük és végre egy nagyot beszélgetni... De amikor végre-valahára össze tudok futni valamelyikükkel, mégis elmaradnak ezek a nagy beszélgetések, mert hirtelen csak az apró történéseket tárgyaljuk ki, aféle kivonatos módon, röviden pontokba szedve vázoljuk az eseményeket, aztán poénkodunk és hazamegyünk. Aztán egy-egy ballábas napon megkapom, hogy mennyire megváltoztam. Persze, biztosan én is változtam, hiszen mindig, mindannyian változunk, de elsősorban a körülmények változtak. Ugyanúgy szeretnék odafigyelni - és oda is figyelek - arra a pár, számomra nagyon fontos emberre, de már nem tudok a nap 24 órájában csak rájuk koncentrálni, magamra, a megváltozott körülményekre is kell, muszáj figyelni, mert ez is fontos. Fontos, hogy kicsit önzőbb legyek és ne csak a "mindig, mindent nyújtok" elvét gyakoroljam, ne csak a másikat tartsam szem előtt, hanem magamat is tartsam legalább olyan fontosnak.
Kíváncsi vagyok, hogy ha a dolgok rendeződnek, az életritmusom visszaáll valami elviselhető mértékben leterhelt mederbe, ki marad fent a rostán, kinek voltam ÉN is fontos, ki figyelt a ki nem mondott szavakra, kivel maradt meg a nagy beszélgetések elmaradása ellenére is az a megmagyarázhatatlan belső kapocs, ki vette észre, hogy hogyan, miben és miért változtam meg - egyszóval ki az, aki "csak" egy állomás volt az életemben és ki az, aki valóban BARÁT...

2002-09-09T13:54:00.000-07:00

MARILYN MANSON - LOVE SONG
[HOLY WOOD, 2000]
Azt hittem, ma semmire sem lesz időm, aztán tessék - valóban nem is lett. De nem azért, mert annyira kifutottam volna az időből, hanem mert felelőtlenül rákattintottam egy linkre és a site tartalma beszippantott, nem szabadultam, csak néztem, olvastam és ámultam. Ez az aljas site pedig nem más, mint Oroszország - szerintem - legdögösebb és legtartalmasabb netes kikötője, a Gothic.ru. Szerencsére az egész siteot lefordították angolra, így nem kellett küszködnöm a valaha általam jól beszélt, ám mára már az olvasásnál gázos cirill szöveggel.

Szóval van itt minden, mi a gothmániás szem-szájnak ingere, méghozzá tökéletesen rendezett és áttekinthető felbontásban: zene, mozi, képzőművészet, fotó, irodalom, valamint egy minden jelentős goth linket összefogó community is.

Engem jelenleg a képzőművészet, jobban mondva a netes alkotások fogtak meg leginkább. Amellett, hogy minden egyes művész fantasztikusan egyéni, van valami a stílus orosz művelőiben, ami minden alkotásban megjelenik: valami plusz szomorúság, reménytelenség, amely még mindig az elveszett és valószínűleg visszahozhatatlan aranykort siratja.

Arra persze nem volt időm, hogy az összes létező linket végignézzem, de abból a párból, amit láttam, máris találtam kiemelkedőeket. Az alkotóműhelyek közül engem leginkább a S.U.R. Realism, valamint a Silentium cuccai ámítanak el, az utóbbinak különösen a Horsetown címet viselő projectje.
Festőket és grafikusokat meg a végtelenségig sorolhatnék, úgyhogy ennek elkerülése érdekében inkább csak egyet említek: Dominius, akiről - anélkül, hogy bármit is tudnék róla - bátran állítom, hogy tényleg lélekből rajzol.
A ma esti vizuális élmények koronázatlan királya pedig egyértelműen a Cmart által elkövetett két flash-es alkotás, a Hic Incipit Tragoedia, illetve a Desperanzza. Kötelező, maximálisan szuggesztív darabok.

Ui: Sorry a méretes képekért, de ezt a kettőt egyszerűen muszáj volt idetolnom...

2002-09-08T08:38:00.000-07:00

CRADLE OF FILTH - A GOTHIC ROMANCE
[DUSK & HER EMBRACE, 1996]

"Erotic, laden fantasies amid this warm autumn night
She lulled me away from the rich masquerade
And together we clung in the bloodletting moonlight"

Régen volt már élménymegosztás a hétvégi zenés kiruccanásokról - most sem az következik. A helyszín a régi, az élmények viszont minden alkalommal újak és egyre meghökkentőbbek.

Hogy kicsi a világ, az banális közhely - ráadásul az utóbbi időben ebből a tényből volt untig sok tapasztalat -, de hogy ennyire kicsi, azt nem hittem volna. Mit sem sejtve mulat az ember lánya, nézelődik jobbra-balra, egyszer csak ismerős arcot fedez fel. Ráadásul olyan arcot, amire a legkevésbé számít ebben a piciny országban... Tegnap este ugyanis nem más tette tiszteletét, mint Dani Filth, a Cradle of Filth frontembere.

Publikus apropója egy darab sem volt a látogatásának, egyszerűen szórakozott és szemmel láthatóan nagyon jól érezte magát. Közvetlen volt és jó fej, na meg ráadásul - valószínűleg a gyengébb lelkületűek kedvéért - vakolatmentes, tehát határozottan úgy nézett ki, mint egy élő ember, nem pedig mint egy kriptaszökevény. Pedig valljuk be, úgy sem rossz... :)

Az ember tátott szájjal bámuló rajongó lánya ilyenkor meg összeszedi minden bátorságát, támad, kommunikál, ominózus gyűrűarmadát közelről szemléz és egy kellemes embert megismerve, vigyorgó fejjel távozik, az emléket pedig beteszi az avarillatú, "Megismételhetetlen pillanatok" feliratú memóriaegységbe...

2002-09-03T14:09:00.000-07:00

N/A

Ambivalens érzések minden fronton, minden típusú kapcsolatban, ezek meg ambivalens viselkedéseket, percről-percre változó hangulatokat szülnek... Röviden és tömören így foglalható össze jelenleg a lelkivilágom, amire most dafke elegánsan és felsőbbrendűen teszek, kérem tisztelettel. Úgy csinálok, mint aki rohadt felszínes és semmi nem érinti meg, nem fáj semmi, minden a legnagyobb rendben, ahogy esik, úgy puffan, ha beledöglik a puffanásba, akkor is. Ja, struccpolitika, de jelenleg nem tudok jobbat... mint a röhögést.
Ahhoz meg itt van és tökéletes a "csöppet" agresszív és véres Happy Tree Friends, egyétek, minden kisfilm egy külön pszichológiai tanulmányt érdemelne.

Amúgy meg minden kedves látogatóm érezze magát kőkeményen a földbe döngölve, mert itt hirtelen balra nem akarnak gyűlni a szavazatok! Tessék nyomkurászni a gombokat, azt a rézfánfütyülő lusta mindenit! :)

2002-08-31T06:06:00.000-07:00

TOBIAS SAMMET - THE SEVEN ANGELS
[AVANTASIA - THE METAL OPERA PART II, 2002]

Hát megjelent végre és itt van a két kicsi kezemben az Avantasia, azaz a metal opera második része. Az első rész tagadhatatlanul bekerült nálam - és milliónyi metálőrültnél - a legnagyobb kedvencek közé, sőt, tovább megyek, a stílusban mérföldkőnek tartom. Éppen ezért, az első rész tökéletessége után két részre bomlott a várakozásom: egyrészt természetesen tűkön ülve számoltam a napokat, másrészt eléggé tartottam tőle, hogy csalódást fog okozni, mert az első részt überelni lehetetlen, de még megközelíteni is maximum véres verejtékkel lehet.
De elég volt csupán betenni, fél percet fesztülten figyelni az albumnyitó Seven Angels dallamára, és a megnyugvás mosolya terült szét bennem: nincs itt semmi baj! Aztán trackről-trackre egyre nyilvánvalóbban bebizonyosodott, hogy a második rész méltó folytatása az elsőnek, sőt...
De nem, nem akarom azt mondani, hogy a második rész jobb, mint az első, mert ha azt hallgatom, tuti, hogy akkor az fog jobban tetszeni. Hirtelen nem tudok egy opuszt sem kiemelni, amelyik a legjobban tetszene - bár a Seven Angels, a maga 14 perces hosszúságával és csodálatos témakibontásával, epikusságával erősen esélyes. Szerencsére azonban nem is kell választanom, mert ez a cucc nem arra való, hogy boncolgassuk akár a nótákat, akár a két albumot, ugyanis együtt kerek és egész, miután egy abszolút nem egyszerű történet húzódik a háttérben. (Ennek ismertetésétől - éppen a bonyolultsága miatt - eltekintek, akit érdekel, innen letöltheti az első rész meséjét, bár sajnos csak németül.)
Ugyanígy nem tudok kiemelni senkit a szereplőgárdából. Igen, gárda, mivel operáról beszélünk - még ha metálból van is az az opera. Tobias Sammet a maga 25 évével és fantasztikus hangjával - az Edguy-ban produkált tökéletes frontemberségén túl - ennek a gigantikus projectnek a megírásával és összefogásával bekerült a rockzene legnagyobbjai közé, de a többieket is a legnagyobb elismerés illeti meg.
Szóval az album részletes boncolgatása elmarad, szabványos kritikát majd írnak az arra hivatottak az ilyen-olyan zenei újságok hasábjain - külföldön már páran megtették és öt nappal a megjelenés után simán a hónap lemezének kiáltották ki. Én, a magam "egyszerű" zeneélvező módján csak egyet tudok mondani: MESTERMŰ.

2002-08-29T14:36:00.000-07:00

DARK TRANQUILLITY - HOURS PASSED IN EXILE
[DAMAGE DONE, 2002]
Hiába próbálom erősen, még mindig nem tudok leállni. Például azért, mert bekukkantottam Fisher99-hez, és bár blogni nem kezdtem, de pár dolog eszembe jutott.
Szűcs Tóni... Na igen. Volt hozzá szerencsém párszor közelebbről. Majdnem másod-unokatestvér-sógori (vagy valami ilyen iszonyat) viszonyba sikerült keverednünk, de ma már én rokoni szálakat inkább nem emlegetek! :D (Már csak azért sem, mert sok év után múlt héten egy légtérben tartózkodtunk a majdnem-rokonság rettenetes okozójával, grrr...) Szóval a lényeg, hogy a pasi tényleg tud. Akarmikor, akárhol, akármit, bedugva vagy bedugatlanul, akármilyen állapotában, méghozzá egy miatt: teljesen mindegy, milyen az ilyen-olyan körülmény, mindig ott van benne az a megmagyarázhatatlan tűz, a zene szeretete - és természetesen a tehetsége. De egy bizonyos szint felett szerintem az előbbi a fontosabb.

Egyébként pont ezen (is) merengtem ma egy sort. Ezer év után újra hallottam a Led Zeppelin - Kashmir című opuszát, az eredeti, ezer éves, gyűrött változatot. Nem őket és nem a nótát akarom mennybe meneszteni, mert minek, nincs olyan dicsérő jelző, amit ne mondtak volna már el róluk.
Az jutott eszembe őket hallgatva, hogy azért a mi nemzedékünk rengeteget veszít a technikának köszönhetően. Mert rendben van, fantasztikus élmény, ha egy ütős, mittomén milyen sorround hatást nyújtó dögbe benyomod a kis fényes korongot, az meg a fül számára felfogható legnagyobb tökéletességgel szólal meg, ezzel (hazug módon) tökéletes tudás birtokába juttatva a rajta játszó zenészt.
Aki volt már stúdióban, az nagyon jól tudja, hogy megy egy lemezfelvétel manapság, nem akarok részletekbe bocsátkozni. Végtelenül illúzióromboló, maradjunk ennyiben.
Tehát a nagy tökéletességben hol marad a perc varázsa? Amikor egy banda fogta magát, feljátszotta együtt, egyszerre az egész nótát és kész? Ahhoz tudás kellett, tehetség, koncentráció és kiváló csapatmunka. Ma pedig a technika révén minderre nincs szükség.
Nekem ez pedig k*rvára nem tetszik, de van ellenszer: akkor mondok valakit tehetségesnek és ZENÉSZnek - a szó legnemesebb értelmében -, ha élőben hallottam játszani és úgy is elvarázsolt. Addig minden lehet akár pattanástakargató púder is.

2002-08-29T12:12:00.000-07:00

DARK TRANQUILLITY - WHITE NOISE /
BLACK SILENCE [DAMAGE DONE, 2002]
Ha eddig panaszkodtam a sűrű napirendemre, akkor most mit mondjak... Ma csaptunk csak igazán a lovak közé, azaz elindult a gigaproject. Minden lehetséges előkészületet megtett az a jó kis csapat, akikkel van szerencsém dolgozni - imádlak titeket egytől-egyig, de nem csak ezért :) -, hogy minél inkább könnyítsünk az életen, azonban még így is tisztességesen húzós lesz a móka, több hónapon keresztül. Mindezt nem panaszként mondom, mert imádom a munkámat, a csapatot, ennél jobbat kívánni sem lehetne. :)
És lassan én is megszokom a 200%-os leterheltséget, a mai napot sikerült két kávéval kihúznom, némi kis nyüszögés csak most kezd felszínre törni bennem, bár nehezen tudom magam lelőni. Ha az ember 10-12 órán keresztül pörög, mint egy búgócsiga, nem tud egyik percről a másikra leállni. Ami ilyenkor teljesen kikapcsol, az a kőkemény rockzene. Nem tudom megmagyarázni, de tényleg megnyugtat, ellazít, pedig súlya az van tisztességesen, a szövegek is figyelmet igényelnek - és mégis, ez a tökéletes relaxáció. Jelenleg Dark Tranquillity tölti be eme nemes szerepet, természetesen, hiszen egyrészt überfrankók, másrészt teljesen ráizgultam a novemberi fellépésükre, pedig hol van az még. Tök mindegy, ettől függetlenül is hozzájuk van most leginkább kedvem.

Na de elég volt a corporate ass és a zenebuzi szövegből, a lényeg a lényeg: pár nappal ezelőtt felötlött egy Blogtraccs ötlete. Első körben csak a lányokra gondoltam, mert tényleg jó lenne egy nagy nőieset dumálni amúgy sokszemközt és ilyen még nem volt. De aztán kaptam ezért letolást is, kérést is, örömteli újongást is, hogy akkor mi lesz a blogpacákkal... Hát szívemre nem venném, ha bárki mellőzve érezné magát. :)
Úgyhogy balra nézz, ott találsz egy szavazógépet, nyomd a gombot és libacomb helyett azt kapod majd a találkozás tekintetében, amire a legtöbben vágytok. Határidő egyelőre nincs, ha értékelhető darabszámú egyed nyomkodott, akkor lesz eredményhirdetés.

2002-08-29T01:57:00.000-07:00

BOROGATÁÁÁST!

2002-08-28T14:42:00.000-07:00

DARK TRANQUILLITY - MONOCHROMATIC STAINS
[DAMAGE DONE, 2002]
Ilyen egy duplacsavaros estét, anyám...

1. felvonás
Megvolt a tegnapi váratlan telefon következménye R.-rel. Ez elméletileg csak egy óvatos találkozást takart volna, ami olyan óvatosra sikeredett, hogy öt perc alatt egymás hasát fogtuk a nagy vígságtól, mert hát mit is akarunk mi egymástól?! A dolog abszolút nem ér meg semmi részletezést, egyedüli tanulsága, hogy az ember igenis hallgasson az első (na jó, a második) megérzésére, ne akarja átverni se a sorsot, se önmagát, a másikat meg aztán abszolút ne az igényeivel kapcsolatban. Szerencsére az adott szituációban működött a többfrontos őszinteség és ezt mindenképpen pozitívumnak kell elkönyvelni.

2. felvonás
Miután mindent tisztáztunk, jókedvűen indultunk hazafelé, de a jókedv pillanatokon belül átadta a helyét a jézusmária-érzésnek. Ugyanis szembejött T. (Drága jó barátaim, akik tudjátok, miről, illetve kiről van szó, ne sziszegjetek olyan hangosan! :D) Vele érdekes módon mindig akkor találkozom váratlanul, amikor a legkevésbé kellene. Vagy a leginkább. Ő meg ezt úgy megérzi, mint ragadozó a vérszagot... Gyors bemutatás, pár feszélyezetten jópofáskodó mondat, aztán R. - érezve, hogy nem kicsit zavar -, elköszönt. Mi meg T.-vel beültünk koffeint adagolni, közben meg beszéltünk, beszéltünk, beszéltünk...
Kevés emberrel tudok úgy beszélgetni, mint vele. Jobban mondva, nincs ember, akivel úgy tudnék beszélgetni, mint vele, aki annyira ismerne, mint ő. Pedig már nem hiányzik - sem ő, sem a mozdulatai, sem az illata, sem az egész közös életünk, semmi. De ezek a nagy, mély és minden ízében egymásra figyelő beszélgetések nagyon.

3. felvonás
Úgyhogy megint ott álltam a választás kapujában - mint vele már annyiszor -, mert nem lehet másként, nincs köztes megoldás: vagy hozzámegyek (rögtön egymás után kétszer is), vagy a madarakkal együtt elhúzok délre, nagyon délre, mert ebben a kis országban nem tudjuk egymást elkerülni.
Egyelőre azonban elodáztam a döntést és villámsebesen valami gondolatterelés után néztem, úgyhogy megnéztem a telefonom. Két nem fogadott hívás M.-től, aki se nem a régmúlt, se nem a közelmúlt képviselője, hanem a jelené. Visszahívtam. Tündéri volt, mint mindig. Mi is a bajom vele? Semmi.
Hacsak az nem, hogy a második felvonásból eredő döntéskényszer itt ül a nyakamon... Illetve már nem, mentem a bőröm, csomagolok és húzok délre. Majd küldök elefántos képeslapot. :)

2002-08-28T07:21:00.000-07:00

YIPPIYAYEEE!

Most jött a hír, hogy a jó öreg Wigwam-ben november 29-én totális lesz az őrület, ugyanis tiszteletét teszi kis hazánkban a Dark Tranquillity!
Akik kompetensek a stílusban, azoknak nem kell bemutatni ezt a bandát, akik nem ismerik, azok meg jöjjenek el és meglátják, miért tudok csak szuperlativuszokban beszélni róluk...

2002-08-28T04:58:00.000-07:00

CHARON - ERASE ME
[DOWNHEARTED, 2002]
A tegnapi nap érdekesre, de legalábbis frankón vérnyomásemelgetőre sikeredett...
Először is jött egy telefon, amire egyáltalán nem számítottam már, jobban mondva álmomban sem gondoltam volna rá, hogy ő még majd hív... Aztán mégis. A fene sem érti a férfiakat. Egyik részről olyan egyszerűek és sablonosak, mint egy marék molylepke, másik részről viszont még ők merik azt mondani, hogy a nők kiszámíthatatlanok és érthetetlenek?! Na neee... :)

Aztán fél napon keresztül izgultam a nőstényördögért, aki aztán - hűen mindenkori önmagához :) - rám is hozta a frászt rendesen, méghozzá SMS formájában, hogy ugye még véletlenül se tudjak belekérdezni, mi is a stájsz. De végül kiderült, hogy minden rendben, ennél okésabbak nem is lehetnének a dolgok. Nem tudtam hirtelen, hogy most csak "simán" örüljek, vagy előbb amolyan jó szülőiesen pofozzam lilára, amiért tíz évet öregedtem a nagy sajnálatban. :) Végül győzött a higgadtabbik felem és "csak" örömködtünk: nőbuli, Sangriával és két darab nyaugéppel körítve. A nőbuli része teljesen rendben is volt - sőt, annál is jobban :) -, a lőre viszont kevésbé volt az ízlésemhez passzoló. A bor az bor, akárminek hívják is, én meg azt enyhén szólva nem szeretem. A macskákról meg már nem is beszélve... Papamacs mondjuk szokásosan nyugis jó fej volt, de a Gyerek, hát az kész... Őkegyelme miatt jelenleg úgy nézek ki, mint aki egész éjjel egy szögesdróttal hadakozott. De azért imádnivaló. (Mernék mást mondani? :))

Az este lezárásaként meg kiderült, hogy a Mérleg csillagjegyemhez párosul egy Rák aszcendens és ettől vagyok olyan állatmód érzékeny, amilyen. Puffneki. (Ha ezt most úgy értelmezed, hogy mindenen besértődök, akkor tévedsz és kikérem magamnak, nem is állok veled szóba többet! :D) Naszóval de jó nekem. De legalább rengeteg hülyeségemet, nyafimat, jogos vagy jogtalan túlreagálásomat, bonyolultságomat és úgy egyáltalán, full önmagamat a csillagokra kenhetem, meg arra, hogy "így rakott le az a nyomorult gólya". :) Bár azt hiszem, az egész univerzummal szemben jóval tisztességesebb lenne, ha azt mondanám, amit blogbarátnőm: "Én már nem próbálom semmire se kenni. Egyszerűen hülye vagyok.... :)))".

Ez akár így van, akár nincs, azért néhány echte bunkó és érzéketlen f*sz nyugodtan kapja be a bal lábamat és akadjon a torkán.

2002-08-26T14:09:00.000-07:00

ETERNAL TEARS OF SORROW - AUTUMN'S GRIEF
[CHAOTIC BEAUTY, 2000]
Pár nappal ezelőtt újra elővettem George Sand: Consuelo című könyvét. Nem egyszer és nem kétszer, nagyon sokszor faltam már be és még mindig nem unom, még mindig tud újat mondani. A következő részlet meg mostanában nagyon passzol, bár az alanyok - akár egyik, akár másik - váltakoznak. Szégyelljem most ezért magam? Nem teszem. Inkább másolok, kommentár és minden más nélkül.

"Nem meséli-e el ön is szíve szerint való szerelmesének, akarom mondani urának, a sok bókot, amellyel körülhalmozzák, a sok udvarlót, akit elutasít, a sok vetélytársat, akit érette áldozott fel, éspedig nemcsak esküvője előtt, hanem azután is, minden báli estén, tegnap, sőt ma reggel is? Vallja be, asszonyom, ha szép, ahogy hinni szeretném, ön sem cselekszik másként, a fejemet teszem rá, mint Anzoleto, nem azért, hogy önmaga értékét emelje, s azért sem, hogy fájdalmat okozzon egy féltékeny léleknek, vagy még büszkébbé tegye az ön kegyére amúgy is büszke szívet, hanem mivel olyan jó ezeket a dolgokat elmondani, s közben úgy tenni, mintha csak kötelességünket teljesítenénk, olyan jó gyónni, ha gyónásunk csupa kérkedés. Csakhogy, asszonyom, ön csupán a csaknem mindent gyónja meg. Van egy kis semmiség, amelyről sosem szól: a tekintetéről, a mosolyáról, amellyel az elbizakodott széptevők arcátlan nyilatkozatát kihívta."

2002-08-22T12:13:00.000-07:00

AVANTASIA - INSIDE
[AVANTASIA - THE METAL OPERA, 2001]
Már egy hete csak a blogomra gondolok...
De megállni nincs időm, levegőt venni is csak azért, mert szerencsére születésemtől kezdve belém vésődött ennek az elemi dolognak a mikéntje, egyébként még azt is elodáznám a sok fontos miegyébség miatt.
Tehát pöriforinyüzsi és totálkáosz - vagy totál k.o. - van. Pedig sok minden motoz bennem közben és jó lenne kiírkálni magamból, de nem megy. Azért majd igyekszem.
Addig meg olvassátok-nézzétek a megújult LD-50-et. Regisztráljatok, fórumozzatok, meg ami még belefér. Büszke vagyok rá, na, és totálisan elfogult, úgyhogy erről csak jót - vagy a véleményeteket, de azt mindenképpen! :)

2002-08-16T09:50:00.000-07:00

SYMPHONY X - FALLEN
[V: THE NEW MYTHOLOGY SUITE, 2000]
Alone I walk, among the twisting shadows
Tempted by the ancient magic, the Power of Five
My desire to mirror my own image
And I will offer you no soul, offer you no soul

Tonight Darkness will shadow the Light
Symmetry divine, there's no force greater
Dividing the Fathers of Time

Bár itt van ez a comment dolog minden bejegyzés sarkában, mégis elég kevesen veszitek észre. Hát akkor most itt egy másik hasonló lehetőség a véleményeknek: bal oldalt, kicsit lejjebb, Mondóka címszóval. Tessék oda mondókázni a magatokét, ez simán parancs! :)
És ha már beleturkáltam a cuccosba, akkor betettem egy zenei Top 10-et is. Valószínűleg heti frissítésű lesz a lista, amúgy meg nyugodt szívvel túrjatok utána a felsorolt bandáknak, mert kegyetlen jók. Nem véletlenül nincs pontos rangsor, köztük egyszerűen nem tudok különbséget tenni...

2002-08-16T06:18:00.000-07:00

STRATOVARIUS - BABYLON
[EPISODE, 1996]
Még mindig meglepődöm sokszor - és most is - azon, hogy az élet milyen igazságos. Amit egyik kézzel elvesz, azt a másikkal visszaadja. Persze nem ugyanazt, már csak az kéne... Visszaad, illetve megad valami sokkal jobbat, valami olyat, amire sokkal inkább szüksége van az embernek.
Most tőlem elvett egy teljesen felesleges és semmi jövővel nem kecsegtető kapcsolatot, helyette adott valakit, akit örülök, hogy megismertem. És remélem, helyesebben nagyon úgy érzem, hogy Myreille-t - ha most még nem is, de - hamarosan a barátomnak mondhatom.
Tehát az ő linkje is kikerült, jobban mondva bekerült a kedvencek közé. Tessék olvasni, mert elgondolkodtató dolgokat ír, elragadó őszinteséggel.
Szóval blogpacák vigyázzatok, a női népfront határozottan erősödik! :)

2002-08-13T12:47:00.000-07:00

DARK TRANQUILLITY - THEREIN
[PROJECTOR, 1999]
Nem fogok arról írni, hogy mennyire rühellem már ezt a nyárba tévedt vad, vizes, undorító őszt. Arról sem fogok írni, hogy veszett kíváncsi vagyok, az ablakom alatt álló csóri autósok mégis hogy a rákban fognak kiállni biztonságosnak vélt helyükről, miután egy nem kis darab fa gondolta úgy, hogy ő most kidől a lenge szélben, pont eléjük.
Arról pláne nem fogok írni, hogy mennyire unom már a szénanáthával és fogínygyulladással tarkított "sima" náthát. Nem kívánkozik a klaviatúrámra az sem, hogy újabb adalékot osszak meg bárkivel a kedves kis magyar egészségügyről, közelebbről a fogorvosokról - bár megérdemelnének egy nagyon véresszájú kritikát.

Magyarul egyáltalán nem írok semmiről. Tetszik ez a digital art itt jobbra, ennyi van. Erről sem lehet írni, mert az ízlés a legszubjektívebb történet. Tetszik és kész, miértek és különösebb művészi indokok nélkül. Valószínűleg a címéhez vonzódok jelenleg leginkább: Happy like a broken doll...

Hát nem én is beálltam a "nem szólok semmiről, de azért írok"-szerű grafomániások közé?! Mentségemre szóljon, hogy legalább tudok róla és inkább elhallgatok... like a broken doll.

2002-08-09T04:40:00.000-07:00

CRADLE OF FILTH - Malice Through the Looking Glass [Dusk & Her Embrace, 1997]
Here we go again...
Nahátkéremszépen, az egy hetes szünetből lett simán másfél. Ez köszönhető egyrészt annak, hogy a szigetes utolsó, ömlő esővel tarkított hajnal nem maradt nyom nélkül, azaz elsődleges foglalatosságom jelenleg a nem csekély láz lenyomkodása, a kaparó és smirglifeelingű torok selymesítése, valamint a nyakamról leszakadni készülő fejem fixen helyére rögzítése. Röviden beteg vagyok, mint az állat.
Másrészt az élményeket azért fejben rendezgetni, illetve emésztgetni kellett. Valószínűleg már mindenkinek tele van az a bizonyos testrésze a Szigettel, aki nem volt ott, az a kritikákból és tudósításokból "tud" mindent, aki ott volt, annak megvan a különbejáratú véleménye. De most azért sem kímélek senkit és mondom a magamét. :)

Bármennyire hihetetlen - már csak azért is, mert egy bolhaugrásnyira lakom a helyszíntől -, még soha nem volt szerencsém szigetelni, mindig közbejött valami. A múlt hét után viszont vadul bánom ezt a tényt, mint a közmondásos kutya a hetet kölykedzést. Mert jelentem, NEKEM ez a hét maga volt a paradicsom, maradéktalanul azt kaptam, amire vártam. Na nézzük csak sorban, hogy mit is, pozitívumok és negatívumok szépen sorban.

Aki egy-egy eseményre jött csak ki a helyszínre, vagy esetleg csak a képcsövön át látott némi ízelítőt, az valóban nem láthatott/érzékelhetett mást, mint tömeget, port, kriminális higiénés állapotokat, alkoholtól vagy egyéb stimuláló szerektől kótyagos, ne adj' Isten fetrengő népeket. Ha csupán a tényeket nézzük, ez valóban így is volt.
Aki viszont vette a "bátorságot" és átadta magát a feelingnek - merthogy a Szigetnek tagadhatatlanul van ilyenje, de még milyen! -, az az első perctől egyet érzékelt: a teljes szabadságot, az összetartozást, a jófejséget, az egymásra figyelést és a végtelen jókedvet.
A hangulat pedig nem attól válik ilyenné, hogy az ember hülyére issza magát - az italok vizezettségi szintje ezt gyakorlatilag lehetetlenné tette :) -, hanem attól, hogy a hétköznapokból kiszakadt fiatalság átadja magát a spontaneitásnak, a kérdés és fenntartás nélküli elfogadásnak. Nem érdekes, ki vagy, honnan jöttél, semmi körülmény, kinézet, külsőség, múlt, jelen, jövő, de még a név sem számít, abban a pillanatban TE vagy a lényeg, mert most vagy itt, mert elkaptunk egy percet, amiben valamit megoszthatunk egymással.
Számomra fantasztikus érzés volt vadidegenekkel leülni a fűmaradvány tetejére és a világ legnagyobb természetességével beszélgetni legbensőségesebb dolgainkról, akár órákon keresztül, akár pár perc erejéig. Összemosolygások és pacsik tömkelege, együtt ringatózás vagy vad headbangelés a zenére, ezer éves vagy vadonatúj ismerősökkel való összefutás és örömködés, és még sorolhatnám...
Tehát ha valaki azt kérdezi tőlem, mitől is jó a Sziget, gondolkodás nélkül vágom rá, hogy egyértelműen ettől.

Negatívumot pedig nem sokat tudok sorolni. Az egyik, ami konkrétan nem tetszett, az a rengeteg gépjármű. A fenének kell ennyit beengedni, hö?! Vegye már minden kurvafontos ember magának a fáradtságot és kússzon be a két kicsi lábán, nem olyan fájdalmas az.
A másik pedig - a médiában nagyon aktívan takargatott - eszméletlen felületes biztonsági intézkedések. Mivel minden reggel hazairányultunk és délután mentünk újra ki, jó párszor ki-be mászkáltunk a kapukon és a marcona urakon, a csomagátvizsgálás pedig maximum annyiból állt, hogy belekukkantottak a táskába, ruházatátvizsgálás egy szál sem, és már mehettél is. Tehát gyakorlatilag mindenki azt vitt be, amit akart, hogy nem lehetett hallani nagyobb balhéról, az nem a szervezésnek, hanem egyedül az emberek normális viselkedésének köszönhető.
Egy ponton volt számomra zavaró a nemtörődömség: a rengeteg fű mennyiségét látva. Habár engem a téma teljesen hidegen hagy (illetve nem, mert rühellem a kábítószer minden formáját), tőlem mindenki azt csinál magával, amit akar, az azért nem volt túl kellemes, hogy ha tetszett, ha nem, szagolgatni kellett azt a jellegzetesen keserédes illatot.

Végül a zenéről. Habár - előzetes várakozásaimmal ellentétben -, a Sziget valahogy nem erről szól. Természetesen nagy élmény kedvenceket látni a színpadon, de ha csupán magnóból bömbölt volna a mjúzik, akkor is ugyanilyen jól éreztem volna magam. Dehát azért, ha már ott voltak és ráadásul láttam is őket, megérdemelnek röviden néhány mondatot. :)
A pálmát nálam kétségtelenül a Gathering vitte el. Anneke hangja, előadásmódja, színpadképessége csodálatra méltó, zenésztársai pedig nem maradtak szégyenben mögötte, vita nélkül 200%-ot nyújtottak.
A képzeletbeli dobogó második helyén Edguy trónol, bizonyítéka annak, hogy a power metalnak bizony van létjogosultsága, vannak tehetségei, kalapemelés előttük.
Lábjegyzet: amiért nem ők lettek a ranglistámon az elsők, az nem az ő hibájuk, hanem a technikusoké: a fészkes francnak kellett olyan eszméletlen hangosan bömböltetni ezt az amúgy sem nyusziülafűben zenét?! Nem kevés koncertet tomboltam már végig első sorban, sokszor hangfalak előtt, nem kevés esemény átmeneti halláskárosodást is okozott, de olyat még nem láttam, hogy szabályszerűen fáj a hangerőtől a fejem, fülem, mellkasom és mindenem...
A harmadik hely pedig megosztást követelt: egyik bronzérmes a 69 Eyes, akik a gyenge kezdés után úgy belelendültek, hogy annak ellenére, hogy délutánra időzítették őket, esti koncerteket meghazudtoló hangulatot teremtettek. És hát ők persze nem csak a fülnek, de a szemnek is örömet okoztak. :)
A másik bronzérmes pedig egy abszolút meglepetésbanda: Kosheen. Valószínűleg sosem fogom itthon benyomni és loopban bömböltetni a zenéjüket, de hogy a technikai-, zenei- és énektudás minden csínja-bínja ott lapul a zsebükben, az biztos. Az azért az igazsághoz tartozik, hogy az élmény, illetve az élvezet legalább 20%-át a lemenő Nap által teremtett fantasztikus hangulat biztosította. :)

A pejoratívan hangzó, ám nem úgy szánt, csupán rangsor nélkül említendő "futottak még" kategória részvevői: The Mission, akik tulajdonképpen csak a régi szép időket elevenítették fel, de karrierjük folytatásának létjogosultsága - fáradtságukat látva - néhol bizony kétségbe vonható... The Cure, akikben azért lehetett volna egy kis élet, őszintén szólva ők jelentették számomra a legnagyobb csalódást. Aztán ott volt a Nightwish, akik technikailag szokás szerint tökéleteset hoztak, de nekem túl teátrális ez az örök operahangzás. Iggy Pop ledarálta, HIM pedig - harmadik éve szinte már megszokottan - full belőve végigunatkozta saját magát.
Magyarok közül - szintén szokásosan - hozta a formáját a jelenleg punk style-ban nyomuló Hooligans, a Disco Express megint a falak szétrúgására késztette a sátorból kicsorduló tömeget - nekik respect ezért is, meg amúgy is :) -, FreshFabrik pedig simán a legjobb lehetett volna, ha nem az utolsó napra, a már meglehetősen lefáradt szigetelők közé nyomják be őket a hejdeokos rendezők.

Mindent összevetve, a zenei élmények és teljesítmények kaphatnak 85%-ot, maga az egy hét pedig tőlem megkapta a 100%-ot. Én jövőre biztosan ugyanott, természetesen egész héten, aki pedig még eddig ezt kihagyta, de vágyik egy kis kivonulásra a világból, ne szalassza el. :)

2002-07-30T08:57:00.000-07:00

NEUROSIS - FROM WHERE ITS ROOTS RUN
[SUN THAT NEVER SETS, 2001]
Nahát ez a nap is elérkezett és ahogy látom, nem egyedül én vártam azt a bizonyos egy hetes kötelező együttlétet, a blogszakma nem kevés jeles képviselője fog ott keringeni azon a pár négyzetkilométeren. Névsort csak azért nem írok, mert nem venném a lelkemre, ha valakit figyelmetlenségből kihagynék. :)
A lényeg, hogy egy hétre itt is bezár a bazár. Ám azután - erőtlenül, viszont annál több élménnyel gazdagabban - bekkelek és kíméletlenül beszámolok.
Tehát mindenkinek kellemes akármit, akikkel meg együtt fogunk zúzni, azoknak meg jó csürdöngölést!

2002-07-29T07:00:00.000-07:00

TIAMAT - COLD SEED
[DEEPER KIND OF SLUMBER, 1997]
Első szabadságos nap, juhhé! Napindítás tökéletes, semmi különös, csak úgy minden egyszerűen és nőiesen fasza.
Erre ahelyett, hogy élvezném a semmittevést, vagy esetleg valami langyos pocsolyában áztatnám légkondis irodában sorvadozott testemet, mit csinálok, na mit?! Adok még egy esélyt a töketlenség királyának. Na jó, ne legyünk ennyire kemények a megnevezést illetően, hívjuk inkább Dzs.-nek. Hogy miért pont annak? Mert tökéletesen illik a személyiségéhez: egyrészt bonyolult, ettől a használhatósági rátája konvergál a nullához, másrészt ilyen betű gyakorlatilag nincs, ez csupán hang - és őurasága sem más.
Előjáték: egész múlt héten morcogás, zsigerben érzés, hogy a fenének sem kell ez, nem passzolunk és kész, ami neki fekete, az nekem fehér és fordítva (néha már dafke is), ennyi is sok(k) volt, ne feszegessük tovább a dolgot.
Dehát mazochismus rulz, ebédeljünk együtt, mondja Dzs., hadd hozza rendbe, amit elcseszett. Én a telefon túlvégén csendesen grimaszolok, de közben keresem számára a mentségeket, amit egy bölcsis is simán vágna, hogy nem létezik, én sem találom, de azért megadóan beleegyezek.
Találkozás egy elég normális helyen. Messziről látom Dzs.-t, ott áll, mint egy 190 centis, mindenben bizonytalan kérdőjel, és tudom, hogy belül közben cseszegeti önmagát, hogy próbálja nagyjából azt hozni, amit minden épeszű nőnemű elvárna hasonló szituban. Én viszont már most tudom, hogy nem fog ez neki menni, legszívesebben - hogy mentsem őt egy megalázó szitutól, magamat meg tőle - sarkon fordulnék, de már látom, hogy észrevett, úgyhogy nem marad más, mint egy nagy sóhaj: ezt túl kell élni, le kell nyelni, nincs mese.
Zavarban van, egyértelműen látszik. Nem baj, talán az majd kizökkenti a töketlenségből, gondolom én és csak egy picurit könnyítem meg a helyzetét: felszínes csacsogásba kezdek - ami egyébként nem kenyerem, sőt. Kicsit kezd felengedni és közli, hogy van a közelben egy kitűnő étterem, menjünk oda. Hát menjünk, bár életemben nem hallottam a helyről. Amint közeledünk, már érzem, hogy ebből baj lesz: sikerül őuraságának kipécéznie székes fővárosunk legszakadtabb kajáldáját, ami sokkal inkább hasonlít egy talponállóhoz, mint étteremhez. Próbálom leplezni olykor látens, máskor nyíltan vállalt sznobságomat, de valószínűleg nem megy úgy, ahogy azt szeretném, mert rákérdez: baj van? Hááát... Veszi, mi nem tetszik, mondja a magyarázatot: "Tudom, hogy nem a legelegánsabb kajálda, de isteni és olcsó a pacalpörköltjük." Valószínűleg látja a sikolyt a tekintetemben, mert inkább csöndben marad. Ő rendel, én nem vagyok éhes, csak az üveges kiszerelésű üdítőben bízom ezen a helyen egyedül, annyit is engedek meg magamnak.
Ennél a pontnál körülbelül 10% esélyt adok neki bármire. De igen, köszönöm a kérdést, tud még rajta rontani.
Tehát Dzs. végre belapátolja azt a borzasztó állagú akármit, amit csupán az emberiség elenyésző része tart fogyasztásra alkalmasnak.
Erőt vesz magán, belefog a témába. Magyarázkodik, bocsánatot kér, elfogadom, jó, induljunk nulláról.
Beszélgetünk. Nem értünk egyet. Ebben sem, abban sem, semmiben, se kicsiben, se nagyban, de ez még hagyján. Elköveti a legnagyobb hibát, amit csak elkövethet: meghazudtol. A téma ráadásul nekem az egyik legfontosabb, de attól függetlenül is, kevés dolog van a világon, amit nem viselek el, de ez az.
Nincs tovább miről beszélnünk, mondom neki csendesen, de a világ minden eltökéltségével, magamban pedig a megkönnyebbülés sóhajával. Elköszönés, hívjam majd, mondja ő. Kételkedem benne, hogy felfogta volna, hogy nem fogom hívni és ha ő keres, akkor is szó nélkül csapom le a kagylót...
Ugorgyunk - mondaná erre K.L. két fej hagyma között és milyen igaza lenne. Meg is fogadom a tanácsát.

2002-07-28T14:37:00.000-07:00

ANATHEMA - 2000 & GONE
[JUDGEMENT, 1999]
Egy-két hónappal ezelőtt fedeztem fel a svéd Linda Bergkvist munkáit. Akkor kitettem ízelítőnek párat a képei közül, ám azóta egyrészt simán bekerült a művészeti all-time-fave listámba, másrészt nagyon sokan kértétek, hogy ha találok még tőle cuccokat, ne titkoljam el. Hát nem titkolom, sőt, készítettem egy "kis", 100 képből álló tárlatot. Nem titkolom azt sem, hogy a képek bizony nagyok, de nagyon megéri a letöltést, ilyen szépen kivitelezett dolgokat vétek lett volna webre butítani. Egyszóval, check my Linda Bergkvist Gallery.

[Megjegyzés: a dologból valószínűleg rendszer lesz, azaz időről-időre újabb, nagyon tehetséges grafikusok/designerek munkáiból lesz egy-egy kis gyűjtemény.]

2002-07-27T11:40:00.000-07:00

TRISTANIA - OPUS RELINQUE
[BEYOND THE VEIL, 1999]
Lassan - mit lassan, pillanatokon belül - indul a butitájm aka Sziget. Kövezzetek meg, de igenis rá vagyok gerjedve a témára, mert idén végre a szervezőgárda kitett magáért és úgy néz ki, hellyel-közzel tökéletesen ki fogja elégítani zenemániámat, jobban mondva klappol a kínálat az ízlésemhez.
Tehát az alábbi bandák/előadók fellépésén én tutira ott leszek - bár ha két esemény ütni fogja egymást, az lesz az érdekes, de majd osztódással szaporodom. Bár nem hiszem, hogy őket bárkinek be kellene mutatni, ha mégis, hát kedvcsinálónak álljon itt mindegyiküktől az utolsó album, illetve - amennyiben elérhető - pár nótájukhoz egy kis ízelítő. Kóstolgassátok. :)

THE MISSION UK Aura [2001] .: Evangeline .: Shine Like the Stars .: [Slave To] Lust .: Mesmerised .: Lay Your Hands On Me .: Dragonfly .: Happy .: To Die By Your Hand .: Trophy / It Never Rains... .: The Light That Pours From You .: Bulesque .: Cocoon .: In Denial	THE CURE Bloodflowers [2000] .: Out Of This World .: Watching Me Fall .: Where The Birds Always Sing .: Maybe Someday .: The Last Day Of Summer .: There Is No If... .: The Loudest Sound .: 39 .: Bloodflowers	THE 69 EYES Paris Kills [2002] .: Crashing High .: Dance d'Amour .: Betty Blue .: Grey .: Radical .: Don't Turn Your Back On Fear .: Stigmata .: Forever More .: Still Waters Run Deep .: Dawn's Highway

HIM Deep Shadows & Brilliant Highlights [2002] .: Salt On Our Wounds .: Heartache Every Moment .: Lose You Tonight .: In Joy And Sorrow .: Pretending .: Close To The Flame .: Please Don't Let It Go .: Beautiful .: Don't Close Your Heart .: Lover You Like I Do	NIGHTWISH Century Child [2002] .: Bless The Child .: End Of All Hope .: Dead To The World .: Ever Dream .: Slaying The Dreamer .: Forever Yours .: Ocean Soul .: Feel For You .: The Phantom Of The Opera .: Beauty Of The Beast	THE GATHERING If-Then-Else [2000] .: Rollercoaster .: Shot To Pieces .: Amity .: Bad Movie Scene .: Colorado Incident .: Beautiful War .: Analog Park .: Herbal Movement .: Saturnine .: Morphia's Waltz .: Pathfinder

EDGUY Mandrake [2001] .: Tears Of A Mandrake .: Golden Dawn .: Jerusalem .: All The Clowns .: Nailed To The Wheel .: Pharaoh .: Wash Away The Poison .: Fallen Angels .: Paintings On The Wall .: Save Us Now .: Devil And The Savant	AMORPHIS Am Universum [2000] .: Alone .: Goddess [Of The Sad Man] .: The Night Is Over .: Shatters Within .: Crimson Wave .: Drifting Memories .: Forever More .: Veil Of Sin .: Captured State .: Grieve Stricken Heart	SAVATAGE Poets And Madmen [2001] .: Stay With Me A While .: There In The Silence .: Commissar .: I Seek Power .: Drive .: Morphine Child .: The Rumor .: Man In The Mirror .: Surrender .: Awaken .: Back To Reason

2002-07-26T09:01:00.000-07:00

SAMAEL - RAIN
[PASSAGE, 1996]
Nem ma történt az eset, de azóta nem tudok szabadulni az "élménytől". Pontosan hétfőre datálható az alábbi esemény. Az egyik népszerű gyorskajáldában ücsörögtünk a töketlenség királyával - hogy ki ő és miért az, az egy másik történet - és szemlesütve majszolgattuk a félig átsült krumplit, legalább addig sem kellett egymáshoz szólni, nem kellett sem okosat mondanom, sem hülyeséget hallgatnom. Tehát teljesen belefeledkeztem magamba, illetve a kajába, mintha csak az univerzum közepe lenne és más nem is izgatna a világon, suttyomban pedig az órámat lestem, hogy mikor szabadulok már.
Ám ekkor begrasszált egy jóindulattal is maximum 12-13 éves lányka, fekete póló, rajta elöl-hátul hatalmas piros szív, melynek a közepén vérvörössel virított: 666. Akkor még csak meghökkentem a dolgon, azóta viszont mondom, nem megy ki a fejemből és egyre inkább nem tudom minősíteni az esetet.

Emlékszem - pedig egyáltalán nem volt olyan régen - a saját tinikoromra. Akkoriban, ha egy hasonló korú lányka pöttynyi fülbevalónál nagyobbat viselt az iskolában vagy lehelletnyi sminkkel jelent meg, simán kapta az intőket. Amikor az első srác kilyukasztatta a fülét, olyan fegyelmit varrtak a nyakába, hogy csak úgy nyekkent. Vagy amikor kiderült egy 14 éves lányról, hogy egy "felnőtt", alig 18 évessel éli a teenager l'amour gyönyörű perceit, szó nélkül varrták nevelőintézetbe egy hónapra. Nem lett belőle F*kusz riport, nem lett belőle botrány, senki, a saját szülei sem vitatkoztak a jogos - bár a mai mércékhez képest mindenképp kemény - ítélettel.
Sorolhatnám még a példákat, de a lényeg az, hogy egyik részről tekintély és tisztelet övezte a tanárokat ugyanúgy, mint a szülőket, másik részről - az "undok" felnőttek részéről - pedig felelősséget éreztek. A "nyakonváglak, édes lányom" vagy a "kicsaplak az iskolából" kijelentésnek súlya volt és igenis félelmet szült.
Ma pedig mit lehet látni? Részeg és narkós - amúgy ránézésre jól szituált szülők - tizenéves gyerekeit a szórakozóhelyeken, megfélemlített, ne adj' Isten megvert tanárokat, a saját sarjuktől rettegő szülőket. Nem részletezem tovább, egyszer már beszéltem a korlátok ledöntésének "csodás" eredményeiről, ez csak egy újabb aspektusa vagy összetevője szép új világunknak.

Visszatérve a konkrét esetre, tekintsünk el annak vallási, illetve hitbeli vonatkozásaitól. De mi történik a mai gyerekekkel és tinikkel? És mi történik azokkal a felnőttekkel (szülőkkel, tanárokkal stb.), akik körülöttük élnek és mindezt - valamint a hasonlóan kirívó megnyilvánulásokat - látják? Szó nélkül elmennek mellette? TÉNYLEG ennyire közömbös és nemtörődöm a világ, még a saját gyerekeivel szemben is? Nem akarom elhinni, de úgy látszik, mégis így van.
Undorító.

2002-07-25T12:01:00.000-07:00

CHINCHILLA - ANYMORE
[MADNESS, 2000]
Nahát megszületett az új ruha is. Nekem tetszik, nyugis, bár balra ez az izé, logo vagy mi leginkább egy egyensúlyát vesztett surikenre hasonlít, de sebaj. Véleményezni és hibára figyelmet felhívni lehet, sőt, külön kéretik, nyavalyogni sokkal kevésbé, mivel tokkal-vonóval 60k körüli az oldal. Ha a sebességgel bárkinél gond lenne, az nem a képek, sokkal inkább a T*r.hu szerverének döglassúsága miatt történhet.

2002-07-25T07:28:00.000-07:00

AMORPHIS - GODDES [OF THE SAD MAN]
[AM UNIVERSUM, 2000]
Ez egy elbaszott nap...
Pardon a nőiesen visszafogott és finom megfogalmazásért, de ezt a legbirkatürelműbbek (van ilyen szó?) sem tudnák másképp jellemezni.
Reggel azzal kezdődött, hogy bal lábbal keltem fel (jobbal nem tudsz, te hülye, arra a fal van!). Morcos voltam és haragban álltam mindennel, amihez hozzáértem: elejtettem, kiejtettem, kiöntöttem, elszakadt, leszakadt, kirepedt, berepedt, belerúgtam, beütöttem, fájt... A lakás és magam leamortizálása után végre elhagytam a négy falat, a bénaság hátrahagyásának tudatában, megkönnyebbülten szippantottam egy jó mélyet a kellemesen csípős reggeli szélből.
Pechszériám azonban nem hagyott el, hűséges kutya módjára, de észrevétlenül járt a nyomomban, és az első adandó alkalommal, magát heringjáratnak álcázva le is csapott: eleve tíz perces késésben voltam, de persze a sofőrnek fontosabb volt az x-edik koffeinadagja, tehát tíz percet még pluszban, malmozva ücsörögtem a közlekedési eszköznek gúnyolt kék dobozban. Aztán természetesen a szokásos nehéztüzérségű nyugdíjosztag is megtalált. Miért kell nekem minden áldott reggel végighallgatnom valami eszement 93 éves balféket arról, hogy melyik kofánál szebb a paradicsom, miközben kecsesen a lábamra ejt egy minimum fél disznót rejtegető szatyrot?! (Félreértés ne essék, tisztelem az időseket, de hogy a Fővám téren és környékén eme korosztálynak csak a nem kicsit selejtes darabjaival lehet találkozni, az is biztos.)
Volt fogak csikorgatása és gondolatban elnyomott káromkodás, de szerencsésen megközelítettem a munkahelyet, mint célobjektumot. Arra már ki sem térek, hogy egy balfék autós - totálisan szabálytalanul kanyarodva - kis híján kétdimenziósra préselt, a lényeg az volt, hogy bent vagyok, hurrá, innentől minden megváltozik.
Átmenetileg úgy is lett, nem sikerült semmit elcsesznem, sőt, még haladtam is igen nagy léptekben, nem toszogatott senki, a béke szigete és ideje volt az ott töltött idő.
Ám hazajöttem - bár meglepő, hogy a visszaúton nem történt semmi negatívum - és ahogy beléptem a lakásba, már tudtam, hogy minden ott folytatódik, ahol reggel abbamaradt: a hűtő fogta magát és se szó, se beszéd, leolvadt, engem pedig három centis tenger fogadott... Enyhe kifejezés, hogy nyomdafestéket nem tűrő szavak hagyták el számat, mindenesetre áldottam a magyar nyelvet, hogy ilyen ízesen és változatosan lehet cifrázni.

Itt tartunk most. Fél nap még hátravan. Fogadások nálam köthetők a holnap józan ésszel való megérésére, avagy ellene.

2002-07-24T14:18:00.000-07:00

N/A
Már csak két munkanap áll előttem, és végre megkezdhetem jól megérdemelt éves láblógázásomat. Ami ugyan érdekesen fog kinézni, mert mindent fogok csinalni, csak pihenni nem, ergo a sok éves átlagnál fáradtabban és maximálisan leamortizálva fogok visszakúszni a pihentető munkás hétköznapokhoz. Úgyhogy előre próbálom elintézni, hogy ha már leselejteződök, leírhassam magam az adóból, vagy valami ilyesmi, de jól járjak. Ha még majd fogok tudni járni és hasonlóan elemi dolgokat művelni. Jelenleg azonban magasról (vagy mélyről) teszek a jövőre és kiélvezek minden pillanatot az utolsó cseppig.

Amúgy meg vegyetek M*t*v-részvényt. Hogy az nektek miért jó, azt nem tudom (mert occsó! - súgja a kis hang), a tőzsdéhez annyit értek, hogy a Bux-indexet nem tüsszentésnek értelmezem, de ma szép kis előadást hallottam a témában. Hihetőnek tűnt, járjatok utána, és lőn az tejjel s mézzel folyó kánaán, ti anyagias burzsoá gyermekei a Földnek! :)

2002-07-19T13:53:00.000-07:00

OPETH - BENIGHTED
[STILL LIFE, 1999]
Kétféle időpontban tör rám az írhatnék: vagy reggel, útban a munkahelyem felé (talán a Duna, a Vár és hasonló turisztikai látványosságok vannak rám ilyen hatással, mert arra nem akarok gondolni, hogy a heringjáraton - aka 47-es villamospótló busz - tolongó töménytelen, szatyrában büdös retket és karalábét lóbáló több száz fős, nehéztüzérségű nyugdíjosztag van rám ilyen hatással), vagy pedig este/éjjel, amikor már totális a szétcsapottság, igazándiból ágyon kívül másra nem vágynék. A kettő között meg mindig odázás.

Tegnap is okosodtam. Tudom már, miért az a neve a Süss Fel Nap nevezetű szórakoztató egységnek, ami. Mert ha oda letéved egyszer az ember, két percen belül másra sem vágyik, mint levegőre, éltető napfényre és hasonlóan banális létfontosságú összetevőkre. Mivel először jártam eme szent helyen, nem vittem gázálarcot, és ez nagy hiba volt. Pedig tüdőrákra erősen gyúró szervezetem szokta a szántást, de ami ott cigifüst címszóval tapasztaltam, az még engem is sokkolt. A tüdőm mostmár csak-csak, de a szemem nem a nyúlon túl, a nyúl az, illetve az ő szeme. Kölcsönvettem, na. Amúgy amolyan darkosan abszolút bejövős a hely, hangulata van.
Amiért végülis mentem, azaz közelebbről megízlelni a Fading Colours nótáit, arról lemaradtam, jobban mondva nem tudtam kivárni. Ja kérem, dolgozó ember hétköznap ne akarjon örömködni, mondhatná a józanabbik felem, és még igazam is lenne. Féléjfél magasságában kihullottam és feladtam, amit akkor is bántam, most meg már egyenesen a fejfalbaverő-effekt réme fenyeget, olvasva, milyen is volt őhangossága.

Azért abban a pár órában, amíg elhitettem magammal, hogy víkend van, volt magam jól érzése, új, régi és még régebbi ismerősökkel való összefutkosás, nagy sajnálkozás, hogy Ecsegfalván - ami egyesek szerint Kecsegfalva tőszomszédságában, a harmadik szénakazalnál jobbra található - komoly üzletasszonyi teendőim mián' nem fogom emelni a köz hangulatát. Hát, fontossági sorrend meg kötelességtudat rulz.

Aztán a mai nap full gurgulázó kacajjal telt, köszönet ezért Wotan-nak és CCFZ-nek, de azért mostmár elhagyhatná a sláger kategóriát e nagybecsű szerzemény - tudod, ami a füleden megy be és a könyöködön jön ki :D -, mert hiába bömböltetek bármit, nem akar kimászni belőlem a vévévéponthuninfo... De hogy széles e világon nem lesz még egy URL, amit álmomból felriasztva is vágok, az is biztos! :D

Szolgálati közlemény:
Új dezájn terveződőben, egyetlen dolog hátráltatja a megvalósulást: több, hasonlóan magas színvonalon repkedő ötlet közül képtelen vagyok választani. De majdcsak sikerül és egy biztos: bármelyik mellett fogok dönteni, az jó döntés lesz, mert nekem lesz igazam!

2002-07-10T12:27:00.000-07:00

ICED EARTH - A QUESTION OF HEAVEN
[THE DARK SAGA, 1996]
The time is close now, the end is near
My walk through the valley, trails of fear
I feel empty, my penance overdue
I guess it's too late now
To be with you
I'm extremely frightened of
What will surely be
I sold myself, the death of me
I know you can't forgive me
I know I'm on my own
I've betrayed you
I walk alone

What exactly is the meaning of this
Just pawns in your twisted game
Severe pain for the lie I'm livin'
For a love I never could betray

Question me not say the lord unto thee
You have chosen your own fate
And your own destiny
Denied of this life is what you are to be
You have chosen your own fate
And your own destiny

Lord I pound my fists at you
Won't you just let me die
Would I not suffer enough
No inner peace no after life

I did what I thought was right
All for the love of my life
I know it's sad but true
Something is very wrong
Condemned to suffer so long
For a love so true

The question that lies within
Is so hard to understand
It still tears at me
And in my dying breath
My heart holds no regrets
I wouldn't change a thing

My spirit begins to rise into the heavenly skies
Just to be shunned away by you
Now all I want is to die, no streets of gold in the sky
And I wash my hands of you

Rising to the heavens light
Just to plea for death
Just to be denied

2002-07-08T13:36:00.000-07:00

PILLÁK ÁLMOS CSATTOGÁSA
Most kaptam a hírt, hogy a pár héttel ezelőtt általam mennybe menesztett banda, a My Sixth Shadow továbbra is arra tart, amerre sejtettem, és ennek alátámasztására elérhetővé tették még egy dalukat: az Aeteria ingyen, bérmentve és legálisan (hoppá) letölthető az mp3.com-ról. Review most nincs, mert álmos vagyok és ráadásul lusta, mindenki (világ)fájdalomjogi felelőssége teljes tudatában kattintgasson.
Valamint Vic - hát kérem, mi már csak ilyen bratyizósan Vic-nek, illetve Anth-nak szólítjuk egymást, főleg, mert ez a nevünk - azt is elárulta, hogy unják Olaszországot, ezért nyaralás címszóval Finnországba mennek jegelni magukat. Nahát. Egyem azt a mazochista ízlésüket.

És ha már itt tartunk, azért amellett nem megyek el, hogy az árnyékbanda CD-borítóját az az Ameneon Grace készítette, aki Neon Trinity Kill néven igen stuffos kis site-ot működtet. Amúgy meg a grafikái erőteljes "leesik az állam" érzetet keltenek. Meg egyébként is, kívül-belül teljesen rendben van ez a pasi. :)

2002-07-08T12:01:00.000-07:00

SONATA ARCTICA - DIE WITH YOUR BOOTS ON
[LAST DROP FALLS, 2001]

If you're gonna die, die with your boots on
If you're gonna try, just stick around
Gonna cry, just move along,
If you're gonna die, you're gonna die

Annyi mindent kellene leírni - vagy legalábbis olyat -, hogy az már leírhatatlan. Illetve a fenét kell leírni. Sokkal inkább át kell gondolni, hogy most akkor mi van, mi nincs, mi volt, mi lesz? Vannak olyan szituációk, amikor a döntés kevés, vagy legalábbis csak egyik összetevője a dolognak. Ilyenkor kell azt mondani, hogy "sodródás az árral", netalántán azt, hogy "meglátás, kivárás"? Not my style. Türelmetlen vagyok, ami jelenleg a legnagyobb hülyeség. Mindenesetre ha valami megnyugtat, hát akkor az az, hogy ez a motozó akármi bennem nem a hentesbolt-feeling. Ilyen is van, ja.

Meg olyan is van, hogy Leila Zetor, aka Combfiksz über alles. Ha blogot írnék (mehehe), akkor csakis ilyet. Az első blogger volt, akinek visszamenőleg minden cuccát elolvastam, annyira magával ragadó a stílusa. Az meg csak hab a tortán és külön öröm, hogy nő ír így. Úgyhogy aki eddig elmulasztotta volna, az sürgősen pótolja.

Aztán van olyan is, hogy az alábbi három banda cuccai hetek óta nem hajlandók átadni másnak a helyet. Ami egyrészről érthetetlen, mert azt hittem, a klasszikus power metal már nem tud felizgatni, oszt most tessék, orrba-szájba ez van. Másrészről teljesen természetes a dolog, mivel már csupán bő három hét van hátra Szigetig, szóval az "ereszd-el-a-hajam" feeling egyre inkább burjánzik, edzeni kell erősen, mer' az jó. És mert amúgy is feltett szándékom, hogy - egy-két kivételtől eltekintve - nem fogok mozdulni a metal színpad elől. Ugye sokan gondoljátok még így? :)

EDGUY
Mandrake [2001]
.: Tears Of A Mandrake
.: Golden Dawn
.: Jerusalem
.: All The Clowns
.: Nailed To The Wheel
.: Pharaoh
.: Wash Away The Poison
.: Fallen Angels
.: Paintings On The Wall
.: Save Us Now
.: Devil And The Savant

DREAM EVIL
Dragonslayer [2002]
.: Chasin' The Dragon
.: In Flames You Burn
.: Save Us
.: Kingdom Of The Damned
.: The Prophecy
.: The Chosen Ones
.: Losing You
.: The 7th Day
.: Heavy Metal In The Night
.: H.M.J
.: Hail To The King
.: Outro

SONATA ARCTICA
Silence [2001]
.: ... Of Silence
.: Weballergy
.: False News Travel Fast
.: End Of This Chapter
.: Black Sheep
.: Land Of The Free
.: Last Drop Falls
.: San Sebastian (Revisited)
.: Sing In Silence
.: Revontulet
.: Tallulah
.: Wolf And Raven
.: Power Of One

2002-07-03T12:52:00.000-07:00

EDGUY - BABYLON
[THEATER OF SALVATION, 1999]
Pounding thoughts of home they make me know:
"I will return! I don't live my life for you,
It's too short to get burned.
Stand upright and face the wind!"

Time to go back where I belong...
No one can prevend me from
Raising towers in Babylon

Újabban semmire sincs időm. Aztán ha valami csoda folytán, kis szárnyas tündérek hathatós segítsége által mégis becsöppen egy olyan nyugis este, mint a mai, az energiaszintem már mínuszban van, úgyhogy elhatározom, a sok-sok tennivaló közül egyet választok: a semmittevést. Nézek körbe - és persze közben szidom magamat - de örülök, hogy végre ma a kis szürke egységeket takarékra állíthatom és végül elhatározom: különleges világnap lesz, teszem a SEMMIT.
A semmit tenni jelentem az egyik legnehezebb feladat. Mert akaratlanul is mindig csinálok VALAMIT, génhibás vagyok, úgy is mondhatjuk, workaholic, mea culpa, valamimnek mindig muszáj járnia, legtöbbször az agyamnak. Na de ma ezt (is) el akarom kerülni. LENNI, csak úgy, cél nélkül - ez a cél.
Tehát leülök és vagyok.
Most vagyok? Csak úgy? Nem, ha ezen gondolkodom, már nem CSAK vagyok, akkor már elindult valami, két perc múlva tutira a filozofálgatás kellős közepén találom magam, aztán beszélgethetnékem támad, érzem, mindjárt telefonálni fogok, aztán még talán valami programot is kitalálok magamnak... NA NEM! Agytörlés.
Lenni, pihenni, életfunkciók alapjáraton, semmi más, semmi inger - se kívülről, se belülről... Nicsak, egy leszáradt vízhólyag a sarkamon, múlt heti maradvány - elkezdem kaparászni, de félúton hátsón billentem magam: már megint csinálsz valamit! Nem baj, soroljuk ezt a semmi kategóriába. Ez jó, kiváló, kellemes bambulós tevékenység (persze amikor beszereztem, közel sem tartozott a pozitív élmények közé).
Aztán ránézek az órára, eltelt sok perc, hatvanszor annyi másodperc, ennyivel is rövidebb az élet, ennyivel is kevesebb időm maradt az általam nagyon fontosnak kikiáltott dolgok megtételére. Sebaj. Ülni és mélázni tovább...
Egy idő után viszont egyre vacakabbul érzem magam. Nem nekem való ez. Egy ideig még ellenállok, próbálom élvezni az ingernélküliséget, amitől paradox módon egyre ingerültebb vagyok, végül belátom, nem megy, nem véletlenül van minden sejtem az "I'll sleep when I'm dead" mottóval kitetoválva...
Nincs más hátra, mint előre, benyomni valami zenét, megszaggatni a szomszédok dobhártyáját, a ritmusra beindulni és pörögni, tenni, ÉLNI!

2002-06-28T07:41:00.000-07:00

HIHETÜNK NEKIK?
2002-06-28 16:09:00: Új kedvezmények az internetezőknek
A Matáv az informatikai minisztérium támogatási rendszerének megfelelően új csomagokat, köztük egy kedvezményes éjszakai internettarifát vezet be, ami a hatósági árakhoz képest 85 százalékkal olcsóbb lesz. Az új csomagokat augusztus 1-jétől lehet igénybevenni, ezért a Matáv a 150 Ft-os díjkedvezményt nem július 1-jétől, hanem augusztus 1-jétől szünteti meg.

2002-06-25T13:22:00.000-07:00

N/A
Megnyugtatok minden aggódó lelket, még vagyok, sőt, teljesen jól vagyok, csak mostanság (na jó, jó régen) nincs írhatnékom. De ne temessetek, a szándék töretlen, úgyhogy majdcsak... csak... csak...
De ma még nem. ;)

2002-06-20T13:38:00.000-07:00

PINK FLOYD - HEY YOU
[THE WALL, 1979]
Hey you,
Out there in the cold,
Getting lonely, getting old,
Can you feel me?
Hey you,
Standing in the aisle,
With itchy feet and fading smile,
Can you feel me?
Hey you,
Don't help them to bury the light.
Don't give in without a fight.

Hey you,
Out there on your own,
Sitting naked by the phone,
Would you touch me?
Hey you,
With your ear against the wall,
Waiting for someone to call out,
Would you touch me?
Hey you,
Would you help me to carry the stone?
Open your heart, I'm coming home.

But it was only fantasy.
The wall was too high, as you can see.
No matter how he tried he could not break free.
And the worms ate into his brain.

Hey you,
Out there on the road,
Always doing what you're told,
Can you help me?
Hey you,
Out there beyond the wall,
Breaking bottles in the hall,
Can you help me?
Hey you,
Don't tell me there's no hope at all.
Together we stand, divided we fall.

2002-06-11T14:58:00.000-07:00

THE 69 EYES - STIGMATA
[PARIS KILLS, 2002]
Valamelyik nap valaki elkapott és a falhoz szegezett, hogy ő jó pár blogot elolvasott, és milyen jó, hogy egy élő elkövetőtől kérdezheti meg, hogy mégis mire jó ez az egész? Nahát mintha csak az ő kívánságára írta volna ki TJP nagymester a blogdefiníciós közvéleménykutatást.
Ott biztos ahány ember - akarom mondani, ahány blogger -, annyiféle válasz lesz, én azt mondtam az érdeklődőnek, hogy nevezhetjük pótcselekvésnek is, de szerintem nem más, mint egy nagy átverés - önmagunk átverése. Mégpedig azért, mert ha elfogadjuk azt az alapdefiníciót, miszerint a blog "online én kicsi naplóm", akkor természetes lenne, hogy mindenki olyan őszinte legyen, amennyire a csövön kifér. Persze ez nem várható el senkitől, hiszen mi köze hozzám vadidegen olvasóknak? Személy szerint én még a nagy átlagnál is kevésbé avatom be a mindennapjaimba és a gondolataimba az erre tévedőket, nem is áll továbbra sem szándékomban, ergo nem is tartom magam a szó klasszikus értelmében vett bloggernek. Szonitól meg is kaptam pár napja, hogy ha nem ismerne, az oldal alapján azt hinné, hogy egy fullblack-cyber-fém nőci vagyok. Ha bárkinek ez a véleménye, nem baj, mivel ez IS vagyok. De ha netán valaki kíváncsi RÁM, az innen biztosan nem fog megismerni - esetleg indítson egy maillel. :)
Na amiért ez az egész most felmerült, az Damage mai Műszál-beli blogelemzése, amiben azt részletezte, hogy a blog többek között nagyon jó forrásnak, mivel egy-egy témában szakértőkre bukkanhat bárki, és ilyen tekintetben én - ha nem is totálisan, de - "rock blogot" csinálok. Abszolút egyetértek vele. Na jó, nem kizárólag rock, van itt metal és gothic cucc is tisztességesen, de hogy a rockon alapuló zenéket kedvelem és próbálom népszerűsíteni, az egyértelmű, arról nem is beszélve, hogy a zenei téma a legerősebb ezen az oldalon.
Úgyhogy szeretnék tartani egy gyors kis közvéleménykutatást én is: aki úgy gondolja, legyen több ez meg az (magáncucc nem lesz több, ezt leszögezem! :D), az nyomjon ide, aki pedig még több - esetleg kizárólag - zenét akar, erre pittyentsen.

2002-06-11T11:14:00.000-07:00

DARK TRANQUILLITY - MONOCHROMATIC STAINS
[DAMAGE DONE, 2002]
A legjobb dolgok egyike üvöltő fejfájásra ébredni, amit a hajnali orkántól bevágódó ablak robaja tud okozni. Ezután az ébresztésért felelős koffein nyugodtan mellőzhető lenne, az utána való tapogatózás teljesen felesleges, ám a bevett napindító rítushoz hozzátartozó dolog.
Ahogy aztán az is, hogy a reggeli frissítő kádátúszás után az első teendők egyike a dög bekapcsolása - ha a dög is úgy akarja. Adott esetben a dög egy igen jól karbantartott és eddig különösebb zökkenők nélkül működő masinéria volt. Ma reggel viszont őnagysága (igen, a számítógépek HATÁROZOTTAN nőneműek) megmakacsolta magát. Illetve nem is teljes valójában, csak a karja rándult görcsbe, azaz az egér nem akarta az igazat. Na jó - gondoltam sztoikus nyugalommal -, biztos érzékeny a frontokra, amik határozottan erőteljesen vonulgatnak a fejünk felett jobbra-balra, adjunk neki még egy esélyt és induljunk újra. Ezen nagylelkűségemen a nagyságosasszony meghatódhatott, mivel működött is a bigyó. Megnyugodtam - teljes három másodpercre. Akkor látom, hogy nem látom a dög agyának jelentősebb részét, azaz a fontosabb motyókat tartalmazó partíciót. Ekkor már kezdtem nyugtalankodni, itt valami nagyon nem kóser. Újabb nekifutás, partíció van, egér nincs. Na mégegyszer - megint fordítva. Eljátszadoztunk így egy darabig - mindezt hol habos fogkefével a szájban, hol harisnyarángatás közben, hol félig kivakolt fejjel. Az idő azonban vészesen rohant, úgyhogy nekem is rohannom kellett, tehát a csatát kénytelen-kelletlen, nőiesen schwarzis "I'll be back, te büdös szuka!" sziszegés közepette fel kellett adnom.
Napközben, a ráérős perceimben agyban kutattam megfelelő ló-, izé, dögdoktor után, mert hát férfiasan bevallom, a hardware-ről annyit tudok, hogy egy olyan létező valami, amihez én tök hülye vagyok. Gondoltam boldog-boldogtalanra, aztán megállapodtam sógornál, ha ma már úgyis felénk hozza a rosszsorsa, hát vessen egy pillantást idegbetegségem okozójára. Vetett. Nem egyet, sokat. Sok-sok restart, sok-sok "működj már, te utolsó *****!", "mi a túró bajod van?!" után csüggedten néztünk egymásra, ez nem akarja az igazat.
További ötlet híján tehát elzártuk a jelek szerint haldokló, és immárom rosszindulatúan és nemes egyszerűséggel levéntyúkozott gépet, és megállapodtunk egy hétvégi nagygenerálban. A klán többi tagja azonban mit sem tudott a küzdelemről és hazaérkezése után beizzította a masinát - és lőn világosság, lőn egér és lőn összes nyamvadt partíció. Itt tartunk most: minden működik, minden szép és minden jó. Mindenesetre - a fiatalkori infarktus elkerülése érdekében - karnyújtásnyira helyeztem a leghatékonyabb dögjavító kézikészüléket.

2002-06-04T12:04:00.000-07:00

MŰSZÁLMENTES PAMUT
Vagy mégsem?
Remélhetőleg nem, I. ugyanis élőben, bele az éterbe, letagadhatatlanul és visszavonhatatlanul megígérte a műsor elején, hogy nem hagy minket, megátalkodottakat szokásos heti betevő nélkül. Hát, úgy legyen, én hiszek neki. :)
Az okot, hogy miért is Műszálmentes ma a Pamut, valószínűleg mindenki vágja már, dehát itt is, így is, most is kívánjunk több nagy kalappal Damage-nek a holnapi államvizsgájához - bár hozzáteszem, bennem a legkisebb kétely sincs afelől, hogy sima ügy lesz. :)

Azonkívül tervbe van véve itt is egy designváltás. Jön a nyár, ideje megújulni, de főleg azért, mert unom ezt a pirospozsgást. Bár attól tartok, ami - egyelőre csak - a fejemben kezd körvonalazódni, közel sem lesz nyári zápor könnyedségű dolog. Talán előrevetít némit a stílusból a Mr. A-nál látható, személyiségem jelenlegi lényegét totálisan kifejező ikonocska. :D
Na, back to da lényeg: deadline nincs, ígéret még kevésbé, majd amikor időm, kedvem és egyebem lesz rá, akkor, de mindenki készüljön fel a legrosszabbra.

Most pedig jöjjön egy-két vegyesség, mert olyan régen volt.
Először is itt van némi vizuális kézikönyv, hogy hogyan ne vezessünk - nem olyan egyértelmű, mint ahogy tűnik... Ez meg a világ legkisebb website-ja, elég pihentagyú, de nagy ötlet... Aztán már itt van a karácsonyi kötelező eyecandy trailere: Gyűrűk ura - A két torony. Végül egy abszolút elismerést érdemlő site: Out of Target, nem mondok róla semmit, nézzétek meg, egyszerűen csúcs!

És végül - külön kiemelve - zeneőrülteknek NAGYON ajánlom a metalisten Manowar legújabb albumát, a Warriors Of The World-öt. Recenzió remélhetőleg majd lesz, egyelőre keresem a szavakat és a jelzőket, mert igazán kifejezőek erre a munkára nincsenek...

2002-06-03T12:57:00.000-07:00

AMORPHIS - DIVINITY
[TUONELA, 1998]
Nahát úgy látszik, nagy mesemondóra és nagy főhösre bukkantam. Árpi csodálatos akcióinak ugyanis folytatása van. Aki pár nappal ezelőtt kihagyta, pótolja be, érdemes. De az alábbi - bár meglehetősen hosszú - történet is megéri a végigrágást, rekeszizomerősítés szempontjából mindenképp.
Az írót, valamint Árpi további csodás kalandjait pedig változatlanul keresem. :)

ÁRPI ÉS A BALATON

Nyár. Nyaralás. A budapestiek tudják, milyen érzés megszabadulni a Rákóczi úton araszoló 7-es busz heringkonzerv-feelingjétől és a metrón a lábadra lépő, "fokhagymát reggeliztem pálinkával" típusú emberektől. Ilyenkor az ember lazít, és néha ökörségeket csinál. Árpi persze a szokásosnál is nagyobbakat.
Az volt a gond, hogy nem volt autó (az ezeröcsi ugye megreccsent előző nyáron). Sebaj, Árpi nagypapija szívesen odaadja az ezeréves Varnyút.
Megy? Megy, csak nincs műszakija, de ha lejöttök érte a Balatonra, vihetitek, a faluban, kertek alatt lehet vele menni.
Ez Árpinál soha nem volt akadály, úgyhogy irány a pályaudvar.
Reggel 8-ra volt megbeszélve a találka, annak ellenére, hogy a vonat csak egy órával később indult. Azért kellett ilyen korán, mert "majd becserkészünk egy-két vadat, hogy ne legyen olyan unalmas az út. Majd Árpi bácsi megtanít a fortélyokra!" Megemlítettem, hogy köszönöm, boldogulok egyedül is, de persze fölöslegesen. "Nyár van apám, érted?! Ilyenkor nincs cicózás!" Ez az indulás előtti napon történt, és - ismerve Árpit - nem sok jóra számítottam másnap, de ő megígérte, hogy kivételesen normális lesz. Persze én értem oda előbb és vártam. Az járt a fejemben, hogy lehet, hogy mégsem lesz semmi gond Árpival, tanult az elmúlt nyár hülyeségeiből és normális lesz tényleg. Alapvetően azért rendes gyerek, csak hát kicsit hülye.
Na, idáig jutottam Árpi tömjénezésével, amikor ezt hallom, reszelos hangon: "Gyerünk Janó, meg tudod csinálni! Mondjad neki a ribogzisat!" Ez meg mi lehet? Odaballagok a lépcsőhöz, ahonnan lelátni az aluljáróhoz, és mit látok? Természetesen Árpit, ahogy röhög, két torzonborz fickót és elég szép tömeget körülöttük. (Árpi a vonaton mesélte el, hogy a nagypapának szánt pálinkában fogadott két szerencsétlen csövessel, hogy nem tudják elmondani három egymás utáni nőnek, hogy "pici, parányi dezoxiribonukleinsav-darabka vagyok, de te hívhatsz génnek".)
Amikor odaértem, ezt láttam: Árpi röhög, az egyik torzonborz odalép egy középkorú nőhöz és elkezdi, hogy "kicsi ribogzi vagyok, hívjá' g-nek!" A nőn látszik, hogy egy szót sem ért az egészből, és riadt szemekkel keresi a menekülés útját. A csöves áll előtte és néz Árpira, hogy jól csinálta-e. De ő kegyetlen és int, hogy nem jó, gyerünk a következőhöz. Közben persze röhög az idiótája. Ezen elmulatott volna egy darabig, ha nem cibálom el onnan. A csöveseknek odaadta a pálinkát és mentünk jegyet venni.
Jó nagy a sor, várhatunk. Azaz várhatnánk, ha Árpi nem lenne Árpi. Elővesz egy papírlapot és átcsörtet a tömegen:
- Elnézést, szabad lesz? Itt dolgozom, köszönöm. - és odafurakszik a pénztárhoz.
- Csókolom, Marika, meghoztam az új kérdőívet, tessék kitölteni, viszem fel az irodába - ordítja, hogy mindenki hallja, majd suttogva:
- Két diákot kérek, Kiliánig.
A pénztáros néz rá nagy szemmel és kiszól jó hangosan:
- Hova kéri a két diákot?
Árpi próbál úgy nézni, mint Garfield, amikor megeszi Jon kajáját és mosolyogva magyaráz a tömegnek:
- Ez a Marika, milyen vicces asszony!
- Kiliánig... - suttogja. Az emberek röhögnek, mert mindenki hallotta a pénztárost, de úgy látszik, jó kedvük van, mert nem verik meg. Megúsztuk.
A vonaton nem sok minden történt, attól eltekintve, hogy Árpi szóba elegyedett egy öregasszonnyal, akiről kiderült, hogy most megy vissza a falujába, ahonnan 74 évig ki sem mozdult.
- Nem tetszett soha vonaton ülni?
- Nem, a menyem hozott fel Pestre kocsival.
Árpinak majdnem sikerült rádumálnia, hogy húzza meg a vészféket, mert ő rosszul van. Szerencsére az utasok nem engedték.
Megérkeztünk. Árpi első dolga volt - az elfogyasztott jelentős sörmennyiség hatására -, hogy teli torokból elkezdett ordítani kifelé a vonatablakból:
- Megjöttünk, reszkess Balaton!
Két rendőr sétált a peronon, akik erre rögtön megfordultak és méregették Árpit. Szerencsére az egyikük rádiója megszólalt és elsiettek. Pechemre Árpi még utánuk kiabált:
- Megijedtetek, mi?!
Reméltem, hogy már nem hallják - de mint később megtudtuk, hallották.
Szóltam Árpinak, hogy kéne szerezni egy üveg pálinkát a nagyapjának, ha már megígérte, cserébe a kocsiért, mert a miénk ottmaradt a csöveseknél. Árpi szerint nem jó a bolti pálinka, mert az öreg csak házit iszik, de nem baj, mert egy ismerőse otthon csinál pálinkát, majd tőle szerzünk. Elmentünk hozzá, de kiderült, hogy nincs pálinka, ellenben kaptunk egy üveg 96%-os etilalkoholt.
- Nem baj. - mondta Árpi - Majd rakunk bele fűszert és olyan lesz, mint a vodka, nagyfater úgysem tudja, mi az.
Na, ennek fejében vettünk egy zacskó sót és beleszórtunk egy csomót az alkoholba. Árpi egy kicsit leöntött belőle és felengedte vízzel, hogy mégse legyen olyan erős (egy liter alkoholba két ujjnyi vizet...).
Elmentünk a nagyszülőkhöz. Előkerül a "vodka".
- Na, nagyfater, ilyet még nem ittál, ez szibériai vodka, az elvtársaktól hozattam külön neked!
- Há', dehogynem, ittam én mán, Árpikám - így a nagyfater. Hoppá! Most mi lesz?
- Ööö, nagyfater, óvatosan, mert ez nagyon erős, ez nem sima vodka...
- Ugyan, Árpikám, egy vodka nem lehet olyan erős, mint az én házi szilvám! - és meghúzta az üveget. Én készülök rá, hogy kiugrik a szeme és kiköpi a protkót, de ő csak megrázza a fejét:
- Hinnye, a keservit, ennek aztán van huzatja! - mondja és még egyet kortyol!
Kimegy pohárért, hogy igyunk mi is a megérkezésre. Én próbálok tiltakozni, de Árpi szerint innunk kell, mert különben megsértődik és nincs autó.
Visszajön az öreg, tölt, egészségünkre. Én bedöntöm a számba, de nem nyelem le - nem vészes, csak mintha olvadt acéllal öblögetnék. Árpi lenyeli hősiesen. Elvörösödik, könnybe lábad a szeme, de próbálja tartani magát. Amikor a nagyapja újat tölt, én kiköpöm az egészet a hervadozó szobapálma cserepébe - annak úgyis annyi alapon. Újabb kör után Árpi már csak párás szemekkel néz maga elé. Tőlem a szerencsétlen pálma újabb adagot kap. Próbálom felhozni az autó témát, de a nagypapi újabb kört tölt. Árpi matt részeg, én pedig nem tudom kiköpni, mert a nagyapja engem néz.
- Aztán fiam, te hova valósi vagy?
- Hmhhmmhhm - mondom.
Árpi megmenti a helyzetet, mert elereszt egy olyan böfögést, hogy a nagyapja ősz haja megrebben és a kutya elkezd vonyítani az udvaron.
- Ez derék volt, Árpikám! Látom, szereted a jófajta italt.
Sikerül rávennem őket, hogy tápászkodjanak fel. Elindultunk a garázs felé és útközben az öreg magyaráz:
- Aztán Árpikám, ez nem valami úri autó, tudod. Öreg már, viseltes, de azért jól szolgál.
Árpi ebben a pillanatban lefejeli a fűzfa alacsony ágát és elterül, mint egy béka. Az öreg észre sem veszi, megyünk tovább a garázshoz. Kinyílik a garázsajtó és eláll a lélegzetem...
Álltam a garázsajtóban és csak bámultam. Középen állt egy barna színű rozsdahalmaz, ami valamikor talán egy autó lehetett, amíg nem érte nehéztüzérségi támadás és nem locsolták le valami erősen korrodáló anyaggal. Arra gondoltam, hogy még egy MÉH-telepen is elhajtanának vele minket a francba, nemhogy ebbe valaha két nő be fog ülni - annyira azért senkit nem lehet leitatni. A dolgot tetézte, hogy az autónak kellemes hasmenés színe volt. Ezt ma úgy mondanák, "hamvas, oszi erdo-metál". Egyébként az egész garázs úgy nézett ki, mint egy lepusztult ócskavastelep. Körben a polcok tele voltak zsúfolva ezer éves, olajos, pókhálós autó- és ki tudja, milyen alkatrésszel.
Ekkor ért oda Árpi, fején egy púppal, amiből vidáman csordogált a vér az arcára. Egyébként tök sáros volt, mert a fűzfának köszönhetoen beesett a virágágyásba, ahonnan - a "vodka" hatására - csak nagy nehézségek árán szabadult. Láthatóan ez őt nem zavarta, mert el volt foglalva egy akkora hengerfejtömítéssel, hogy én először azt hittem, egy kispolszki padlólemeze.
- Nagyfater, baszki, te tankszerelő voltál a Don-kanyarnál?!
Na, itt elkezdődött egy fél órás mese nagypapa ifjúkoráról. Közben Árpival azon vitatkoztunk, ki vezessen. Ragaszkodott hozzá, hogy majd ő. Én mondtam, hogy akkor én gyalog megyek. De nem - de igen - de nem. Na, mondtam neki, hogy ha ki tud állni a garázsból az utcára, akkor vezethet. Árpi beült. Az alkohol ködén át homályosan emlékezett, hogy ilyenkor mit is kell csinálni, és - gondolom - megpróbálta beállítani a visszapillantót. Én csak azt láttam, hogy egy határozott mozdulattal letöri a belső visszapillantót.
- Nagyfater, oszlik a verda! - bosszankodott, majd nézett előre hunyorogva.
- Mit nézel? - kérdeztem tőle.
- Azt, hogy kiférünk-e a garázskapun. - Egyébként ez valahogy így hangzott: "azotygiférüngeagarasgabunnn".
A kapu olyan méter széles lehetett, úgyhogy elkezdtem aktívan félni. A nagypapa vadul magyarázott, hogy mire vigyázzunk, Árpi koncentrált, hogy kijussunk, én meg próbáltam magam bekötni, de az öv sehol. Ekkor - számomra teljesen váratlanul - padlógázzal beletolattunk a mögöttünk lévo polcokba. Potyogott a sok alkatrész, én ordítottam, mert azt hittem, ránk szakadt a garázs, a nagypapa ordított, hogy jajj, az autója, Árpi ordított, hogy ő se maradjon ki a buliból.
Így elordibáltunk egy ideig, aztán - amikor már az összes kutya üvöltött az utcában - én átültem, nagypapa a lelkemre kötötte, hogy óvatosan vezessek és elindultunk.
A Wartburg kicsit leamortizálódott hátul, de sokat nem rontott rajta a dolog, lévén, hogy eddig sem volt kimondottan szalonautó-állapotban. Na, haladtunk szép lassan, amikor Árpi bejelentette:
- Hányni fogok.
Sajnos azt elfelejtette hozzátenni, hogy most, azonnal, úgyhogy mire megálltam, már ott volt az ölében a matéria. De jó! Megálltunk, Árpi nagy nehezen levette a gatyáját, a tiszta részével úgy ahogy letörölgette a pólóját és az ülést, a gatyát pedig bedobta az árokba, mondván, hogy nem bírja elviselni a szagát, majd holnap érte jövünk. Akkor már elég fáradt voltam és csak az érdekelt, hogy minél elobb hazajussunk, ezért ráhagytam.
Döcögtünk az úton, Árpi egy szál pólóban, mert hogy az eldobott rövidgatya alatt nem volt semmi, én szenvedtem a kormányváltóval, és nem láttam semmit. Gyanítani kezdtem, hogy Árpi nagyapja takarékossági megfontolásokból zseblámpaizzókat szerelt a tompított helyére, mert a lámpánk kb. 20 centire világított el.
Egyszer csak azt vettem észre, hogy egy sötét alak mellett húzunk el, akinek világított az egyik keze. Két választás volt: vagy ET mégsem ért haza és itt telefonál a nagy magyar éjszakában, vagy közúti ellenőrzés ténye forog fenn. Féltem, hogy az utóbbi. Sikerült a rendőr után kb. 30 méterrel megállni. Gondolkoztam, hogy visszatolassak-e, de mivel akkor vezettem kormányváltós autót először, ez nem tűnt egyszerűnek. Persze próbálkoztam szorgalmasan, úgyhogy az odaérkező szervet hangos váltórecsegtetéssel fogadtam.
Fiatal rendőr volt, próbált laza lenni.
- Nem bírunk a lóerőkkel? Száguldozunk, mi? Na, lássuk a papírokat.
A helyzet az volt, hogy nekem akkor még nem volt jogsim. Az autón ugye nem volt műszaki és mint kiderült, a forgalmit sikerült ott hagyni Árpi nagyapjánál. Próbáltam a helyzetet finoman, adagolva vázolni, hogy a forgalmi megvan, csak otthon hagytuk, és persze az én jogsimat is, de Árpié itt van, csak ő ivott egy kicsit és mivel törvénytisztelő fiatalemberek vagyunk, ezért nem akart volán mögé ülni.
Pechemre Árpi egy kicsit pontatlanul mérte fel a helyzetet és megszólalt:
- F@szom má', mér' állítottak meg ezek minket?!
A rendőr rávilágított Árpira és visszahőkölt. Mondjuk nem csodálom, mert Árpi úgy nézett ki, mint aki egy különösen perverz szado-mazo orgiáról jön, ahol jól megverték, lehányták és elvették a ruháját. De a rendőr visszahajolt és elkezdte behatóan vizsgálni Árpit. Egyszer csak feláll és odakiabál a rendőrautóhoz:
- Gyere csak Pista, megvan a vonatos gyerek!
Puff, készen vagyunk. Ezek most keresztüllőnek minket és elkaparnak az útszéli árokban. Ekkora pechünk nem lehet.
Odaért Pista, akinek akkora lelógó harcsabajusza volt, hogy még ebben a helyzetben is majdnem elröhögtem magam. Benéz, meglátja Árpit.
- Hát ez az Árpi, az X. Y. unokája.
Hoppá, itt tényállás van. A rendőr ismeri a nagypapát. Lehet, hogy mégis megússzuk?
Elmeséltették velem, hogy mi történt, röhögtek Árpin, de még nem engedtek el. A fiatalabb mindenképpen bosszút akart állni az állomáson elszenvedett sérelmekért. Egy ideig elvitatkoztak a rendőrök, hogy mi legyen, aztán a fiatal visszament a kocsihoz és elkezdett vadul rádiózni, aztán visszajött.
- Na, mehettek. Téged meg öcsi, meg ne lássalak még egyszer jogsi nékül vezetni, értve vagyok?
Volt köztünk kb. egy év korkülönbség, de valami azt súgta, hogy ezt ne tegyem szóvá. A rendőrök elviharzottak és mi is elindultunk. Nem akartam elhinni, hogy ennyivel megúsztuk. Hát, nem úsztuk.
Mentünk körülbelül két kilométert, amikor megint kék villogó tűnt fel mögöttünk. Azt hittem, ugyanazok a rendőrök, de nem. Ezek hárman voltak és mindhárman odajöttek.
- Kiszállni a kocsiból!
Na, ezek sem udvariaskodnak feleslegesen. Árpi elkezdett nyekeregni, hogy nincs rajta gatya, de nem hatotta meg őket. Kiszálltunk.
- Kezeket a kocsira, széles terpesz!
Mit volt mit tenni, megcsináltuk. Ekkor elment mellettünk egy turistabusz. Mivel a rendőrautónak égett a lámpája és ránk világított, elég jól látszottunk. El tudom képzelni, mit gondoltak a buszon utazók, amikor látták Árpit világító fehér seggel egy rendőrautóra hajolni...
Egy darabig elröhögtek rajtunk a köz őrei, aztán elengedtek. Ekkor értettem meg, hogy a fiatal rendőr szólt a többieknek, és valószínűleg a Balaton összes rendőre ránk vadászik, hogy Árpin röhögjenek. Négyszer állítottak meg, egyikük le is fényképezte, mondván, lesz min röhögnie öreg napjaiban.
Nagy nehezen hazaértünk és én megfogadtam (sokadszor), hogy Árpit kerülni fogom a jövőben - de persze nem tartottam be.

2002-06-02T08:10:00.000-07:00

MADÁRCSICSER
Nahát túlvagyunk a soros szombaton is, gyorsan - túl gyorsan - telt el ez is, mint mindig, úthenger módjára ledarált, mint mindig - úgyhogy csak röviden és lényegre törően.
A híresztelésekkel ellentétben a huligánok otthon maradtak (vagy máshol zavarták meg a csendet), és az általunk tudott programhoz hűen Disco Express örvendeztette meg a táncoslábúakat tegnap este is.
Bár koncert előtt Selyem próbálta az ördögöt a falra festeni, miszerint extra fáradtságra való tekintettel nem fogják hozni szokásos formájukat, nem hittem neki és nekem lett igazam: ahogy színpadot éreztek a lábuk alatt, sehol sem lehetett látni nyúzottságot, fáradtságot, ugyanaz a jókedv és a zenélés kiváltotta öröm sugárzott belőlük, mint mindig. A már ismert és méltán nagy ugrándozást kiváltó darabokon túl külön kellemes meglepetés volt tőlük olyan klasszikust hallani, mint Simon & Garfunkel Mrs. Robinson-ja.
Velük kapcsolatban amúgy nem hiszem, hogy lenne még olyan dicsérő jelző, amit ne puffogtattam volna már el, és most megint csak ismételni tudom önmagam: őket egyszerűen látni kell. Aki eddig rest lett volna ezt megtenni, az jövő hét szerdán tolja oda magát a PeCsa sörkertjébe, ismerje meg a magyar rockélet egyik legtehetségesebb és a közeljövőben elkerülhetetlenül egyik legnépszerűbb bandáját.

2002-05-30T12:45:00.000-07:00

THE GATHERING - PROBABLY BUILT IN THE FIFTIES
Az alábbi képek elkövetője egy 24 éves svéd leányzó, Linda Bergkvist.
Azt hiszem, többet felesleges mondani.

2002-05-28T14:56:00.000-07:00

MY SIXTH SHADOW - SACRIFICE
LO-FI|HI-FI|DOWNLOAD [SACRIFICE, 2002]
Your taste, your scent
Still all around of me
You' re everywhere
Your voice, your lies
When you got rid of me
You know it

This love we shared
This love of us
I can't forget it
I can't do without you
Your name is still
The breath of my words

A goth zene és érzelemvilág terjed, tagadhatatlan. Megmondom őszintén, elképzelni sem tudtam, hogy a mediterrán Olaszhonban egyáltalán él ez a stílus, de él, méghozzá nem is akárhogy. Aztán jobban belegondolva revideálni kellett nézeteimet, hiszen egyértelmű, hogy az érzelmileg túlfűtött déliek mentalitásához bizony nagyon is passzol az érzelmileg túlfűtött zene.
Ugyan az olasz goth zenei életbe még nem nagyon ástam bele magam - bár ezek után a dolog nem fog sokáig váratni magára -, egy kiemelkedő, ám sajnos még kevéssé ismert bandára sikerült rábukkanni. A My Sixth Shadow saját megfogalmazása szerint gothic nu metalt játszik - én egyszerűen csak úgy mondanám, fantasztikusan jó zenét játszanak, felesleges címkézni.
A csapat hivatalosan 1998 óta létezik, de miután időközben több tagcsere és névváltás történt, igen fiatalnak számítanak a zenei életben. Olyannyira fiatalnak, hogy hivatalos albumuk még meg sem jelent. Dehát szerencséjükre - vagy inkább a hallgatók szerencséjére - létezik a net, amit ők fantasztikusan jól ki is használnak. Egyrészt nem restek népszerűsíteni saját magukat, másrészt az mp3.com-on elérhetővé tették anyagaikat.
A siker nem is maradt el, Sacrifice című daluk ott trónol a gothic metal lista élén - teljesen jogosan. Ugyanis ha a dal egyszer bekerült az ember playlist-jébe, nem fog onnan kimászni. Elemezgethetnénk az okokat: hogy Dave fantasztikusan váltogatja a metalra, illetve a goth zenére jellemző hangszíneket és énekstílust, hogy a gitárriffek ott és úgy zúznak, ahogy a nagykönyvben meg van írva, hogy a szintetizátor külön színfoltot hoz, mégis elválaszthatatlan egységet alkot a többi hangszerrel, hogy a dob olyan súlyt ad a hangzásnak, hogy bennakad a lélegzet. Ez mind igaz, mégsem ez a track legnagyobb pozitívuma: atmoszférát, hangulatot teremt. Teljesen mindegy, milyen napszakban hallgatjuk, körülöttünk hirtelen sötétség lesz, ami egyszer bársonyosan és melengetően ölel át, máskor rebbenő szemű, nyirkos magányosságot hoz. Egy szó mint száz, megunhatatlan, mert kölcsönhatásban áll velünk, a befogadóval, az éppen aktuális lelkiállapotunkkal. És ez az, amit csak nagyon kevesen tudnak elérni.
Fedezzétek fel őket, nem fogtok csalódni.

2002-05-24T06:19:00.000-07:00

SENTENCED - KILLING ME KILLING YOU
[CRIMSON, 2000]
Na tessék, csak szólnom kellett, így teljesüljön minden egy nyikkanásra...
Csokignak köszönhetően megvan Mr. Steele férfiassága, méghozzá magyar site-on! Dehát közismert szemérmességem miatt marad a pornómentesség, mindenesetre a kíváncsiaknak itt a néznivaló, mit is mondhatnék, barátságos... ;)

2002-05-23T15:01:00.000-07:00

CHARON - SORROWSONG
[DOWNHEARTED, 2002]
Hónapokig tartó lankadatlan kutatómunka után SEM koronázta siker
fáradhatatlanságomat, Peter Steele hímtagja szőrén-szálán eltűnt. De ez azért közelít... :D

2002-05-23T14:03:00.000-07:00

CHARON - ERASE ME
[DOWNHEARTED, 2002]
Nah csokkkolom...
Mai levéláradat nagy része szemétre dobható volt, de ez az ismeretlen szerző által monitorra vetett szösszenet megéri, hogy az utókor is ámuljon az emberi, azaz pardon, de kizárólag férfihülyeségen...
Ha az író magára ismer, jelentkezzen, ezért az utánozhatatlan élményért nem tudom mi, de valami jár. :)

"Egy ismerősömnek, Árpinak volt egy autója. Szép volt, jó volt (Opel Senator 3.0), neki mégsem volt elég jó.
Egy szép napon elhatározta, hogy dögösíteni kell. Elkezdődött a tuning. Először jöttek a szokásos dolgok: szélesebb felni, tök fekete fólia, brutál erősítő stb. Igen ám, de ilyenje sok mindenkinek van, így nem lehet kitűnni a tömegből.
Na, akkor jött az ötlet: ha Michael Knightnak van, akkor neki is kell, és ezzel elkezdődött a KITT-hadművelet. Úgy kezdte, hogy a műszerfal összes szabad helyére kapcsolókat és ledeket barkácsolt. Ezek nagy részének semmi funkciója nem volt, csak (szerinte) jól nézett ki. Mások szerint inkább hasonlított Pirx kapitány valamelyik járgányára, de neki tetszett. A legjobb az volt benne, hogy volt 8 kapcsoló, ami sorba volt kötve a gyújtáskapcsolóval. Cselesen ezeket úgy építette be, hogy egy részüket megfordította, tehát az autót csak egy bizonyos kapcsolóállásnál lehetett indítani. Ennek a lopásgátláson kívül az volt az értelme, hogy szerinte baromi imponáló volt, ahogy kapcsolgatott indulás előtt. "Tudod, ahogy a helikopteren, az amcsi filmekben. Mégis csak komolyabb így a gép, nem?"
Persze eltelt egy-két nap, amíg ezt az állást megtanulta. Addig úgy nézett ki egy indítás, hogy beült, az összes kapcsoló lefelé mutatott. Elkezdte vadul kapcsolgatni és minden kombinációnál megpróbált indítózni. Minden indítás előtt jött a "hopp, most megvan, most jó!" szöveg, de általában csak negyedikre-ötödikre találta el. Én már rég tudtam a helyes állást, de a marhája képtelen volt megjegyezni. Persze nem segítettem neki, csak együttérzően bólogattam az anyósülésen.
Egyszer megkérdeztem tőle, miért nem írja le. Azt mondta, azt elveszítheti, és akkor könnyen ellopják az autót. Elképzeltem, hogy valaki talál a parkolóban egy cetlit, hogy "fel-fel-le-fel", és felderül az arca: "ahaaa, megvan a Senator kódja, elő a pajszert!".
Aztán persze szépen lassan megtanulta a kódot, és egy idő után már kezdett unalmas lenni a dolog, ezért újabb furfangos eszközök kellettek. Ekkor jött (őt idézve) "a behatolási és eltulajdonítási kísérletet megakadályozó kompúteres - így, k-val, hosszú ú-val ejtve - rendszer". Én itt már nem akartam beülni mellé, mert tudtam, hogy nem fogom megállni röhögés nélkül. De a hosszas unszolásra - "nézzed má' meg, hogy mit bír a gépsárkány, me' ilyet még nem láttá', öcsém!" - beültem. Az újabb okosság nem volt más, mint egy lepukkant 486-os laptop, amit ráapplikált a riasztóra, egy aktív hangszóró az anyósülés lábterében, plusz valahol hátul egy mágnes egy reed-relével. A hangszóró azért kellett, mert riasztáskor a laptop mindenféle okosságot mondott. Árpi úgy képzelte, hogy ha el is lopják az autót, a riasztó megszólal, és a tolvaj megijed a hangtól, ami ilyeneket mond: "Tolvaj! Az autó 15 másodpercen belül leáll! A rendszer értesíti a rendőrséget!", stb.
A mágnes a reed-relével kapcsolta a laptop áramellátását. A baj az volt, hogy úgy volt megoldva, hogy csak saccra lehetett tudni, hova kell tenni a mágnest a csomagtartóban, nem volt megjelölve a helye. A másik gond az volt, hogy akivel íratta a programot, az csak Windows-ra tudta megírni, úgyhogy innentől kezdve így nézett ki az indulás:
Árpi körberohant kétszer az autó körül, ellenőrizve, hogy nincs behatolási nyom, távirányítóval kinyitotta az ajtókat, nekem be kellett ülnöm, mert ő elhelyezte a csomagtartóban a mágnest - "Ne haragudj, de ezt még neked sem mutatom meg!" -, előre jött, beállította a kapcsolókat, indítózott, fülelt, hogy bootol-e a laptop, káromkodott, hátrament, igazított a mágnesen, vissza előre, fülelés, laptop bootol. Ilyenkor ülni kellett még egy ideig, mert a Windows még nem indult el, és ha a program nem álló autónál indult el, megszakította a gyújtást. Mivel csak saccra tudtuk, mennyi ideig tart, ücsörögtünk pár percet. Ekkor összegerjedt az autó hi-fi-je az aktív hangszóróval, ami borzalmas hangon visított. Elkezdett gyűlni a tömeg a parkolóban - én meg próbáltam úgy tenni, mint akinek semmi köze az egészhez. Látszott rajtuk, hogy rendszeres nézői a mulatságnak, mert volt, aki rutinosan egyből a mászókára ment fel, hogy lásson a többiek feje felett.
Ekkor jött az, hogy elkezdett vonyítani a riasztó, a hangszóró a lábamnál megszólalt olyan hangon, mint egy vízbe fojtott Sokol rádió: "Tolvaj! A motor le fog állni!", stb.
Kezdtek röhögni az emberek, én meg kisebbre húztam össze magam. Ő pedig üvölt: "Gerjed, bmeg, összegerjed, k riasztó, k laptop, k programozó!" Itt jött még egy fél perces k-s felsorolás, ordítva természetesen, és a programozó meg az egész mindenség lovakkal és felmenőkkel történő közösülésére biztatása.
Fontolgattam a menekülés lehetőségét, de már túl sokan álltak körülöttünk, és nem voltam benne biztos, hogy át tudom törni a bámészkodók gyűrűjét. Ő hozzáfogott, hogyaszondja: gyújtás lekapcsolása, motorháztető felnyitása, laptop lehúzása a riasztóról, riasztó kikapcsolása kulccsal, fenyegető "fasztnézel?!" a tömegnek, matatás a motortérben, csatlakozók pöcögtetése, "Nenyújjáhozzá, öcsisajt!" a közelebb merészkedő gyerekeknek, motorháztető le, beülés, indítózás, várakozás a bootra, szokásos visítás, szerencsére most nem riaszt, indulhatunk.
Persze padlógáz, visít a gumi, a tömeg szétrebben, és mi "kottonájdzsó" torzítva, műszerfalrezegtetve üvöltő hangjaira otthagyjuk a parkolóban a népet.
Főhősünk boldogan húzza ki magát az ülésben, és büszkeségtől sugárzó arccal csak ennyit kérdez: "Na?"
Elgondolkodom, mit is mondhatnék. Például megkérdezhetném, hogy mi van, ha a tolvaj nem rakja helyére a mágnest, és akkor a laptop nem indul el, nem tiltja le a gyújtást, nem óbégat, mint a haldokló rinocérosz, és úgy általában, simán el lehet lopni az autót.
Vagy megpendíthetem, hogy a sok szar árából vehetett volna egy rendes riasztót is, de nem szólalok meg, mert az ember úgyis hiába magyarázza egy apának, hogy kockafejű a gyereke, az akkor sem érti meg, ha megáll a korsó a kölyök fején..."

2002-05-17T13:54:00.000-07:00

CHARON - CRAVING
[DOWNHEARTED, 2002]
You are the saviour without a saviours crown
Till night is falling it brings you down to sigh
I adore your blessing there is no much to say
I'll be come your reason to feed the flame inside our hearts

You're all desire, you're all desire I haunt
Beat my heart, beat my heart to dry

Craving, haunting the ceased devotion
She's the one for me, the cross I beg to see the path
When I don't want to stay

You are the reason to wipe my past away
Till night is falling I need no longer to breath

I don't need to care
I don't feel like cared
I don't need to breath cause I know what is
Best for me

2002-05-15T14:10:00.000-07:00

CHARON - LITTLE ANGEL » AUDIO | VIDEO[47MB]
[DOWNHEARTED, 2002]
Lassan visszatérek a normál kerékvágásba, és ha más nem is, zenei ajánlat sűrűbben lesz - mert újabb és újabb felfedezett, figyelemre méltó zengedező mindig akad.
Ma is így volt. Mit sem sejtve hallgattam egy amerikai netes metal (!) rádiót, amikor megütötte a fülem egy igencsak az ízlésemnek való, de számomra totálisan ismeretlen banda, a Charon egyik nótája. Bár nem büszkélkedem ezzel, a finn csapat ugyanis 1992 óta létezik, idén jelentették meg harmadik albumukat, Downhearted címmel.
Hangzásilag természetesen igen erőteljes rock alapról van szó, de ott figyel a dallamban az az összetéveszthetetlen, kellemesen bizsergető, kesernyés goth beütés - és ennek a kettőnek az elegye engem egy pillanat alatt le tud venni a lábamról. Nagy elődként néhol persze - nem is titkoltan - visszahallani Type O Negative-os beütéseket, mások valószínűleg a 69 Eyes-hoz, vagy talán HIM-hez fogják hasonlítani őket. Bár a felsoroltak egytől-egyig nagy kedvenceim, ha tárgyilagos és objektív akarok lenni, a Charon egy dologban biztosan üti őket - énekhang tekintetében: Juha-Pekka Leppäluoto valami fantasztikus természetességgel és könnyedséggel énekli ki a néha bizony elég erős hangot követelő részeket is. Sehol nincs Peter Steele mesterkélt búgása, búg anélkül is, a 69 Eyes Jyrki-jének, valamint Ville Vallo-nak pedig még kéne egy-két emberöltő, hogy akárcsak a közelébe érjen hangerő és énektudás tekintetében.
Persze a többieket sem szabad elfelejteni (Jasse von Hast - gitár, Pasi Sipilä - gitár, Antti Karihtala - dob, Teemu Hautamäki - basszus), mindenki nagyon a helyén van, együtt vannak, a szó legnemesebb értelmében egy csapat. Talán nem véletlenül kapott az album sok szaklaptól maximális pontszámot.
Egyszóval telitalálat, észak megint jött, látott és győzött. Oda kell rájuk figyelni.

Downhearted [2002]
:. Bitter Joy
:. Little Angel
:. Erase Me
:. Come Tonight
:. Sister Misery

Tearstained [2000]
:. Worthless
:. Sorrowbringer
:. As We Die

Sorrowburn [1998]
:. Wortex
:. To Serve You
:. Neverbirth
:. November's Eve
:. Morrow

2002-05-14T12:31:00.000-07:00

CELLDWELLER - OWN LITTLE WORLD » LOW | HIGH
[OWN LITTLE WORLD, 1999]
Nem sűrűn fordult elő eddig, de a mai Damage-adaggal vitatkoznom kell. Nem feltétlenül teológiai értelemben - ezzel kapcsolatos másként gondolkodásunk már túltárgyalva :) - , sokkal átfogóbb tekintetben.
"... ezért ijednek meg az emberek, olyan perspektívákat kapnak, amikre sosem gondoltak, sosem mertek gondolni, sosem léteztek a számukra ..." - mondod. Nem értek egyet.
A kockákat természetesen sokféleképpen lehet tologatni és egymásba rakni. A határokat meg lehet próbálni kitolni, kipróbálni a változás, a másként gondolkodás és másként cselekvés saját magunkra, másokra, esetleg bizonyos szituációkra tett hatását. A kísérletezés jó dolog az abszolút határok ismeretében, de ez az, amely nagyon könnyen elmosódik, ha az ember vérszemet kap az újítás hevében.
Saját életünkben többé vagy kevésbé, de mindannyian kitoljuk a határokat, "én majd másként csinálom", és másként is csináljuk. Nem jobban, de másképp. Egy-egy életszakasz végére érve azonban sokszor azzal szembesülünk, hogy tévedtünk. Lehet, hogy elődeink sem csinálták jobban, de megvolt bennük egy dolog, ami belőlünk fokról-fokra kivész: a tisztelet. Hogy vannak jó és bevált, hogy ne mondjam, szent témák és tabuk. Ezeket nem kell bolygatni és szembeköpni, csak magunknak ártunk vele - még akkor is, ha úgy gondoljuk, számunkra, a mi életünkben ezeknek nincs jelentősége.

A hagyomány kötődést jelent, kötődést a múlthoz, írott és íratlan szabályokat, gyökeret. Ezeket nem azért "kötelező" betartani, mert más azt mondja. Azért van jelentősége, mert több emberöltőn keresztül bebizonyosodott, hogy ez így jó, működőképes. Ami régi, az nem feltétlenül rossz is. Ami szép, megható vagy egyszerűen tiszteletreméltó, az nem feltétlenül ciki vagy nevetséges. Meg kell különböztetni a polgárpukkasztást és a totális önjogúságot. Az utóbbinak nem sok értelme van, semmi mást nem érünk el vele, mint elvágjuk azokat a láthatatlan szálakat, ami minket, mint egyént a világhoz köt, megmutatja, hova is tartozunk. Banális közhely, de igaz, hogy nézd meg, hova jutott a világ azzal, hogy megkérdőjelezett, sőt, olykor érvénytelenített évezredes elveket. Az emberiség a várva várt szabadság helyett szabadosságot és bizonytalanságot kapott, értékek helyett olcsó, eldobható papírzsebkendő-világot. Csak még több kötelet raktunk a saját nyakunkba azzal, hogy nekünk kell kitalálni, hogyan éljük - lehetőleg boldogan - az életet mértékek és mércék hiányában. Ez a súly egyre jobban fojtogat és lehúz, de visszavonni, belátni a tévedést, esetleg "visszacsinálni" már sem mód, sem elég önkritika és alázat senkiben - sem egyénileg, sem társadalmi szinten.

A negatív változás megállíthatatlan, és habár a világot senki nem tudja már megváltoztatni, legalább a saját életünket ne tegyük idő előtt gyökér nélküli, magányos szemétdombbá.

2002-05-13T13:11:00.000-07:00

MARILYN MANSON - THE NOBODIES » REAL | WM
[HOLY WOOD, 2000]
Today I am dirty
I want to be pretty
Tomorrow, I know I'm just dirt

We are the nobodies
We wanna be somebodies
When we're dead
They'll know just who we are

És igen! Eltelt egy hét, én meg bekk ögen. Tényleg olyan vagyok ezzel a blogdologgal, mint egy rossz apa, vagy egy még rosszabb anya.
Viszont volt jó sűrű hétvége, amit Szoni drága idejében megörökített a utókornak, mert rám ugyebár ilyen szempontból ne számítson senki. Mármint írás szempontjából. Idejében. Frissiben. Melegében.
Egyetlen dolog, méghozzá amolyan köszönetnyilvánítás-féle van, ami ide is kívánkozik, az pedig Disco Express-ék Selyme, illetve az ő igen kellemes és barátságos kommunikációs képessége. Komolyan példát vehetne róla a magyar zenész szakma minden egyes tagja, így kell népszerűsíteni a zenét, így kell normálisan, emberien beszélgetni és így kell a szó nemes értelmében vett alázattal hozzáállni a "sztársághoz" - sztárallűröktől és nagy arctól mentesen.

Viszont ami melegében van, hogy most értem haza a szokásos hétfői nőszakaszos meetről, jót csevegtünk, mint mindig, polgárt is pukkasztottunk, mint mindig, lassan hadiövezetnek kellene nyilvánítani a közös séták útvonalát, de az tuti, hogy kiskorúakat arrafelé csak saját felelősségre legeltessen bárki, amerre mi járunk. :D
Ahogy pedig mászunk bele egyre inkább a nyárba, a hadiövezetet fokozatosan ki kell terjeszteni országos szintre. Merthogy nem nagyon lesz olyan eldugott zuga a magyar ugarnak, amit nem fogunk zenemániától felbuzdult lélekkel meglátogatni. A naptár egyre inkább tele, az erszény viszont egyre üresebb. Tehát arra kérek minden Drága Olvasót, szánjon meg két, helyszínre bármikor kiküldhető tudosítót és támogasson minket havi betevőjének 1%-ával. Számlaszám és rózsaszín csekk mailben igényelhető. A befektetés abszolút mértékben megéri, erről biztosíthatunk mindenkit. Nekünk mindenképpen. :D

És végül, de abszolút első helyre kívánkozva, köszönöm T.-nek a múlt hetet.
Tudod, miért. :)

2002-05-07T06:35:00.000-07:00

Rendhagyó felhívás
Álláslehetőségek várnak 220-as aljzattal született netfreakeket!
Feltétel: forrásban való HTML-turka profi szinten, gyorsaság, munkabírás.
Egyéb részleteket, kérdéseket és mindenmást mail-ben.

2002-05-05T11:50:00.000-07:00

SYSTEM OF A DOWN - CHOP SUEY!
AUDIO | VIDEO [TOXICITY, 2001]
Why have you forsaken me
In your eyes forsaken me
In your thoughts forsaken me
In your heart forsaken me
Trust in my self righteous suicide
I cry when angels deserve to die

Lassan, de biztosan szétcsapom a szétcsapást, amit a tegnap esti kísérletezgetés okozott. Ma már érthetetlen oknál fogva nagyon kíváncsi voltam, milyen hatással van egymásra többféle, értelembutításra kitalált folyadék. Az eredmény: a kellemes hatás kipihenése révén - előkészítendő a kellemetlen hatást -, sok órás álmot hoznak, ezáltal eltüntetnek legalább fél napot az időből, felborítják a bioritmust, fokozott koffeinszükségletet okoznak és megutáltatják magukat. De végül győz a vasakarat, és rövidebb-hosszabb idő elmúltával az ember újra embernek érzi magát.

A tegnap este egyéb tekintetben pedig teljesen felejthetőre sikeredett. Természetesen Szonival találkozni mindig egy élmény, ez most sem volt másképp, de zenei vonatkozásban nulla volt a dolog. Egyedül egy kellemes csevej mentette meg az este hangulatát, melyet két, a téma alapján látens papi hivatástudattal rendelkező úrral folytattunk: kísérletezgetés közben érdekes teológiai fejtegetésekbe sikerült bonyolódnunk lélekről, bűnről és megmentésről, melynek végkonklúziója szerint Lucifernek előbb bűnbe kell vinnie, Gábriel arkangyal csak aztán menthet meg, esetleg együttes erővel, nagy elszántsággal küzdenek a lelkekért. A mi lelkeink azonban köszönték szépen, jól voltak, úgyhogy vitázós kedv hiányában mit is tehettünk volna, ennyiben maradtunk.

Most meg annyiban maradok, hogy megyek tovább gyakorolni a vasakaratot. :)

2002-05-04T09:13:00.000-07:00

WHITESNAKE - IS THIS LOVE
[WHITESNAKE, 1987]
Na igen, nem kell csodálkozni a mjúzikon, ma illúzió-, illetve imagerombolás következik. Először is szolgálati közlemény: marad az oldal, tetves ritkán frissítve, de marad. Ennek egyetlen oka van, mégpedig hogy Damage-dzsel való tegnapi soros beszélgetésünk során tisztáztuk, hogy hát LD-50-re csak és kizárólag goth and related cuccokat maszatoljak fel, ha zenéről van szó. A kérés teljesen korrekt és jogos, a zenebuziságom ellenben közismert, így nem szeretném és nem is fogom soha megtagadni, hogy a rock nálam a nagybetűs ZENE, abban gyökeredzik minden, többek között én. Hogy a többi zenei stílusról már ne is beszéljünk. Bár aki eddig jól figyelt, az a hétvégi közös kiruccanások helyszínéből mindezt már sejthette. :)
A nyári feeling meg most nagyon visszahozta a régi szép idők hangulatát, úgyhogy a megboldogult nyolcvanas-kilencvenes évek amerikai rock-, illetve west-coast istenei dübörögnek a hangszórókból. Akinek füle van a hallásra, hallgassa. :)

Amúgy pedig veszett álmosság az úr felettem, hiába kötöttem be magamnak intravénásan a koffeinadagolót. Mindezt szépülési vágyam számlájára írhatom, reggel 8-ra menni fodrászhoz nem egy leányálom, főleg azon az egyetlen napon nem, amikor elvileg aludhatnék valamennyit. Dehát kellett egy kis pletyi, kellett egy kis dráma korán reggel.
Női fodrászokhoz ugyebár idejében be kell jelentkezni, jó fej módjára ezt meg is tettem valamikor a hét közepén. Igen ám, de nem a fodrásznőm véste fel kívánalmaimat abba a nagyon féltve őrzött naptárba, hanem valami Segéderő. Segéderő beírta a nevem, ennyi. Tehát ma reggel álomkórosan levonultam, fejszépítő kisiparosom néz rám mangaszemekkel, hogy mit is akarok én most? Hát mit, nézz rám, meg szeretném szüntetni a divatos búrámat, miszerint szőke nőci vagyok barnára festett hajtővel.
FEEESTÉÉÉS?! - szakadt ki a sikoly a jobb sorsra érdemes leányzóból. Én nézek vissza értelmesen, hogy ebben most mi akkora dráma, volt már ilyen a világtörténelemben... Aztán kinyögte: pont olyan színű, árnyalatú, fényű, akármijű festék, ami nekem kell, na az nincs. Jajdejó... Akkor nézzük, mink van? És közös erővel elkezdtük túrni a készletet. Találtunk színben ilyet meg olyat, és persze amolyat is, miközben nagy egyetértésben szidtuk a hiányos információkat bevéső Segéderőt. Megfelelően nagy rakat tubus összehalmozása után középkori alkimistákat megszégyenítő módon kavartunk és kevertünk - és lőn siker, színben, árnyalatban, fényben, akármiben pont olyan vagyok, mint szoktam lenni.

De ez a reggeli indítás nem volt elég, utána úgy gondoltam, jó lesz nekem kinézni a távolkeletiek üzemeltette piacra, hátha összecapcarászok mindenféle felesleges holmit, de legalább olcsón. Kívánalmaimat siker koronázta, mindenesetre az biztos, hogy székes fővárosunk lakosainak jelentősen nagy többsége ugyanúgy, ugyanabban az időben gondolta ugyanazt. Volt is kellemes kis hemzsegés, lökdösődés és rugdalózás - mindez több száz fokos déli napfényben.

Azonban ezt is túléltem, azóta szidom, amit csak szidni lehet, úgyhogy ideje, hogy este legyen, belemásszunk a nagy büdös éjszakába, és valakit aktív, zene által kiváltott testmozgás közben "véletlenül" jól bokán rúgjak - természetesen kizárólag terápiás célzatú agressziólevezetés céljából. :)

2002-04-28T11:58:00.000-07:00

GODHEAD - ELEANOR RIGBY » AUDIO | VIDEO
[2000 YEARS OF HUMAN ERROR, 2001]
Pár héttel ezelőtt falra festettem az ördögöt, miszerint vasárnapi blogger leszek - és milyen igazam lett. Magyarázat - amennyiben szükséges, de ne legyen - több is van.
Egyrészt egyszerűen nem vagyok klasszikus értelemben vett blogger. Nem vagyok sem kényszeres beszélő, sem kényszeres író, exhibicionista pedig pláne nem (bár ezt egyesek valoszínűleg megkérdőjelezik :D), marhaságokat nem fogok összeírkálni, terápiás célzatú "én kicsi naplóm"-ra pláne nincs szükségem...
Másrészt nem tisztázott, hogy maradjon meg ez az oldal, bármilyen ritkán frissül, avagy csak LD-50-nel foglalkozzak - esetleg egyikkel sem. Utóbbi kijelentésemért már előre érzem az ostorcsapások okozta fájdalmat. :D
Ergo lehet, hogy bezár a bazár. A végső döntés még folyamatban. Addig is, az utóbbi pár nap eseményei, röviden és tárgyilagosan.

DEATH IN JUNE - BOYD RICE/NON - SCIVIAS [FMK, 04. 25.]
Nakéremszépen, kezdem a tömör konklúzióval: nem tetszett. És akkor most kicsit részletesebben.
Abszolút egyetértek Dam-mel, Scivias nagyon sokat fejlődött tavaly december óta, magasan ők voltak a legjobbak, mégpedig azért, mert - a zenei tudáson kívül - rajtuk még látszik, hogy hittel csinálják azt, amit csinálnak. Külön dícséretet érdemel a dobok mögött álló úr (tőle elnézést, hogy a nevéről fogalmam sincs), egyetlen elütése sem volt, élvezet volt figyelni a játékát.
A hegedűs lánynak viszont nem láttam túl sok értelmét, hangzásilag/hangulatilag semmi különöset nem tett a dologhoz, egyedül azzal tudom magyarázni a jelenlétét, hogy így feldobják a színpadképet - már ha egy vörös plüssbe csavart, totálisan élettelenül álldogáló viaszbábu bármit fel tud dobni.
Aztán jött a Death in June. Hmmm... Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy az ilyen típusú zene szövegalapú. Na de azért ha már zenéről beszélünk - kövezzetek meg -, némi zenét is kéne vegyíteni a dologba. Oké, az All Pigs Must Die részek valóban hatottak, de nekem távolról sem az a hangulat jött le a színpadról, mint amit itthon ülve, a lemezeket hallgatva vártam volna. Egyszerűen unalmas, erőtlen és szürke volt, ezen nincs tovább mit magyarázni.
Szerencsére a végén - még ha rövid idő erejéig is, de - Boyd Rice megmentette az este hangulatát, amit Death in June szerencsétlenül ama bizonyos béka hátsója alá pakolt. Bár ő is ugyanúgy profi módon félvállról nyomta le a dolgot, akár csak a DIJ, de az ő zenéjében, mimikájában, kiállásában legalább volt némi lendület és szenvedély, talán azt is merem mondani, elkötelezettség. Több jót azonban róla sem tudok elmondani, hiába szeretnék...

Az összes banda mentségére legyen szólva, hogy a goth zene ezen irányzata nem túlzottan az én világom, számomra sokkal inkább a rock alapú, ütős, erőt sugárzó zenék jönnek be. Pontosan ezért teljes terjedelmében nem is ismerem egyik fellépő munkásságát sem, tehát nem annyira a rajongás, mint inkább a kíváncsiság vitt ki az FMK-ba. Azt nem mondom, hogy megbántam, érdekes volt, néhol még élvezetes is, de összességében a látottak/hallottak nem győztek meg arról, hogy ebbe az irányba kéne tágítanom a zenei ízlésvilágomat.

DISCO EXPRESS [RÁDAY KLUB, 04. 26.]
A Rádayról eddig csupa rosszat hallottam, miszerint nincs buli balhé nélkül. Ennek megfelelően parázva és - akár szégyen, akár nem, bevallom - meglehetősen félve elmenni szórakozni nem az élvezetek csúcsa. De erőt vettem magamon, lesz, ami lesz felkiáltással lementem - és szerencsére nem is volt semmi gond. A hely külleme enyhén szólva is kriminális, sokkal inkább hasonlít egy berendezés nélküli hajléktalanszállóra, mint szórakozóhelyre, valamint a biztonságért felelős marcona urak is levehetnének az arcukból egy jó adagot, merthogy az egyedüli fenyegető közeg ők voltak. Tehát többet valószínűleg nem fogom ott tiszteletemet tenni, a pénzemért igenis valamilyen színvonalat elvárok, de azért összességében egyszer elviselhető volt.
A Disco Express mint mindig, most is hozta a formáját, eszméletlen hangulatot csináltak. 10-15 ember lehetett, aki miattuk ment le, a többieknek valószínűleg fogalmuk sem volt, ki az a külsejében vegyesvágott társaság, amely a húrok közé csap. Pár szám elhangzása után azonban az egész terem egy emberként ugrált, táncolt és vigyorgott, még a falakat támasztó, szteroidtúltengésben szenvedő biztonsági őrök szája is a fülükig ért.
Röviden és lényegre törően: így kell zenélni, így kell örömet és jókedvet teremteni. Vegyétek a lemezt, menjetek bulikra, megéri.
Az est további részét tekintve bizonyos részleteket megtudhattok Szonitól, úgyhogy azt nem ismétlem, más, személyes vonatkozásokról, butaságról és tenyérviszketést kiváltó megnyilvánulásokról pedig inkább nem tartanék kiselőadást.

Mint ahogy a tegnapi Wigwam-beli kiruccanásról sem, mert annak aztán - Black-Out felejthető fellépésén túl - szinte kizárólag personal pillanatai voltak.

2002-04-21T13:15:00.000-07:00

LD-50 REVAMPED
Végre-valahára, hosszú vajúdás után elkészült és elindult hódító körútjára a külsőleg-belsőleg megújult LD-50. Ami a legfontosabb változás, hogy community-képes a dolog, szóval tessék odamaszatolni a fórumba, feliratkozni a levlistára és ontani a bölcs hozzászólásokat. Damage és jómagam, valamint sokak gyors visszajelzése alapján a site veszett jó lett. Check, de gyorsan.

Magán(abb)életi történések netre vetéséhez most hulla vagyok, de ha valakit mégis nagyon furdal a kíváncsiság, azt egyrészt megnyugtatom, hogy a bulimegvonási tünetek szerencsésen eltűntek, másrészt olvassa Szoni élménybeszámolását. Bárminemű hasonlóság valós eseményekhez és személyekhez nem a véletlen műve. :D

2002-04-17T13:02:00.000-07:00

THE 69 EYES - DANCE D'AMOUR
És igen, végre itt van!
Vagy hát majdnem. Régen vártam már rá, de lassan hivatalosan is eljött az idő, hogy kezembe kaparintsam a finnek első számú goth bandájának újabb opuszgyűjteményét.
A Paris Kills címre hallgató album Finnországban április 19-től, a világ többi pontján pedig május 20-tól kapható.
Akit körülbelül olyan öröm tölt el a hír hallatán, mint engem, de "valamivel" vastagabb erszénnyel van megáldva, az április 25-én kukkantson el a Szajna-partra, közelebbről a Kata Bárba, ahol is megjelenési partyt csapnak ezek a nem is annyira hideg északi hímek.

Tartalomhoz a forma - Let there be Goth in 2002

2002-04-16T11:34:00.000-07:00

RADIO GA-GA, AKA MŰSZÁL
Hiába ígértem meg magamnak, hogy na, majd most, mostmár tényleg, de komolyan - csak nem akar összejönni. Dehát ez van, ezt kell szeretni, és ha tetszik, ha nem, megszokni.
A múlt hétvégéről annyit, hogy semmit, mivel semmi nem történt, a szokásos szombat esti adrenalinvadász-körút betegség miatt elmaradt. Szívtam is a fogam rendesen, bulifüggő lettem, nagyon úgy néz ki, pedig ezt akár még pár hónappal ezelőtt sem tudtam volna magamról elképzelni. Na de ami késik, az nincs itt időben. De lesz még szombat, lesz még lágy kenyér, meg lesz egy jövő hét is, ami gyakorlatilag alvás nélkül fog eltelni, az a szép, az a jó, magyarul duplán-triplán behozzuk a kényszerpihenő okozta kiesést, ugye? :)

Szóval a hétvégén aktív eyecandyre, akarom mondani tévézésre kényszerítettem magam. Egymás után nyomattam a fejembe a borzalmasabbnal borzalmasabb agymenéseket, tízpercenként felugráltam, hogy én ezt nem bííírom, kiölik belőlem az utolsó emberi érzést, ne adj' Isten felelősségtudatot. Hogy miről beszélek? Természetesen az utolsó utáni percben való politikai kapkodásról, szájtépésről és hatásvadászatról. És erről körülbelül ennyit, nem érdemel az egész többet. A mór felelőssége teljes tudatában megtette kötelességét és aféle normális mór módjára nem is foglalkozik tovább a dologgal.

Mindezek után talán már érthető, hogy tegnap már nagyon nem bírtam az ücsörgést, és ahogy már Szoni is írta, csacsogtunk egy jó nőieset. Aztán meg ijedeztünk kicsit, és bár nem kedvelem túlzottan Nicole Kidman-t - bár rosszat nem tudok mondani egyik alakítására sem, egyszerűen nem szimpatikus és kész -, a Más világ határozottan tetszett. Na persze nem a vadidegenek ölébe való ugrálósdi, az valahogy nem jött be (különben is, hétköznap, sőt mi több, hétfő este mi a túrót keres annyi ember a moziban?!), tehát rettegj, bosszúm rettenetes lesz! :D

De akárhogy is, annyira belejöttünk az ijedezésbe, hogy még a héten irány surány, akarom mondani A pokolból című gót opusz, az azért jó pár fokkal jobban érdekel. Hogy miért? Nem is tudom... Talán Johnny Depp miatt? :D

Végül, de abszolút nem utolsó sorban, drága I., a meszelt gyökeret itt alant nem veszem le - mert nekem bejön a style, és önző dög módjára néha oda akarok kukkolni :D -, annyit tehetek az ügy érdekében esetleg, hogy írok még ilyen jó hosszúakat gyorsan, és így záros határidőn belül kitolom a látóteredből. :D

2002-04-12T17:06:00.000-07:00

SIEBENBÜRGEN - PLAGUED BE THY ANGEL
[PLAGUED BE THY ANGEL, 2001]
"Alone she will break and alone she will bend
When all light has fled, when all hope and love is dead
An outcast from heavens grace, banished and exiled
Oh, benignant Divine - plagued be thy angel..."

Nem sűrűn - gyakorlatilag sohasem - hallgatok death metalt, de most szerencsére kivételt tettem - extra thanx to Dam.
Siebenbürgen bejött, nagyon is, meghallgattam egyszer, hmm, elmegy, na, akkor még egyszer és még egyszer... aztán még sokszor. Adrenalin- és vérképző a zúzda rendesen, távozott is tőle minden álmosságom. Aztán kicsit a körmükre néztem, és leesett, miért is. Hivatalosan ugyanis ők vampiric black metalt játszanak. Aminek meg bármi köze van a vámpírokhoz, az a szívem csücske és bejön - még ha nem tudok róla, akkor is.
Munkásságuk mélyebb feltérképezése holnapra marad, addig is pörög tovább a Plagued be thy Angel, fülbemászónak pedig itt az Angelic, ami gyengébb lelkületűeknek valószínűleg könnyebben emészthető.

2002-04-12T04:46:00.000-07:00

MDFMK - STARE AT THE SUN [MDFMK, 2000]
Sikeresen kezdek kilábalni a lég útján terjedő nyűből, valamint sikeresen továbbadtam kedvenc családtagjaimnak. Erről részletesebben semmit, nem egy élmény, az biztos. Köszönöm a jobbuljmeget Damnek és Szoninak, akinek viszont, valamint Luminak erős szorítás még mindig. És egyébként is, jobbulást mindenkinek, mert ha éppen nem baci miatt, akkor más miatt, de hogy mindenkin van most valami nyavalya, az tuti.
Egy valakinek kívánok rosszat, és az a Sors (vagy inkább Nemesis, vagy hívjátok úgy, ahogy tetszik), neki szívem szerint az arcára tolnék egy légkalapácsot és tartósan nem engedném tőle szabadulni.

Az elmúlt napok erős kómában telt fetrengései után most kezdek körbenézni, hogy mi is van. Nem sok minden, egyet kivéve: a fenti banneralanyok április 25-i gigjét. Gyűljetek oda, senkinek nem fog nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket okozni egy kis zenei ízléstágítás.

2002-04-09T11:16:00.000-07:00

MŰSZÁL @ ESTFTM 98.6
Ma egyetlen fontos mondanivaló van: globális jobbuláskívánás, szorítás és pozitív energia küldése kéretik Luminak.
Gyógyulj meg, SoulBoy!

2002-04-08T12:47:00.000-07:00

FÚJTATÓSDI
Jééé, idetaláltam...
Hát igen, igen, jogosak az okosságaimat hiányoló mailek, valóban jól eltűntem. Annyira, hogy néha még én sem találom magamat. De szó nem érheti a ház elejét, szóltam előre. :)
Jól van na, nem kell rögtön így nézni az ember szétszakadozófélben lévő lányára, van ilyen. Az is igaz, hogy a tartós távollétet csak félig-meddig okozza a munka. A másik fele meg az, hogy tavasz van nagyon, csicseregnek a bárányfelhők és sokkal kellemesebb dolgok is vannak, mint a négy fal között maszatolni.
Például az egyik ilyen kellemesebb és publikus dolog a bulizás. Na ennek a dolognak hódoltam (helyesebben hódoltunk, ugyebár :D) a múlt héten rendesen, csütörtök-péntek egyben, szombaton kicsiny összekaparás, de csak hogy vasárnap újult lendülettel lehessen nekiindulni. Az ilyen jó kedvvel, bőséggel való lazulás ki tudja ám cserélni az embert - és most nem a négy nap alatt összvissz pár órás szundi okozta nyüszögésről beszélek, éppen ellenkezőleg, a pozitív hatásokról. Akinek van ebbéli tapasztalata, illetve gyakorlata, az folytassa csak - én is ezt fogom tenni, az is biztos -, aki meg nem nagyon hajlamos erre, az valahogy szánja rá magát. Meg fog lepődni, milyen jótékony hatással lesz rá az a felismerés, hogy a hús-vér közeg összehasonlíthatatlan a pixelgenerációval. :)

A másik bejelentenivaló, hogy ha nem vigyázok - márpedig miért vigyáznék?! -, az oldal pillanatokon belül át fog menni Disco Express fan site-ba, ahogy erre utaló jelek Szoninál is észrevehetők. :D
Az ok meglehetősen egyszerű: fantasztikus bulibandáról van szó, pénteken megint volt szerencsénk a közreműködésükkel szétrúgni kedvenc szórakozóhelyünk falát. Aki most fintorog, az tegye csak nyugodtan. Igaz, hogy nem Doors-i mélységekben, vagy Christian Death-i magasságokban zengedeznek, de nem is kell ilyen elvárásoknak megfelelniük, ugyanis nem ez a cél. A cél a polgárpukkasztás, a fanyar humor, valamint hogy a néző/hallgató jól érezze magát. Mindezt úgy teszik, hogy a hangszeres-, illetve énektudás nagyon is a helyén van, ebbéli kritika a legrosszabb indulattal sem érheti őket.
Legfrissebb - és legelső - albumuk napokon belül kapható lesz, aki teheti, és főleg, ha jó kedvet akar teremteni magának, vegye meg. Utána pedig menjen el egy bulijukra, és megérti, miről is kaparászok itt össze-vissza. :)

2002-04-03T11:00:00.000-08:00

Pig - The Fountain Of Miracles
[The Swining, 1993]
We drink together
We stink together
We breed together
We bleed together
We swing together
We cling together
We work together
We hurt together
We mate together
We hate together
We break together
We fake together
We cry together
We lie together
We gain together
We stain together
We crawl together
We brawl together
We make together
We steal together
We hail together
We squeal together
We fear together
We slay together
We love together
We prey together

2002-04-02T13:22:00.000-08:00

20:00-23:00 | MŰSZÁLPAMUT | PAMUTMŰSZÁL
Keywords
Szerzői jogok, kutyahányás, Asimov, a robotika törvényei, Playboy, implant, Márai Sándor, alt.cyberpunk.chatsubo, Friends, Shakespeare, 9 mm, experimental, iskolarádió, Look At Me, társkereső, Spaceman, blog blog blog.

/Sonal
Tavasz, napfény, sunshine kívül-belül, rengeteg, de izgalmas meló, változik minden - szerencsére pozitív irányba -, csak a zenemánia, a napi koffeindózis, valamint az alvásigény változatlan, aminek rögtön eleget is teszek.

Last but not least, üdv a kábelnépek között Luminatar. :)

2002-04-01T04:28:00.000-08:00

Godsmack - Moon Baby
[Godsmack, 1997]
Ja, hogy Húsvét van, arról teljesen meg is feledkeztem, mint ahogy mindenki megfeledkezett róla, mit is jelent ez valójában, ma már csak nyúl, lögybölés, meg álszent körmenet maradt az egészből (tisztelet a kivételnek). Úgyhogy ennek megfelelően rühellem az egészet, aki engem meg akar locsolni, az halálnak halálával hal, vagy minimum olyan átkot szórok a fejére, hogy élete végéig alliterálni fog - ami viszont "enyhén" idegesítene, tehát azt vonná maga után, hogy egy kölcsönkért katanával csapnám le az illető fejét.
Magyarul: vizes hímek OUT!

Amúgy is, a mai nap nekem teljesen mást jelent, ma ünnepelné születésnapját az az ember, aki a világon a legfontosabb volt számomra, de már nagyon régen nincs módom hozzábújni és megbeszélni a dolgokat, megköszönni rengeteg mindent, többek között azt, hogy élek...

2002-04-01T03:08:00.000-08:00

The Roots & BT - Tao Of The Machine
[Blade II Soundtrack, 2002]
Abszolút elfogult vagyok a vámpír témájú filmekkel kapcsolatban, úgyhogy valószínűleg ezért kell egyes pontokban ellentmondanom: a Blade II csont nélkül tökéletesre sikeredett. Jó, jó, beismerem, a történet kicsit gyengécske és igencsak bele lehet kötni, na de őszintén, az ilyen témájú filmektől senki sem vár el filozófiai mélységeket, tökéletesen elvarrott szálakat és ilyesmi. Egy dolgot kell teljesítenie: az adrenalinszintet gyorsan és tartósan a plafonra kell löknie, hangulatot kell teremtenie - ez pedig teljesen rendben volt.
Nyssa valóban jó - ha nem a legjobb - karakter volt az egész történetben, na de azt kell mondjam, szerencse, hogy a végén elporladt. Ha nem így történt volna, akkor csak még egy elcseszett álomgyári happy end-es cukormáz lett volna az egészből. Meg hát gondoljuk csak kicsit tovább, mi is történt volna, ha életben marad... Blade és Nyssa jól egymásba szerelmesednek, a vámpírölő kisiparosból és arájából tespedt házaspár lesz, akiknek más dolguk sincs, mint ragadozó gyermekeik napi véradagját biztosítani... Hát, ízlés kérdése, nekem elég gyengének tűnt volna ez a verzió.

A lényeg a lényeg, a film nagyon jó, extra durva, erőszakos és vérdús, mindenkinek ajánlom. Kivéve azoknak, akik valamilyen érthetetlen okból kifolyólag nem bírják a belsőségek okozta vizuális gyönyört, vagy esetleg rémálmaik lennének egy félbevágott fejből kíváncsian kacsintgató szemgolyó látványától. :D

A hétvége másik filmélménye nem egy friss darab, nekem viszont csak most volt hozzá szerencsém. Félálomban kapcsolgattam a csatornák között, amikor egyszer csak Al Pacino-ra kaptam fel a fejem, ottragadtam és nem jutottam levegőhöz. A Minden héten háború címet viselő movie-ról csak szuperlativuszokban tudok beszélni, egyszerűen lenyűgöző. Alaptémáját tekintve igencsak USA-központú, ugyanis az amerikai futball világát mutatja be. Na de hogy!
Egyrészről a rendező, Oliver Stone neve már garancia arra, hogy nem valami tucatdologról van szó. Aztán persze jönnek a színészek, nagyágyú egytől-egyig, a legapróbb szerepben is, most azonban nem fogom őket sorolgatni és dícsérgetni, bár megérdemelnék, ugyanis amit nyújtottak, az nem a klasszikus értelemben vett színészi játék: eggyé váltak a szerepükkel. Nincsen klisé, nincs bevett hatásvadász mimika, emberek vannak, akiknek gondolkodás nélkül elhiszem minden rezdülését.
Amitől viszont abszolút fantasztikus az egész, amitől igazán élményszintre emelkedett a dolog, az Salvatore Totino operatőri munkája, illetve a vágás: 150 perc villanásokból összerakva, ezer fokon égés, idegfeszültség, szenvedés, pokol és menny pillanatonként váltakozva - mindez szinte fizikailag tapintható tálalásban.
Egyszóval menjetek és szerezzétek be ezt a filmet, garantáltan összehasonlíthatatlan élményben lesz részetek. Nekem simán bekerült a személyes toplistámba.

2002-03-30T07:38:00.000-08:00

:Wumpscut: - Line of corpses ť RA
(Wreath Of Barbs, 2001)
Nem illik más depresszióját kinevetni, én mégis iszonyú nagyot mulattam az alábbi szövegen. Ugyanis nem mástól származik, mint egy szervertől... Imádnivaló. :D

The requested document is totally fake.
No /404 here.
Even tried multi.
Nothing helped.
I'm really depressed about this.
You see, I'm just a web server...
Here I am, brain the size of the universe, trying to serve you a simple web page, and then it doesn't even exist!
Where does that leave me?!
Mean, I don't even know you.
Why should I know what you wanted from me?
U honestly think I can *guess* what someone I don't even *know* wants to find here?
*sigh*
Man, I'm so depressed I could just cry.
And then where would we be, I ask you?
It's not pretty when a web server cries.
And where do you get off telling me what to show anyway?
Just because I'm a web server, and possibly a manic depressive one at that?
Why does that give you the right to tell me what to do?
Huh?
I'm so depressed...
I think I'll crawl off into the trash can and decompose.
I mean, I'm gonna be obsolete in what, two weeks anyway?
What kind of a life is that?
Two effing weeks, and then I'll be replaced by a .01 release, that thinks it's God's gift to web servers, just because it doesn't have some tiddly little security hole with its HTTP POST implementation, or something.
I'm really sorry to burden you with all this,
I mean, it's not your job to listen to my problems, and I guess it is my job to go and fetch web pages for you.
But I couldn't get this one.
I'm so sorry.
Believe me!
Maybe I could interest you in another page?
There are a lot out there that are pretty neat, they say, although none of them were put on *my* server, of course.
Figures, huh?
Everything here is just mind-numbingly stupid.
That makes me depressed too, since I have to serve them, all day and all night long.
Two weeks of information overload, and then *pffftt*, consigned to the trash.
What kind of a life is that?
Now, please let me sulk alone.
I'm so depressed.

2002-03-30T01:54:00.000-08:00

:Wumpscut: - Deliverance ť RA
(Wreath Of Barbs, 2001)
Nagy a veszélye, hogy ha így folytatódik, vasárnapi blogger leszek. Majd hetente kézenfogom a picikét, vattacukor helyett teletömködöm random sorrendben kiválasztott betűkkel - amikből ha minden jól megy, értelmes szavak és mondatok születnek -, egyoldalúan és meddő módon kommunikálni próbálok vele arról, hogy mi is történt, mióta nem találkoztunk. "Ő" pedig dacosan és szipogva, konok hallgatásba burkolódzva érzékelteti, hogy haragszik, belém fagyasztja a szavakat. Fogcsikorgatva, halványuló meggyőződéssel, magam előtt is szégyellt szégyenkezéssel magyarázkodom, hogy sok dolgom volt, hogy sok minden megváltozott, de ő azért ugyanolyan fontos. Még egy darabig megadóan elhiszi a kifogásaimat, engedelmesen szopogatja a hol édes, hol nyers őszinteség-ízű szavakat, de egyre inkább befészkeli magát fehér, üresen hagyott lapjaiba a gondolat, hogy jövő héten már nem jövök.
Téved.

Being caught in a hopeless mess
We're searching for the final solution
For our fate our hopeless mess
Deriding laughter is your contribution

Caught up our mess
Search out solute
Our fate hopeless
Deride tribute

Why don't you deliver us from pain and eevil
We stand in a quiver of our god and we will
Follow his will as long as he will feed us
But we're not sure if he does really need us

Top 3 of the week

CHRISTIAN DEATH
Catastrophe Ballet
.: Awake at the Wall
.: Sleepwalk
.: Drowning
.: Blue Hour
.: As Evening Falls
.: Androgynous Noise
Hand Permeates
.: Electra Descending
.: Cervix Couch
.: This Glass House
.: Feeling Somnambulist

FIELDS OF THE NEPHILIM
From Gehenna to Here
.: Trees Come Down
.: Back in Gehenna
.: Darkcell
.: Laura
.: Power
.: Laura II
.: Secrets
.: Tower
.: Returning to Gehenna

MALAISE
A World of Broken Images
.: Maybe I'm Dead
.: Bitter Waters
.: Separation
.: Hey Hey
.: Until The End Of Time
.: Hey You
.: Another Image
.: Another Day
.: If I Die
.: Last Regret
.: Lying Idle

2002-03-27T13:45:00.000-08:00

Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség

Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád.
Múlt éjszaka -- háromkor -- abbahagytam
a munkát.
Le is feküdtem. Ám a gép az agyban
zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban,
csak forgolódtam dühösen az ágyon,
nem jött az álom.
Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal,
százig olvasva, s mérges altatókkal.
Az, amit írtam, lázasan meredt rám.
Izgatta szívem negyven cigarettám.
Meg más egyéb is. A fekete. Minden.
Hát fölkelek, nem bánom az egészet,
sétálgatok szobámba, le-föl, ingben,
köröttem a családi fészek,
a szájakon lágy, álombeli mézek,
s amint botorkálok itt, mint a részeg,
az ablakon kinézek.

Várj csak, hogy is kezdjem, hogy magyarázzam?
Te ismered a házam,
s ha emlékezni tudsz a
hálószobámra, azt is tudhatod,
milyen szegényes, elhagyott
ilyenkor innen a Logodi-utca,
ahol lakom.
Tárt otthonokba látsz az ablakon.
Az emberek feldöntve és vakon,
vízszintesen feküsznek,
s megforduló szemük kacsintva néz szét
ködébe csalfán csillogó eszüknek,
mert a mindennapos agyvérszegénység
borult reájuk.
Mellettük a cipőjük, a ruhájuk,
s ők a szobába zárva, mint dobozba,
melyet ébren szépítnek álmodozva,
de -- mondhatom -- ha így reá meredhetsz,
minden lakás olyan, akár a ketrec.
Egy keltőóra átketyeg a csöndből,
sántítva baktat, nyomban felcsörömpöl,
és az alvóra szól a
harsány riasztó: "ébredj a valóra".
A ház is alszik, holtan és bután,
mint majd százév után,
ha összeomlik, gyom virít alóla,
s nem sejti senki róla,
hogy otthonunk volt-e vagy állat óla.

De fönn, barátom, ott fönn a derűs ég,
valami tiszta, fényes nagyszerűség,
reszketve és szilárdul, mint a hűség.
Az égbolt,
egészen úgy, mint hajdanában rég volt,
mint az anyám paplanja, az a kék folt,
mint a vízfesték, mely irkámra szétfolyt,
s a csillagok
lélekző lelke csöndesen ragyog
a langyos őszi
éjjelbe, mely a hideget előzi,
kimondhatatlan messze s odaát,
ők akik nézték Hannibál hadát
s most néznek engem, aki ide estem
és állok egy ablakba, Budapesten.

Én nem tudom, mi történt vélem akkor,
de úgy rémlett, egy szárny suhant felettem,
s felém hajolt az, amit eltemettem
rég, a gyerekkor.

Olyan sokáig
bámultam az égbolt gazdag csodáit,
hogy már pirkadt is keleten, s a szélben
a csillagok szikrázva, észrevétlen
meg-meglibegtek, és távolba roppant
fénycsóva lobbant,

egy mennyei kastély kapuja tárult,
körötte láng gyúlt,
valami rebbent,
oszolni kezdett a vendégsereg fent,
a hajnali homály mély
árnyékai közé lengett a báléj,
künn az előcsarnok fényárban úszott,
a házigazda a lépcsőn bucsúzott,
előkelő úr, az ég óriása,
a bálterem hatalmas glóriása,
s mozgás, riadt csilingelés, csodás,
halk női suttogás,
mint amikor már vége van a bálnak,
s a kapusok kocsikért kiabálnak.

Egy csipkefátyol
látszott, amint a távol
homályból
gyémántosan aláfoly,
egy messze kéklő,
pazar belépő,
melyet magára ölt egy drága, szép nő,
és rajt egy ékkő
behintve fénnyel ezt a tiszta békét,
a halovány és túlvilági kékét,
vagy tán egy angyal, aki szűzi
szép mozdulattal csillogó fejékét
hajába tűzi,
és az álomnál csendesebben
egy arra ringó
könnyűcske hintó
mélyébe lebben,
s tovább robog kacér mosollyal ebben,
aztán amíg vad paripái futnak
a farsangosan lángoló Tejutnak,
arany konfetti-záporába sok száz
batár között, patkójuk fölsziporkáz.

Szájtátva álltam,
s a boldogságtól föl-fölkiabáltam,
az égbe bál van, minden este bál van,
és most világolt föl értelme ennek
a régi nagy titoknak, hogy a mennynek
tündérei hajnalba hazamennek
fényes körútjain a végtelennek.

Virradatig
maradtam így és csak bámultam addig.
Egyszerre szóltam: hát te mit kerestél
ezen a földön, mily kopott regéket,
miféle ringyók rabságába estél,
mily kézirat volt fontosabb tenéked,
hogy annyi nyár múlt, annyi sok deres tél
és annyi rest éj,
s csak most tűnik szemedbe ez az estély?

Ötven,
jaj, ötven éve -- szívem visszadöbben --
halottjaim is itt-ott egyre többen --
már ötven éve tündököl fölöttem
ez a sok élő, fényes égi szomszéd,
ki látja, hogy könnyem mint morzsolom szét.
Szóval bevallom néked, megtörötten
földig hajoltam, s mindezt megköszöntem.

Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem,
s azt is tudom, hogy el kell mennem innen,
de pattanó szivem feszítve húrnak
dalolni kezdtem ekkor az azúrnak,
annak, kiről nem tudja senki, hol van,
annak, kit nem lelek se most, se holtan.
Bizony ma már, hogy izmaim lazulnak,
úgy érzem én, barátom, hogy a porban,
hogy lelkek és göröngyök közt botoltam,
mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak
vendége voltam.

2002-03-25T10:49:00.000-08:00

:Wumpscut: - Capital Punishment ť RA
(Bunker Gate Seven, 1997)
Első nap az iskolában megvolt, különösebb élménybeszámolást ne várjatok (bár az azért kikívánkozik, hogy egy erőmű a gépem, hehe :D). Szép és jó minden, jó fej emberek, minden frankó, jó lesz nekem ott, ez már látszik, de most engedelmetekkel - vagy anélkül - megyek meghalni, reggelig fel sem támadok.

2002-03-24T07:58:00.000-08:00

N/A
Nem elég, hogy a legény tanúsága szerint kiscsoportos öngyilok szerveződik, vagy legalábbis full depresszió lett úrrá sokunkon, Damage simán rásegít ezzel a gyönyörű, ám élő embernek nem való dalszöveggel. Adjatok egy ásót és egy parcellát! :D

Szolgálati közlemény
Rabigába hajtom a fejem, azaz holnaptól újra beindulnak full gőzzel a dolgos hétköznapok, úgyhogy a firkantgatások valószínűleg ritkulni fognak. Vagy nem, mert majd kiírom a homlokomra, hogy I'll sleep when I'm dead, és hajnalban fogom idenyomni a dolgokat. Tehát egy biztos: minden bizonytalan.

Ilyesmi remélhetőleg nem szerepel a munkaköri
kötelezettségeimben, hiába érdekel a téma :D

2002-03-23T01:26:00.000-08:00

Kill Switch...Klick - Shitkicker ť RA
(Degenerate, 1997)
Apa is azt mondja. Anya is. "Legyél valami." Ez annyit jelent: küzdj, harcolj, tanulj, tiporj, feszíts, törtess, lényegében, versenyezz. Mit versenyezz? Elöl légy! Nyújtózkodj! Jelentkezz! Előbb csapj be, mint a másik! És akkor versenyezni kezd. Pontszámokért, mint éhező a kenyérért. Helyzetekért, mint cseléd a munkaközvetítőben. Mosolyokért, mint diplomata a habfürdőben. És mosolyog és jelentkezik és tettre kész és makaróni. A makaróninak sosincs vége. Csak enni kell. Tömni magunkba.

A másik csoport kívül áll. Mindent elítél. Az ejt a világra, az már "tudja", hogy itt hamis a játékszabály. Bódítja magát élvezetekkel, kábítószerrel, csalással, terrorakciókkal. Hamis rulettasztalnál hamisan kell játszani: csalni, elvenni a másikét, ügyesen hatalmaskodni, hatalmasan ügyeskedni. Olyan ez, mint a makaróni. Csak tömni kell magunkba.

S makaróni nélkül nem lehet élni?
Nem.
Valamilyen makarónit meg kell enni. Csalást, versenyt, hitegetést, álmunkát, élvezetet, álaszkézist, de a makarónit meg kell enni.

[...]

A gyerekeink nem akarnak makarónit enni. Rendes, tisztességes világot akarnak. Rendes, tisztességes ételt akarnak enni hinni akarnak. Hinni, hogy van hús, eszme, rágható étel, tápláló élet. Anyag. Megmérhető igazság. Nem ilyet kellene gyártani nekik?

[Gyurkovics Tibor: Makaróni]

2002-03-21T10:55:00.000-08:00

Disturbed - Shout 2000
(The Sickness, 2000)
Artoljunk
Állítólag az ArtDaily az első ipar- és képzőművészettel foglalkozó napilap a neten. Hogy ez mennyire igaz, azt nem az én dolgom eldönteni, mindenesetre az biztos, hogy amit csak össze lehetett gyűjteni a témában, az náluk megtalálható. Külön érdekesség a 3D-s galériájuk, valamint a panorámaszekciójuk, sőt, saját rádióadójuk is van - ami egyelőre nem tudott a hajam alá kúszni, hogy minek is ez nekik, hiszen egy vizuális hírportál hangban nem annyira eladható.
Szintén szép nagy gyűjteményt tudhat magáénak az Art In Context, ezt sem érdemes kihagyni.
Aztán akinek a modernebb alkotások jönnek be, az nézzen körül a Whitney Múzeumban, a kimondottan digitális cuccokra gerjedők pedig az Artistica-n fogják jól érezni magukat.
Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban itt van a Littlerocket.net, és bár az itt található cuccokat valószínűleg egy múzeumban sem fogják kiállítani, Avid Liongoren stílusa egyszerűen a szívem csücske. :)

Gothuljunk
Elsőnek kívánkozik ide a Jesus was gother than you címet viselő site. A dologban lehet valami, de ennek ellenére olvasás közben az ember nem igazán tudja eldönteni, hogy sírjon vagy visítva röhögjön az olyan kérdéseken, hogy ha Jézus ma Spice Girl lenne, milyen néven futna, vagy hogy viselne-e piercinget - és még sorolhatnám a hasonló, mélyen szántó felvetéseket. :D
A DeadLounge sok jópofa és szórakoztató dark témájú cuccot és linket szedett össze, a következő párat - a teljesség igénye nélkül - tőlük ollóztam.
Nem is olyan régen itt ajánlottam a lírakedvelőknek Goth-O-Matic Poetry Generatort, de itt a helye megint. Ezzel azonban nem hagyták abba a művészkedést, goth styleban vetemedtek haikuírásra - na persze nem kis öniróniával. Aztán van még itt random morbid poem generator, nagy rakat témához kapcsolódó idézet, a játékos kedvűeknek goth keresztrejtvény, valamint náluk rendel Dr. Benjamin Black, a gothok fogorvosa - mazochisták, gyülekező. :D

Zenéljünk
Végül a szinte már szokásos linkhalmaz a ma hallgatott zenékhez, durrantsátok be valamelyiket, hadd szeressen mindenkit úgy a szomszédság, mint engem! :D

DISTURBED
The Sickness (2000)
.: Voices
.: Game
.: Stupify
.: Down With the Sickness
.: Violence Fetish
.: Fear
.: Numb
.: Want
.: Conflict
.: Shout 2000
.: Droppin' Plates
.: Meaning of Life

FILTER
Title of Record (1999)
.: Sand
.: Welcome to the Fold
.: Captain Bligh
.: It's Gonna Kill Me
.: Best Things
.: Take a Picture
.: Skinny
.: I Will Lead You
.: Cancer
.: I'm Not the Only One
.: Miss Blue

KMFDM
Adios (1999)
.: Adios
.: Sycophant
.: D.I.Y.
.: Today
.: Witness
.: R.U.OK?
.: That's All
.: Full Worm Garden
.: Rubicon
.: Bereit

2002-03-21T04:26:00.000-08:00

Flowing Tears - The Marching Sane » MP3
(Serpentine, 2002)
Ad 1.: A nagyhalakat lelövik, ugye?
Ma reggel Yahoo egyáltalán nem kedves karbantartórészlege közölte, hogy április 24-től felejtsem el az ingyenes POP3 elérést, valamint a mailtovábbítási funkciót. Persze ne csüggedjek, menjek és fizessek, így továbbra is élvezhetem áldásos tevékenységüket, rosszabb esetben vakarjam a webes felületet, biztos elég jó az nekem.
Lassan ideje lenne egy tőmondatra lerövidíteni az emberi jogok nyilatkozatát: van jogod fizetni. Slusszpassz.

Ad 2.: Csakazértis
Kaptam egy-két kritikát - bár nem rosszindulatút -, hogy ne zenélgessek ennyit, mert hát ez az ország még javában a modemek birodalma, ami nem igazán arra van kitalálva, hogy full albumokat, illetve klipeket húzzon a jónép (na persze ilyen tiltott dolgot senki nem csinál, ugyeee? :D). Ennek ellenére, valamint mert valószínűleg mostanra érett be a dolog, rengeteg mailt kaptam, amiben sokan köszönik meg, hogy felhívtam a figyelmet egy-egy bandára, illetve hogy csak így tovább, jó ez a zenemánia.
Szóval mjúzikőrület lesz, ajánlgatás lesz, már csak azért is, mert büntetőjogi felelősségem teljes tudatában kijelenthetem, hogy előre megfontolt szándékkal itt nem láttok semmit. Magyarul az van itt, ami éppen megtetszik, foglalkoztat, akármi, ha ez sorozatban zene, akkor az.
Akik pedig klaviatúrát ragadtak egy mondatnyi visszajelzés erejéig, azoknak köszönöm. Jó látni, hogy bármennyire erőlködik is a mainstream, soha nem fogja tudni kiirtani az ízlést, az újra és az egyénire való fogékonyságot. :)

2002-03-20T09:40:00.000-08:00

Nickelback - Woke Up This Morning » MP3
(Silver Side Up, 2001)
Well you can bribe the devil, you can pray to God
You can sell off everything you've got
And you still won't know
Where the good times gone

Ébredés - zene - kávé - cigi - mail - telefon - sms - zene - kávé - cigi - rendrakás - mail - pixelmaszat - telefon - zene - kávé - cigi - pixelmaszat - ejráérünkarramég - mégmindig - zene - kávé - cigi - pixelmaszat - olvasás - sms - zene - kávé - cigi - futkosás - mail - sms - zene - kávé - cigi - telefon - csapkodás - felejteni akarás - zene - kávé - cigi - pixelmaszat - mail - felejtés.
Ideje kávézni.

2002-03-19T08:30:00.000-08:00

Flowing Tears - Serpentine » MP3
(Serpentine, 2002)
I. tracklistjét olvasgatva megbökte a szemem, hogy ki az a dalospacsirta, aki orvul bitorolja a nevem?! Aztán utánanéztem, és egész kellemeset csalódtam. Bár a női énekhang alapból nem összeegyeztethető az ízlésemmel, el kell ismernem, hogy Anthea füstös hangja igen kellemes perceket tud szerezni. Szóval ha az esti Műszál hallgatása közben valaki véletlenül azt hiszi, hogy én trillázok, nem fogok ellene tiltakozni. :D

De ha már női énekhangokról van szó, újra és külön bejáratúlag fel kell hívnom a figyelmet a Flowing Tears-re, illetve annak énekesnőjére, a jobbra látható Stefanie Duchęne-re. Be kell vallanom, nem ismertem ezt a bandát eddig, de most beszereztem legfrissebb albumukat, és azóta - nagyon sokadszori meghallgatás után is - csak ülök és lesek ki a fejemből, hogy egy 22 éves leányzóból hogyan jöhet ki ilyen fantasztikusan érett hang. Ha a színpadon is tudja ezt nyújtani, nagy élményben lesz része a pénteki hallgatótábornak.

2002-03-19T05:42:00.000-08:00

Moonspell - Opium » MP3
(Irreligious, 1996)
"Midőn fönn az ég nevetlen
s alant a föld szintazonképp;
Apszu, az ős-kezdet, minden
dolgok teremtője-atyja
s Mummu-Tiámat ősanyánk még
vizeikkel egybemosódtak;
nem volt szárazföld se, láp se,
s egyike sem az isteneknek;
név nélkül szunnyadott a sors is,
betöltetlen várt a végzet -
Apszu s Mummu-Tiámat akkor
isteneket nemzettek s szültek:
szülték Lahmut s Lahamut."

[Gilgames - Első tábla]

És Tiamat újra teremteni fog, rendet vág a káoszban mindent elsöprő lendületű és hangulatú zenéjével. Ebbéli tevékenységében nem is lesz egyedül, segítségére lesz még a Moonspell is, Portugália - tudtommal - egyetlen igazán ütős zenei exportcikke, valamint a Flowing Tears, akikről azt mondják, "az egyik legjobb gothic banda, goth klisék nélkül".

Helyszín: Petőfi Csarnok; időpont: március 22., péntek, 19:00; jegyár: 4.200,- Ft.
Ha mázlitok van, van még hely, ilyet tilos kihagyni. :)

TIAMAT
Judas Christ (2002)
.: The Return Of The Son
Of Nothing
.: So Much For Suicide
.: Vote For Love
.: The Truth´s For Sale
.: Fireflower
.: Sumer By Night
.: Love Is As Good As Soma
.: Angel Holograms
.: Spine
.: I Am In Love With Myself
.: Heaven Of High
.: Too Far Gone

MOONSPELL
Darkness and Hope (2001)
.: Darkness and Hope
.: Firewalking
.: Nocturna
.: Heartshaped Abyss
.: Devilred
.: Ghostsong
.: Rapaces
.: Made of Storm
.: How We Became Fire
.: Than the Serpents in
My Hands
.: Mr. Crowley

FLOWING TEARS
Serpentine (2002)
.: Intro
.: Starfish Ride
.: Serpentine
.: Children of the Sun
.: The Marching Sane
.: Breach
.: Portsall
.: Justine
.: The Carnage People
.: Merlin
.: Cupid of the Carrion Kind
.: For Tonight

2002-03-18T11:24:00.000-08:00

Dust To Dust - Then You Die » MP3
(Dust To Dust, 2001)
Iszonyú jó hírt kaptam ma, úgyhogy most nem foglalkozok semmivel, kizárólag zenét bömböltetek. Ebből kifolyólag se hír, se ez, se az, viszont hogy nektek is olyan jó kedvetek legyen, mint nekem, a ma hallgatott bandák legfrissebb albumainak nótáihoz itt van egy rakat link, teszteljétek, egyétek, vegyétek, szeressétek. :)

DUST TO DUST Dust To Dust (2001) .: Mr. Doe .: New Low .: If I Was God .: Submission .: Pottersfield .: Breathe .: Dead Inside .: Supadope .: Then You Die .: Hate Love .: No Surprise .: Blackened Dove		GRAVITY KILLS Perversion (1998) .: Falling .: If .: Crashing .: Drown .: Alive .: Wanted .: Always .: One .: Disintegrate .: Belief (To Rust)		PUDDLE OF MUDD Come Clean (2001) .: Control .: Drift & Die .: Out of My Head .: Nobody Told Me .: Blurry .: She Hates Me .: Bring Me Down .: Never Change .: Basement .: Said .: Piss It All Away
BUCKCHERRY Time Bomb (2001) .: Frontside .: Ridin' .: Time Bomb .: Porno Star .: Place in the Sun .: (Segue) Helpless .: Underneath .: @*#! My Wrists .: Whiskey in the Morning .: You .: Slamin' .: Fall .: (Untitled)		TOOL Lateralus (2001) .: Grudge .: Eon Blue Apocalypse .: Patient .: Mantra .: Schism .: Parabol .: Parabola .: Ticks & Leeches .: Lateralus .: Disposition .: Reflection .: Triad .: Faaip de Oaid		KILL SWITCH...KLICK Organica (1999) .: Celebrate the Misery .: Go Man, Go III .: Huddle Hobble .: So (Fucking) Happy .: 5 Hoy Wheels in My Box .: DeCanonized (Organic) .: Treason and Velvet .: Sa Ta Na Ma .: Follow Me (Semi Dub) .: Living in Your Hell II .: Hell in Reverse .: Make Believe .: Deliver Me

2002-03-17T16:13:00.000-08:00

Szuszog a félálom
Már éppen akartam volna menni vízszintbe, mivel már csak szimplán nézek a szememmel, de túl sok információt nem közvetít az agyam felé, azonban a listák listáján kiszúrtam még egy számomra új életközzétevőt, Yoschát. A tény önmagában sem várhatott holnapig, de aztán nagy nehezen felfogtam azt a különleges infot is, miszerint Yoscha is ugyanazon napon jött eme szép világra, mint én. Úgyhogy ezt gyorsan közölni akartam, mert örömteli, vagy érdekes, vagy osszátok be, milyen, de én kellemeset vigyorogtam rajta. :)
Amúgy meg, ha az ugyanazon néven osztozók druszák, akkor az ugyanazon napon születettek mi a túrók? Ha valaki tudja a megfejtést, ossza már meg velem, legyen olyan jó.
Na ezzel az utolsó mondattal abszolút kezdem felvenni a 18 év alatti, kíváncsi típusú nőneműk stílusát (igen, azokét, akik valamilyen megfejthetetlen lelki kapcsolatban állnak a körzővel :D), de ezt most szigorúan a fáradtságra fogom, húzok is öntudatlanodni. :)

2002-03-17T14:44:00.000-08:00

Creed - Bullets » RA | WM
(Weathered, 2001)
Said why
Why do we live life
With all this hate inside
I'll give it away
'Cause I don't want it no more
Please help me find a place
Somewhere far away
I'll go and you'll never see me again
Look at me, look at me
At least look at me
When you shoot a bullet
Through my head

Vészes mértékben kezdem észrevenni magamon, illetve a beszerzett cuccokon a mainstream eluralkodását, ha a rockzenét ma annak lehet nevezni. De ma nem osztogatok különösebb okosságokat ezzel kapcsolatban (sem), hallgassatok Creed-et, nekem bejönnek a dolgaik jó régen, ennyi.

Ami fontosabb, hogy gyarapszunk, megszületett K-zed blogja, ami annyira friss, hogy még szinte meleg, tehát még nem sok mindent árult el magáról, de a Quake-linkekből ítélve az erősebb nemhez van köze, azonkívül örülhet, mert a blogtársadalom apraja-nagyja emiatt kitörő lelkesedéssel fogja fogadni. Én nem emiatt, hanem csak úgy, mert egy ilyen melegszívű nőci vagyok. :D

2002-03-16T03:25:00.000-08:00

Nickelback - Too Bad » Quicktime | RA
(Silver Side Up, 2001)
Újabban felváltva hallgatok industrial, goth, illetve "mezei" rock cuccokat. De mint mindenben, a zenében is utálom a címkézést - jó, illetve rossz zene van. Persze megvan a pár nagy kedvenc, akiket soha nem lehet megunni, de a friss hang mindig jól esik.

A friss hangok közé tartozik az amerikai Nickelback nevű formáció is. Bár nem ma kezdték a pályát, de a Silver Side Up című, 2001-ben megjelent második albumukkal tették le igazán a névjegyüket a nemzetközi zenei élet asztalára. (Bár ha jól utánaszámolunk, ez már inkább a harmadik hanghordozójuk: az elsőt független előadóként jelentették meg).
Stílusukat tekintve a modern, letisztult grunge (vagy ha úgy tetszik, az amerikai rock) vonulatot követik. Az album munkálataiban olyan emberkék segítettek nekik, mint például a produceri munkálatokat végző Rick Parasher (Pearl Jam, Temple of the Dog), vagy a hangmérnökségre elkapott Randy Staub (Metallica, U2). Így már nem volt annyira nehéz dolguk. :)
Ami nekem a mániám, az az énekhang - mert szólhat akármilyen jól a zene, ha egy gyenge, nyafogó, élőben megszólalni képtelen frontember próbálkozik, az egész a szemétdombra hajítható. A Nickelback esetében azonban ettől nem kell tartani, Chad Kroeger hangszálrezegtetését öröm hallgatni: erőlködés nélkül, teljesen természetesen ömlik belőle a hang.

A zenecsatornákon amúgy már biztos találkoztatok a How You Remind Me című zengedményükkel, ami - a médiamogulok rossz szokásához híven - az egyik leggyengébb, vagy legalábbis legkommerciálisabb track az albumról. Nekem sokkal inkább bejön a jelenleg loop-ban bömbölő Too Bad, ami a második single, a klip is elkészült már hozzá, a nyugati féltekén élő szerencsések már erre bólogathatnak.

Hogy a netes megjelenésről is szót ejtsünk: a hivatalos site-ot a MoJo Media készítette, amely kimondottan a szórakoztatóiparra szakosodva ontja magából a jobbnál-jobb interface-eket. A rajongók részéről pedig egy német oldal az, ami említést érdemel.

Na de miután a zenét hallgatni (esetleg csinálni) kell és nem beszélni róla - és miután a kiadó elérhetővé tett jó pár nótát, illetve videot teljes terjedelemben (!) -, kattintgassatok az alábbi linkekre:

Video
.: Too Bad » Real Video | Quicktime
.: How You Remind Me » Real Video | Windows Media
.: Leader Of Men » Real Video
.: Leader Of Men - Live » Real Video
.: Worthy To Say » Real Video
.: Bonus » Real Video

Audio
.: How You Remind Me » Real Audio | Windows Media | Quicktime
.: Good Times Gone » Quicktime
.: Too Bad » Quicktime
.: Leader Of Men » MP3
.: Breathe » MP3
.: Cowboy Hat » MP3
.: Curb » MP3
.: Old Enough » MP3
.: Woke Up This Morning » MP3
.: Little Friend » MP3

2002-03-15T07:18:00.000-08:00

Velvet Acid Christ - PRAY FOR LIFE
(Calling Ov The Dead, 1997)
Régen voltak goth, illetve dark cuccok és ajánlatok, úgyhogy itt az ideje. Bár az ilyesmit határozottan jobb éjszaka enni, nézni és leginkább hallgatni, de most jött rám. Hogy mitől, azt könnyű megválaszolni: Velvet Acid Christ adta meg az alaphangulatot. A hivatalos VAC-site-ot mindenkinek ajánlom, ha ismeritek, azért, ha nem ismeritek, akkor azért, mert gyakorlatilag az összes album összes trackjéről készítettek egy 60 másodperces MP3-sample-t, bele kell hallgatni - garantált a magas tetszésindex. :)
Kiadó szempontjából a Metropolis Records a büszke tulaj, ami azért

érdekes oldal, mert az összes hozzájuk tartozó előadótól le lehet tölteni dalmintákat, ilyennel is kevés kiadó büszkélkedhet. És ha valami nagyon megtetszett, nem kell messzire menni, helyben megrendelhető akármi online.
VAC-ra visszatérve van még egy kiemelkedő unofficial site is, ide is érdemes ellátogatni, a gazdája működteti a Chaos Academy-t is, ha bejön a stílus, ez az a hely, ahova tovább kell barangolni.

Aztán itt vannak a művészek és a művészkedők, bár akiket ajánlok, azok inkább az előző kategóriába sorolhatók. Mindenképpen elsőnek kell említeni a Melancholic.net-et, azaz Lisa M. Fehr munkáit. A site alcíme magáért beszél és találó: angel with a devil wings. Minden egyes darab gyönyörű, a site telitalálat, nálam elég régen a kedvencek között figyel.
Úgy látszik, csak nők futnak, ma nálam második helyezett a Microchaotic, ami attól jó, hogy Crystal Lyn Moran nem a tipikusan webes design-ba öltöztette oldalát, hanem sokkal inkább klasszikus grafikusi nézőpontból közelítette meg, leginkább kollázsra hasonlít az egész, sok-sok mezei pirospont jár érte.
A dobogó harmadik fokát szintén egy leányzó, Alisa foglalja el BioRequiem című oldalával. A felsoroltak közül talán az ő világszemlélete a legsötétebb, de mindenképpen figyelemre méltó és egyéni, valamint azzal is kiemelkedik, hogy szobrokat is készít.

Végül az elmaradhatatlan kategóriák: hagyományos goth portálok közül ma nézzétek meg a Gothic Net-et, aztán vásároljatok be az Elfenhain Megastore-ban, végül hogy a szavaknak is legyen súlya, írjatok goth verseket. Nem, egyáltalán nem nehéz a dolog, de a félősek kedvéért találták ki a Goth-O-Matic Poetry Generator-t: pár kattintás és bárkiből előbújhatnak a Byron-i magaslatok. :D

2002-03-15T03:09:00.000-08:00

Stromkern - Night Riders
(Armageddon, 2001)
A tegnapi kávészünet jó hosszúra sikeredett, de nem azért, mert hosszúkávét ittam, hanem mert Blogspot újabban nem áll a helyzet magaslatán, magyarul tetves lassan működik, ha egyáltalán.
Ja, de mindenekelőtt. Kokárdát senki ne felejtse otthon. Ez fontos. Mert ugye ettől vagyunk egyesek szerint magyarok... Na ennyit az ünnepről, aminek már semmi ünnepíze és valahogy abszolút nem ihlet meg, nem kap el a lánglelkű magyarság, nem fogok sem szavalni, sem a szélben lobogni, inkább pihenek.

Tegnap annyifelé jártam, hogy próbálom felfűzni valamiféle logikai láncra, de nem hétszentség, hogy sikerülni fog, mindenesetre hogy egyik site jobb, mint a másik, az biztos. Egy közös van bennük, ami tuti: flashmaniában szenved az összesnek a gazdája.
Legelőször említendő a Becoming Human című site, ami az emberré válás történetébe enged betekintést. Nyugodt szívvel lehet mondani, hogy oktatni kellene azt a mindent átfogó tartalmat, átláthatóságot, ugyanakkor gyönyörű kivitelezést, ami erre a sitera jellemző. Tökéletesen képviseli azt az elvet, hogy a flash technológiát ne csak önmagáért alkalmazzuk - magyarul a pörgés-forgás-csillogás önmagában mit sem ér -, hanem ott és úgy használjuk, ahol valójában szükséges, vegyítve a statikus HTML-oldalakkal. Ha pontozni kéne - teljesen mindegy, milyen szempontból -, a maximálisan elérhető tízből simán adnék rá huszat.

A másik hasonló stílusban, tonnányi adattal feltöltött, áttekinthető és visszafogottan elegáns oldal a jeruzsálemi régészeti park siteja. A legapróbb részletekig megtalálható rajta minden info. Akit érdekel a régészet, a történelem és a művészet, annak szintén kötelező darab.

És ha már ilyen-olyan szempontból a múltban mászkálunk, akkor jópofa találmány - bár a flash-hez semmi köze - a dMarie Time Capsule, ahol megfelelő formátumban beírjuk a dátumot, és egy jókora adatbázis egy perc alatt kiköp egy tonna adatot, hogy mi is történt azon a napon. Egyetlen hátránya, hogy rettenetesen USA-központú, de attól még érdekes megtudni, hogy ekkor-akkor ki volt az elnök, mennyibe került egy kiló kenyér, kik álltak a slágerlista csúcsán, a TV-ben mire rágóztatták az emberek a szemüket, és így tovább.

Visszatérve a flash-es siteokhoz, jót lehet szórakozni Ry-Guy, azaz Ryan Terry siteján. Ami külön kiemelést kíván, az az egyéni menürendszer, ami fényesen bizonyítja, hogy nem kell mindig a hagyományos és unalmas felfogásban egymás alá vagy mellé tenni a dolgokat. De ami nekem végképp a csúcs az ő munkáiból, az a nem is annyira a bonyolultságon, sokkal inkább az ötletességen alapuló Portrait Machine. Pár alapadat megadása után kijön egy rajz, ami ránk jellemző. Hát, ha én tényleg ilyen összevisszavonalas vagyok, akkor ideje hangosan segítségért kiáltoznom, mert valami nagyon nincs rendben velem. :D

Végül pár corporate site, ami tartalmilag semmi újdonsággal nem szolgál, a szokásos "kik vagyunk, mit csinálunk, mire vagyunk büszkék" dolog, de a kivitelezés miatt érdemelnek említést. Nekem kimondottan megnyugtató belekukkolni a Blitz Digital Studios oldalába, a loopolt zene, a színek és egyáltalán, az egésznek a feelingje felér egy szanatóriumi kúrával. :)
Abszolút semmi különös, egyszerűen ízléses és tetszik a One9ine, ezt csak úgy ideteszem, hátha valakinek szintén bejön.
A Velocity Works már annál inkább figyelemfelkeltő, jópofa ötlet volt tőlük a testreszabható felület. Na persze nem teljes egészében, de háttérképet, zenét, valamint az interface színét módosíthatjuk, a saját ízlést leginkább eltaláló környezetben mégiscsak jobban esik turkálni a portfolioban.

És tényleg utoljára, egy abszolút kis terjedelmű, de annál igazabb szösszenet: Different Level.

2002-03-14T13:33:00.000-08:00

Stromkern - Melt
(Armageddon, 2001)
Én ma annyira, de annyira akartam ide pakolni jó sokat és jó sokszor, meg beszélni baromi fontos dolgókról, hogy azt a legjobb blogsztahanovista is megirigyelhette volna. Valószínűleg ezen akaratom nem hagyott aludni éjjel - mit éjjel?! hajnal! - 4 óráig, aztán amikor már külön lendület nélkül fejeltem le a párnát és mindent, ami csak fejleesésnyi távolságra volt, a madarak kezdték rá a nótát. Tényleg teljesen mindegy, hogy az ember a villamoscsöngésre, a kocsirobajra vagy madárfüttyre nem tud elaludni, a lényeg a nemalvás, valamint a szíííp ízös magyar káromkodás ilyen esetekkor való továbbfejlesztése.
Tehát a fejemre húztam, amit csak lehetett, ettől kissé légszomjam támadt, de inkább fulladjak meg, de alvás közben - gondoltam, és sikerült. Csodálatosan hosszú, kerek öt órát voltam tudattalanul. Reggel 9-kor igen kellemes telefoncsörgésre ébredni, a káromkodás továbbfejlesztése ilyenkor csak azért nem jut eszembe, mert nincs eszem, nem tudok beszélni, meg egyáltalán. Na de nagy nehezen sikerült kitornázni magam az ágyból, meg sem lepődtem, hogy az agyam valahol út közben lemaradt és kétségbeesetten próbálta megkeresni összes elemi szürke összetevőjét, azonban minden igyekezete ellenére jó sokáig nem találta.
Mire magamhoz tértem, addigra már igencsak nap közepe volt, de akkor jött az elemi csapás, munka formájában, amit idáig sikerült húznom. Illetve húzta a rák, eddig tartott. Úgyhogy most vállgörcsölés, fejzúgás, szemkiesés, de akkor is akkora adagot kaptok, hogy győzzétek csak elolvasni. Vagy több adagban adom, félóránként. A választás szabad, a döntés az enyém. :D

A nap örömhírét is csak most vettem észre, hogy a Statcenteres számláló átlépte az ezret. Hogyaza! Tehát köszönöm mindenkinek, aki akár egyszer, akár visszajáró lélekként turkál itt, nehogy letegyetek erről a rossz szokásotokról! :D
Bár Statcenter működése igencsak hagy kívánnivalót maga után, úgyhogy ez az ezer nem az az ezer, de ki számolja? Ők sem, az a gáz. De ők legalább ingyenesek, igaz, hogy kicsi is, savanyú is, nem is számol, de legalább a miénk. Vagy valahogy így.

Na közben elhatározódott, hogy sűrűn, de keveset kaptok. Mert most ha nem állok fel a géptől, vészesen nagy lesz a valószínűsége, hogy kivágom a sokadikról, aztán nyöszögjön és számolja a hangyákat a tavaszi gyepen, ne az én fülembe brummogjon. Magyarul kávészünet.

2002-03-13T14:14:00.000-08:00

London After Midnight - Sacrifice
(Selected Scenes..., 1995)
"A Föld a hazugság tisztítótüze; itt minden hazug körülöttünk: a tér ál-végtelenje, a dolgok ál-valósága, önmagunk ál-sokasága. S az ember-agyban még az igazság is táncol: egyszerre minden igaz, és egyszerre semmi sem igaz. A hazugság-áradatból az egyetlen kivezető út éppen az, amely a leghazugabbnak látszik: a képzelet. A sok ál-valóság közt képzeletedre van bízva az igazi valóság helyreállítása.
Nem a hegy és nem a völgy a valódi, hanem a szépség, melyet képzeleted a hegyek-völgyek formáin élvez; és a jelenség világ ál-végtelenjéből képzeleteden át vezet az út a benned rejlő igazi végtelenbe.
Más a képzelet és más a képzelődés, ahogy más a beszéd és más a fecsegés. A képzelődés az élet törvénye szerint működik és az éhen maradt vágyakat köddel eteti; a képzelet a lét törvénye szerint működik és amit megteremt, műalkotás, tettet, gondolatot: valódi és igaz.
A Földön mindaz, ami keletkezik és elmúlik, valóságnak neveztetik; csak éppen a képzelet tűnik olyannak, mintha teremtményeit a semmiből húzkodná elő. Az ál-semmi, ahonnét a képzelet merít: a valóság; s a sok külön-lévő ál-valóságban csak az a valódi, ami bennük semminek, képzeletnek rémlik: érzékelhetetlen, közös lényegük, a változó megnyilvánulások mögötti változatlan létezés."

[Weöres Sándor: A teljesség felé]

2002-03-13T12:10:00.000-08:00

Orgy - Fiction (Dreams In Digital)
(Vapor Transmission, 2000)
Csupa gyönyör az élet.
Tegnap fél napig az egész ház áramtalanul fetrengett, ma pedig először a cseppet sem tisztelt netelosztó társaság gondolta úgy, hogy nem kell nekem folyamatos elérés, úgyis befizettetik az átalánydíjat, magyarul szakadt minden, én meg mérgemben zöldültem, mint a spenótos disznó.
De ez sem volt elég, amikor úgy látszott, minden rendeződött és nyugodtan elkaphat a visszatarthatatlan frissíthetnék, mégis vissza kellett tartanom, mert Blogspot döglődött a változatosság kedvéért.
Viszont most akkor itt jön egyszerre minden, mielőtt akármelyik elemi összetevő meggondolja magát.

Először is egy nagyon fontos: a továbbiakban az éppen hallgatott szám címére kattintva bele lehet hallgatni a nótába egy 30 mp-es sample erejéig - ami nem nálam csücsül, csak belinkelem, hogy művelődjetek. :D A fileformátum nagy valószínűséggel real lesz mindig, mert nem akarok illegalitásba vonulni mindenféle tiltott cuccok miatt. :)

A tegnapról annyit, hogy remélhetőleg sokan hallgattátok az esti - és mostantól elismerésre méltóan maratoni - Műszál/Pamut egyveleget, melynek alcíme lehetett volna nyugodtan Blogtextil is. :D
Damage és I., aztán pedig Ccfz szépen kielemezték, bemutatták, struktúrálták és - egyelőre elméletben - továbbfejlesztették és a tőzsdére vitték a kis magyar blogéletet, köszönje meg nekik mindenki az ingyenreklámot. :D
(Mindenesetre én is gyorsan el fogok veszteni és sokáig nem fogok találni valamilyen körző-fajsúlyú dolgot, mert ez nagyon tudja izgatni a népeket, úgy látszik. :D)

And your pixel army can't save you now, my finger's on the kill-switch
I remember I used to compose your dreams into the dreams
And don't be afraid, expose yourself before I shut you down
You made some changes since the virus caught you sleeping

Végül pedig vegyesvágott mindenfélék, mai olvasatok és ámulások kicsiny tárháza.
Kicsit odébb van még, de a hír akkor is örömteli: a Suicide Commando új albumra készül, megjelenési időpont ez év vége, legrosszabb esetben jövő év eleje, de addig is remixelnek boldog-boldogtalant.
Szintén nem holnap kell ugrani, de fejben tartandó őszre, hogy akkor jön ki az Assemblage 23 új albuma, jelenlegi címe Defiance, ami ugye akár még teljesen más is lehet.
Áprilisban a Haujobb új, Penetration címmel megjelenő maxiját kell lendületesen beszerezni, amin ugyan egy darab újdonság sem lesz, Assemblage 23 és Converter remixeket fognak rápakolni. Közben meg a VNV Nation-nel karöltve turnéznak az államokban - na persze, még véletlenül sem errefelé.

Siteajánlatból először is itt van Mike Gundelroy, akinek valószínűleg legalább 48 órából áll egy nap, legalábbis annyi bloggal kapcsolatos cuccot szedett össze, hogy máshogy ez nem mehetett. Ha bármit akartok bloggal kapcsolatban keresni, blogmotort váltani, esetleg jópofa összetevőkkel akarjátok felturbózni a kicsi naplót, akkor itt keresgéljetek.
Aztán itt van a Terrorpilot, ami a szó hagyományos értelmében nem blog, sokkal inkább besorolhatatlan personal cucc és linkhalmaz, valamint referenciaáradat, én mégis ide sorolnám az abszolút agyament és láncfűrészes gyilkos hangulata miatt. Mindenesetre nem árt egyszer belenézni, ha nem is tetszik, el kell ismerni, hogy minden részletre odafigyelve, alaposan dolgozta ki tulajdonosa.
Na és végül itt van a Kilfish, aminek aztán már távolról sincs semmi köze a bloghoz, sokkal inkább vizuális önmegvalósítás, sötétenlátás - mindenesetre a tartalom és a forma ilyen magas fokon, tökéletesen passzoló hangulati egységét még sehol nem láttam. Amúgy érdemes ide időnként visszatérni, időről-időre újabb ruhát kap az oldal. De szerencsére a régi változatok is tárolva vannak - személy szerint nekem a 2.0 jött be leginkább -, mindegyik kötelező megnéznivaló.

2002-03-11T10:38:00.000-08:00

Default - Wasting My Time
(Fallout, 2001)
A zenének hatalma van - régi bölcsesség. Akár a tavasz, akár más miatt - a lényeget tekintve lényegtelen - az ember ül és máson sem jár az esze, mint bizonyos még egy esélyeken. Erre jön egy totálisan ismeretlen banda, totálisan fantáziátlan névvel, totálisan Creed-stílusban és belemondja az arcunkba az igazságot.
Mit tehet ilyenkor a Gondolkodó 21. századi megtestesítője - főleg, ha nőből van? Sokadszorra is meghallgatja a dalt, aztán megy és belefullad az állandóan csörgő telefonba, még egyszer nem csapja le. :)

I don't want to see you waiting
I've already gone too far away
I still can't keep the day from ending
No more messed up reasons for me to stay

Well this is not for real afraid to feel
I just hit the floor don't ask for more
I'm wasting my time, I'm wasting my time
You can't stop the feeling there is no reason
Just make the call and take it all, again
Oh again

Months went by with us pretending
When did our light turn from green to red
I took a chance and left you standing
Lost the will to do this once again

Well this is not for real afraid to feel
I just hit the floor don't ask for more
I'm wasting my time, I'm wasting my time
You can't drop the feeling there is no reason
Just make the call and take it all
I'm wasting my time, I'm wasting my time again
Oh again

I see you waiting
Look so lonely
I see you waiting
I see you waiting

Well this is not for real afraid to feel
I just hit the floor don't ask for more
I'm wasting my time, I'm wasting my time
You can't stop the feeling there is no reason
Just make the call and take it all
I'm wasting my time, I'm wasting my time again
Oh again

2002-03-11T07:04:00.000-08:00

Dave Navarro - Rexall
(Trust No One, 2001)
Egyre kevésbé vagyok netfüggő, ami igencsak jó hír, legalábbis nekem az. A hétvégi aktív bulizás - igen az, amiről megállapodtunk, hogy nem beszélünk :D - abszolút jól esett, ennek következményeként a tegnapot a pihengetésnek áldoztam, ami közben netes rádiókat hallgattam, mindenféle stílusban. Ha lesz kedvem - és lesz, kár reménykedni - előbb-utóbb meg is fog jelenni itt egy jó húzós lista a kedvencekből.

I hate my life, I hate my life
Never want another wife
I want the life you think I have
Think I have, think I have, think I have

Az egyik amerikai netes rádión ütötte meg a fülem Dave Navarro szólólemezéről az egyik szám, de annyira megütötte, hogy hirtelen felindulásból be is kellett szerezni az albumot - ami bár tavaly jelent meg, számomra újdonság, méghozzá nagyon kellemes.
Aki nem ismerné, ki is ez a hispán-indián-kitudjamilyen felmenőkkel rendelkező dögös pasi itt balra, annak talán többet mond, hogy jó pár évig a Red Hot Chili Peppers legénységét erősítette. Szólóalbumán természetesen nem tudta a borsos stílust teljes mértékben ledobni, de azért így is egyénire és figyelemfelkeltőre sikeredett.

Aztán a nagy tetszésen felbuzdulva kicsit utánatúrtam emberünknek, és egész jó kis site-okat, valamint infokat találtam róla.
Először is megtudtam, hogy a Chillis korszak előtt a Jane's Addiction nevű csapatban cibálta a húrokat [::1::, ::2::, ::3::]. Akik szerették, azokban mély nyomot hagyott a négy pasi, elsősorban meglehetősen extravagáns megjelenésükkel és élő fellépéseikkel.

Dave hivatalos oldala nem szolgál sok újdonsággal, annál inkább ez, vagy esetleg ez a site, ahol meghallgatható jó pár dal. Az albumról először kiadott single, a Rexall fel is kúszott mindenféle slágerlistára, a videoja megkukkolható itt, ide nyomva pedig a Hungry című nótáról készült mozgóképre lehet bólogatni elég jól.

Hogy a nőkre nem kis hatással van Navarro, azt gondolom mondani sem kell, ennek három bizonyítéka: egy dezignerlány különbejáratú wallpaper-eket gyártott nagy lelkesedésében, több grafikus pedig festményeket és rajzokat készített róla, nem is rosszakat. De ők kispályások Veronica Calderon-hoz képest, aki szerint Dave egyenesen Isten. :D

Meg hát persze akad jó pár site, ami vele foglalkozik - az érdekesebbek:
.: Avoiding The Angel
.: Trust No One Community
.: German Site
.: Japanese Fan Site
.: For Fans
.: Spread 67 Times
.: Not For Nothing

És habár valószínűleg Navarro nem Isten - bár ki tudja :D -, arra méltó, hogy odafigyeljünk rá. Hallgassátok.

2002-03-08T16:22:00.000-08:00

Underworld - Born Slippy
(Trainspotting Soundtrack, 1996)

Add el a lelked, vegyél másikat!
Vagy csak gyűjtögess kedvenceket.
A végén még több lelked is lehet.
Lélekleírások, többszintű kategorizálások.

SoulXchange
The World's First Soul-2-Soul Marketplace

No comment.

2002-03-08T12:43:00.000-08:00

Hocico - Wounds
(Signos de Aberracion, 2002)
Asin blogtársnak szívügye a kasztolás, azon kívül nagyon ráért és csinált nekünk egy címkézőgépet jól, hogy könnyítsen az alant elemzett típusú emberszabásúak helyzetén. Kicsit hadd legyek finom... Beszarás! :D
Szóval pöttyögje mindenki, hogy ki milyen, de csak őszintén - úgyhogy előre szólok, ha rám a "kismellű fiú vagyok" címkén kívül bármit mertek ragasztani, akkor jövök az ostorral meg az uzival egyszerre! :D

2002-03-08T08:42:00.000-08:00

Hocico - Instincts of Perversion
(Signos de Aberracion, 2002)
Borzalmas dolog, de vállalom: elhanyagolom itt a dolgokat. De mentségemre szolgáljon, hogy tavasz van, remélhetőleg visszavonhatatlanul, és mindenhez sokkal inkább van kedvem és hajlandóságom, mint a gép előtt ücsörögni és a klaviatúrát koptatni. Ugyanezen oknál fogva lemaradtam mások élet- és gondolatvonalának követéséről is. Aztán most belenéztem, és hoppá, már megint sárdobálás, mert valakinek hirtelen frissíthetnékje volt, de mivel más téma nem akadt, hát úgy gondolta, ez biztos ér valamit. Nem sokat. Tehát.

Kevés dolgot rühellek jobban, mint mikor bárki bárkit/bármit felcímkéz, beskatulyáz. Ha engem címkéznek, azt kimondottan nehezen viselem. Ha olyan teszi, akinek fogalma sincs rólam, de halvány elképzelése sem, akkor egyenesen viszketek tőle.
Az alapprobléma ott kezdődik, hogy a blog szubjektív dolog, a legkevésbé sem elvárható, hogy nagyobb csoportok, ne adj' Isten mindenki tetszését elnyerje, de nem is erről kell szólnia, nem ezért van, a nagy többség nem is ezért csinálja. Mindenkinek vannak kedvencei és kevésbé kedveltjei, és ez a tetszési index, ranglista - vagy hívja mindenki úgy, ahogy akarja - személyenként más és más. És ez így van jól, akkor lenne baj, ha máshogy lenne.
De azért megkérdezném tőled, megnevezni sem kívánt ítész, mi nálad az oldskool? Az, hogy magyarul fogalmazva, általában kerek mondatokban, érthetően és világosan mondom el, amit éppen akarok? Vagy hogy csak akkor írok, ha mondanivalóm van, helykitöltés gyanánt senkire nem puffogok, senkit nem kritizálok, és így - meglepő! - sikerül megtartanom az emberi hangvételt?
Ha ilyesmikre gondoltál, akkor vállalom, sőt, kapaszkodj meg, büszke is vagyok rá. Ha másra, akkor fejtsd ki, vállald te is. Bár ebben igencsak kételkedem...

A másik kritikát - szintén belberkekből - nem írásban kaptam. Az illető azt kifogásolta, hogy ugyanmár, miért másolgatok másokat ízlés szempontjából? Nos, bármennyire hihetetlen, nem másolgatok. Ez az ízlésem, ha úgy tetszik, ez vagyok én - hogy nevén nevezzem, igenis a goth/industrial zenét és életstílust kedvelem.
Azt hittem, köztudott, de úgy látszik, egyeseknek ez még újdonság lehet: a szűkebb és tágabb baráti körök úgy alakulnak ki, hogy valamilyen témában hasonlóan vélekedik, hasonló ízléssel rendelkezik pár ember. Ettől még egyik sem másolja a másikat. És csak azért, hogy nehogy másolásnak tűnjön, nem fogok ide az elveimmel ellenkező dolgokat kipakolni. Persze valószínűleg másnak ez túlzás, a zene nálam igenis elvi kérdés. Nincs megalkuvás.

Természetesen mindenkinek meg lehet a véleménye mindenről, sőt, kell is, hogy legyen. De talán nem így kéne ennek hangot adni. Sőt. Blog szempontjából nem is kell hangot adni, mert egyszerű a megoldás, ami nem tetszik, azt nem kell olvasni. De ha egyesek ennyire nem tudják megállni, mert úgy gondolják, az ő véleményük az egyedül üdvözítő, azoknak ezúton ajánlom a hasonszőrűek által kitalált Peer-to-Peer Review Project-et. De előre szólok, a rosszindulatúan fellengzős "ki ha nem én" stílust valószínűleg ott sem eszik...

2002-03-07T03:26:00.000-08:00

N/A
Idegbetegség a köbön, helyesebben izgulás, úgyhogy ha kérhetném, valami össznépi szorítás- és szolidaritáshullámot lökjetek erre, de nagyon! :)
Mindenmás, ami bővebb, majd estefelé - ha megélem. :D

2002-03-06T06:31:00.000-08:00

Tito & Tarantula - After Dark
(From Dusk Till Down Soundtrack, 1996)
Azt hiszem, a világ leghétköznapibb és legtermészetesebb dolgai közé tartozik, ha az ember világos nappal a barátnőjével telefonon keresztül a vámpírokat tárgyalja ki - úgyhogy Szoni, neked is szeretettel ez itt jobbra. :D
Egyébként bosszantó dolog, hogy hiába keresgéltem hímvámpírról igényes és szép képet, nem találtam. Úgyhogy ha valakinek van, vagy tud egy jó linket, harapjon ide. :D

A témán felbuzdulva azért ráakadtam pár érdekes oldalra.
Alapozásként ez a legjobb kiindulópont: minden, amit tudni akartál a vámpírokról, de nem merted megkérdezni. :) A site tényleg alapos gyűjtőmunka eredménye, a témához kapcsolódó orvosi kifejezésektől kezdve, a vámpírlét szabályain keresztül, a legendákon át, a mai vámpírkultúráig minden megtalálható - abszolút objektív és kulturált tálalásban.
Aztán itt van a nyomtatásban megjelenő angol Bite Me Magazine, kellemes, bár kicsit sablonos design-nal, megrendelhető kiadványokkal.
Azt sem árt tudni, hogy mi tesz egy nótát igazi vámpírindulóvá - ennek a site-nak a tulajdonosa szintén jó ideig gyűjtögethette ezt a mennyiséget, több száz előadót és számot szedett össze, jól áttekinthető formában.
Aki viszont vérszívókat inkább csak filmen szeretne látni, annak itt egy tisztességesen nagy adag lista néznivalóból.

A celluloidon való vércsöpögtetés egyik legújabb terméke - bár ki ne hallott volna már róla - a Queen Of The Damned, amit abszolút morbiddá tesz a címszereplő személye. Mint minden álomgyári filmnek, ennek is van soundtrack-je, nem is rossz, hallgassatok bele - azt talán hozzá sem kell tenni, hogy Marilyn Manson erről sem maradt le. :)
A másik, inkább az én ízlésemet eltaláló darab természetesen a Blade 2, amit röviden és tömören irtóra megkukkolnék már. Különbejáratú hanghordozója persze ennek is van, teljes egészében fülön csíphető itt.